Ugrás a tartalomhoz

Fernando Alonso (autóversenyző)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Fernando Alonso szócikkből átirányítva)
 Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek.
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.
Fernando Alonso
Alonso 2025-ben
Alonso 2025-ben
Életrajzi adatai
Teljes neveFernando Alonso Díaz
BeceneveNando, Magic Alonso, Rookie
Született1981. július 29. (44 éves)
Spanyol 1977-1981 Oviedo, Spanyolország
Nemzetiségespanyol spanyol
Pályafutása
KategóriaFormula–1
Aktív évei2001, 2003–2018, 2021–
CsapataGBR Aston Martin (2023–)
(Csapattárs: CAN Lance Stroll)
Rajtszáma14
Korábbi csapatai Minardi (2001)
Renault (2003–2006, 2008–2009)
GBR McLaren (2007, 2015–2018)
ITA Ferrari (2010–2014)
FRA Alpine (2021–2022)
Nagydíjak száma434 (431 rajt)
Világbajnoki címek2 (2005, 2006)
Győzelmek32
Dobogós helyezések106
Első rajtkockák22
Leggyorsabb körök26
VB-pontok2394
Első nagydíjAusztrália 2001-es ausztrál nagydíj
Első győzelemMagyarország 2003-as magyar nagydíj
Legutolsó győzelemESP 2013-as spanyol nagydíj
Legutolsó nagydíjMON 2026-os monacói nagydíj
2025 VB-helyezés10. (56 pont)
Frissítve: MON 2026-os monacói nagydíj
Fernando Alonso aláírása
Fernando Alonso aláírása
Fernando Alonso weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Fernando Alonso témájú médiaállományokat.

Fernando Alonso Díaz (IPA: [feɾˈnando aˈlonso ˈði.aθ], kiejtéseⓘ; Oviedo, 1981. július 29. –) spanyolautóversenyző, 2005, valamint 2006 Formula–1-es világbajnoka, egyben az eddigi harmadik legfiatalabb (Sebastian Vettel és Lewis Hamilton után) és egyetlen spanyol nemzetiségű Formula–1-es világbajnok. A 2018-as és a 2019-es Le Mans-i 24 órás verseny, valamint a 2019-es Daytonai 24 órás verseny győztese. Jelenleg az Aston Martin Formula–1-es csapatának pilótája.

Munkásosztálybeli családba született, és már hároméves kora óta gokartozott. A sikereket követően 17 évesen kapcsolódott be az autóversenyzésbe, ahol megnyerte az Euro Open by Nissan sorozatot 1999-ben, majd a következő évben negyedik lett a nemzetközi Formula-3000 bajnokságban. 2001-ben mutatkozott be a Formula–1-ben, akkor a Minardi csapat pilótájaként, majd a Renault istállóhoz szerződött, ahol első évében még csak tesztpilóta volt. A csapattal 2005-ben és 2006-ban két világbajnoki címet is szerzett, ő lett akkor a legfiatalabb pole-pozíciós, a legfiatalabb futamgyőztes, a legfiatalabb egyszeres és kétszeres világbajnok. Ezután a McLarenhez szerződött, ahol mindössze egyetlen ponttal bukta el a világbajnoki címet, és két évre visszament a Renault-hoz. 2010-től öt éven át a Ferrari versenyzője volt, ahol kétszer is szoros küzdelemben vesztette el a bajnokságot. Ezután még négy évet töltött el a McLaren csapatánál, amelynél a gyenge autó miatt esélye sem volt megismételni a korábbi sikereket. 2018-ban bejelentette visszavonulását, ám 2021-ben visszatért, ezúttal az Alpine csapatnál (mely a Renault sportmárkája). Két év után átszerződött az Aston Martinhoz.

Alonso a 2022-es szingapúri nagydíj óta a valaha legtöbb futamon induló versenyző lett. Első visszavonulásakor 32 futamgyőzelmet, 22 pole-pozíciót és 311 futamból 1899 pontot tudhatott magáénak. Ő az egyetlen spanyol Formula–1-es világbajnok. Egyéb sikerei közt említhető a 2001-es Race of Champions győzelem, illetve három verseny az Indianapolisi 500-on. Számtalan kitüntetés birtokosa, és kétszer került beiktatásra az FIA Hírességek Csarnokába. Van saját e-sport- és juniorkategóriás-versenycsapata, saját divatmárkája, emellett a UNICEF jószolgálati nagykövete.

Pályafutása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Formula–1 előtt

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alonso egy kétgyermekes családban született Spanyolország Asztúria tartományában.[1] Édesanyja, Ana Díaz egy áruházban,[2] édesapja, José Luis Alonso szerelőként egy robbanószergyárban dolgozott.[3] Van egy nővére, Lorena, aki orvos. Gyakran becézik El Nanu-nak,[4] amely a Nándi megfelelője asztúriai nyelven.

Fernando Alonso édesapja amatőr gokartversenyző is volt, aki szerette volna, ha gyermekei is osztoznak szenvedélyében. Épített egy kis, Formula–1-es autót formázó gokartot akkor nyolcéves lányának, aki azonban nem mutatott érdeklődést a sport iránt, a hároméves Fernandónak azonban megtetszett a gokartozás és ez meg is határozta a jövőjét.[5] A családnak nem volt sok pénze, így Alonsónak meg kellett tanulnia slick gumikon vezetni esős időben,[6] naponta kellett gyakorolnia,[7] az édesanyja pedig saját kezűleg varrta a versenyzői overalljait.[8] Apja egyszerre lett a szerelője, a tanácsadója, a menedzsere, és a könyvelője.

Első versenyét Pola de Lavianában nyerte, 1988-ban, és ebben, valamint a következő évben is nyert két területi bajnokságot.[9] Innentől kezdve édesapja különböző spanyolországi gokartversenyekre nevezte be fiát, Alonso pedig általában sikeres is volt. Sikereire felfigyeltek, és Genís Marco személyében egy tehetős támogatót is szerzett, aminek hála már európai bajnokságokban is részt tudott venni.[10] Nyert három spanyol gokart bajnokságot (1994, 1996, 1997), második helyezést szerzett a Gokart Európa-bajnokságon és 1996-ban megnyerte a Junior Gokart Világbajnokságot.

1999-ben kezdett el autókkal versenyezni a Formula Nissan Open sorozatban. Ekkor találkozott az egykori spanyol Formula–1-es versenyzővel, Adrián Camposszal, aki a menedzsere lett. Alonso megnyerte a bajnokságot, 2000-ben pedig a Formula–3000-ben folytatta pályafutását. Ebben a sorozatban egy futamot nyert (Spa-Francorchamps) és a bajnokság negyedik helyén végzett.[5]

A Formula–1-ben

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minardi és Renault (2001-2006)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Alonso a Minardi volánja mögött

Teljesítménye nyomán felfigyelt rá a Benetton csapatfőnöke, Flavio Briatore és menedzseri szerződést kötött vele 2000 decemberében. Miután egy évet a csapat teszt- és tartalékpilótájaként töltött, a 2001-es szezont – mindössze 19 évesen – a Minardi csapat versenyzőjeként kezdhette meg.[11]

A Minardi a mezőny leggyengébb autója volt, és Alonso nem tudott vele pontot szerezni, de az edzéseken rendre csapattársa előtt végzett, többször erősebb autókat megelőzve. Debütáló évének legnagyobb eredménye, hogy Formula–1-es tapasztalatokra tehetett szert egy viszonylag nyomás nélküli környezetben. Az évet két tizedik hellyel zárta.[5]

Alonso a 2004-es kanadai nagydíjon

2002-ben menedzsere, Flavio Briatore úgy döntött, hogy a Renault-hoz szerződteti Alonsót mint tesztpilótát, azzal a céllal, hogy ismerkedjen meg a csapattal, és hogy felkészüljön egy jövőbeli, állandó versenyzői szerepkörre.[12] Erre már a következő évben sor is került.

Az idény során az olasz Jarno Trulli lett a csapattársa. Alonso hamar bebizonyította tehetségét, ugyanis a maláj nagydíjon megszerezte az első rajtkockát, amivel ő lett a Formula–1-es történelem addigi legifjabb pole-pozíciósa – Rubens Barrichello rekordját döntve meg. Később a szezon során, a magyar nagydíjon pályafutása első futamgyőzelmét is megszerezte – ez szintén rekord volt, Bruce McLarentől vette át a legfiatalabb futamgyőztes címet.[13] A szezon végén Alonso 55 pontjával és négy dobogós helyezésével hatodik lett a világbajnoki pontversenyben. A még jobb eredménytől csak autójának megbízhatatlansága fosztotta meg mind őt, mind Trullit.

A 2004-es szezonban nem nyert versenyt, bár szerzett négy dobogót és Franciaországban egy pole pozíciót[14] – csapattársa, Jarno Trulli viszont győzött Monacóban. Az év második felében azonban Trulli eredményei egyre gyengébbek lettek, végül három futammal a szezon vége előtt el is bocsátották a csapattól, noha ekkor még kettejük közül ő rendelkezett több ponttal a világbajnoki pontversenyben. Alonso végül 59 ponttal a világbajnokság negyedik helyét szerezte meg.

Alonso az indianapolisi időmérőn, 2005-ben

2005-ben Alonso új csapattársat kapott Giancarlo Fisichella személyében, aki győzelemmel mutatkozott be a Renaultnál Ausztráliában, míg Alonso a harmadik helyen végzett. Ezt követően a spanyol három futamot nyert sorozatban (Malajzia, Bahrein, San Marino), s fölényes vezetést szerzett a világbajnoki pontversenyben. A szezon során még négy versenyt nyert, (Nürburgring, Magny-Cours, Hockenheim, Sanghaj) és Brazíliában bebiztosította a világbajnoki címet. Alonso 24 évesen és 59 naposan a Formula–1 addigi történetének legfiatalabb világbajnoka lett, az autója miatt szenvedő Michael Schumachert maga mögé utasítva, aki addig zsinórban öt, összesen hét világbajnoki címet szerzett.[15]

A szezon során a McLaren-Mercedes versenyzője, Kimi Räikkönen került a legközelebb ahhoz, hogy veszélyeztesse Alonso elsőségét, ám a McLaren gyakori megbízhatósági problémái miatt sosem alakult ki igazán éles helyzet kettejük között sem a világbajnoki pontversenyben, sem pedig a versenypályán. A Renault-nak kedvezett az az új szabály is, hogy a futam közben nem lehetett kereket cserélni, és hogy a motoroknak két versenyhétvégét ki kellett bírniuk. Räikkönen két alkalommal is Alonso elől esett ki a versenyből (Nürburgring, Hockenheimring) és számos alkalommal kellett motorcsere miatt a mezőny közepéről indulnia. Alonso végül 21 ponttal verte meg Räikkönent a világbajnokságban (133 pont 112 pont ellenében). A Renault megszerezte a konstruktőri bajnoki címet is.

A 2005-ös szezont követően Alonso számos kitüntetésben részesült, különösen hazájában, ahol egy külön kifejezést is alkottak az ifjú Formula–1-es pilótát körülvevő rajongásra: "Alonsomania". A versenyző 2005 végén megkapta az „Asztúria Hercege-díjat”.

2006-ban, Indianapolisban

2006-ban címvédőként maradt a Renault csapatánál. A szezon során nyert hét futamot (Szahír, Melbourne, Catalunya, Silverstone, Monaco, Montreal, Szuzuka) szerzett hét második helyet (Sepang, Imola, Nürburgring, Magny-Cours, Istanbul, Shanghaj, Interlagos), nem volt harmadik, negyedik, de kétszer volt ötödik (Indianapolis, Hockenheim). Ebben az idényben Michael Schumacher volt a kihívója, akivel nagyon szoros küzdelmet folytatott, különösen az idény második felétől. A szezon elején ugyanis Alonso dominált, kilenc versenyből hatot megnyert, és a többin sem lett rosszabb, mint második. Ám az FIA szabálytalannak minősítette a Renault által az autóikban használt ún. hangolt tömegcsillapítót, amely a felfüggesztésbe került beépítésre. Ezt ki kellett szerelniük, a Ferrari viszont nem állt le a fejlesztési versennyel, aminek az lett az eredménye, hogy az utolsó előtti, japán nagydíjra pontegyenlőséggel érkezett a két rivális versenyző.[16] Mivel ezt a versenyt Alonso megnyerte, Schumacher pedig kiesett, a szezonzáró brazil nagydíjon elegendő lett volna csak egyetlen pontot gyűjtenie a bajnoki címhez.[17] Végül második lett, és ennek köszönhetően megszerezte második világbajnoki címét.[13]

A McLarennél, majd ismét a Renault-nál (2007-2009)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alonso és a McLaren akkori csapatfőnöke, Ron Dennis titokban találkoztak a 2006-os japán versenyhétvége alatt. Dennis sikeresen meggyőzte őt, hogy legyen a csapatuk pilótája, és alá is írtak egy 2007-től kezdődő hároméves szerződést.[18] Szponzorációs kötelezettségei miatt egészen 2006. december 31-ig a Renault pilótája maradt, még az idény végeztével is,[19] de 2006. novemberében a csapat elengedte a McLarenhez egy tesztre.[20] Abban az évben a McLaren MP4-22 egyértelműen a mezőny legjobb konstrukciója volt, és Alonso szállította is a jó eredményeket. A szezon során kétszer indult pole-pozícióból (Monaco, Monza) és négy verseny nyert (Sepang, Monaco, Nürburgring, Monza). Legfőbb riválisai a Ferrarihoz frissen átigazolt Kimi Raikkönen és saját csapattársa, az újonc Lewis Hamilton voltak.

Alonso 2007-ben a maláj nagydíjon

Alonsonak számos konfliktusa akadt csapatával és csapattársával. Ellenségeskedésüket jól példázza a magyar nagydíj időmérő edzése, ahol Alonso feltartotta a boxban Hamiltont, miután az nem teljesítette a csapatutasítást.[21] Bár Alonso a kvalifikáció utolsó pillanataiban megfutotta a győztes időt, manőveréért öt helyes rajtrácsbüntetést kapott, míg Hamiltont nem büntették meg, így övé lett a pole-pozíció. A versenyt Hamilton nyerte, Alonso végül a negyedik helyre kapaszkodott fel, nagyot csatázva Nick Heidfelddel, akit azonban nem tudott megelőzni.

Az idény során a McLaren belekeveredett az utóbb csak kémbotrányként elhíresült ügybe, aminek köszönhetően rekordösszegű büntetést, és a bajnokságból való diszkvalifikálást kapott a csapat, versenyzői azonban megtarthatták pontjaikat. A szezonzáró brazil nagydíj előtt a két McLaren pilótán kívül még a Ferraris rivális Räikkönennek is volt esélye a világbajnoki címre, ám hét pontos hátránya volt. Végül Hamilton verseny eleji hibáinak és a csapattársa, Felipe Massa segítségének köszönhetően Räikkönen megszerezte a bajnoki címet, összetettben mindössze egy ponttal megelőzve a két McLaren versenyzőt. Alonso 109 pontot szerzett az idény során, ugyanannyit, mint csapattársa, de mivel Hamilton többször végzett második helyen, ezért ő szerezte meg a bajnokság második helyét, Alonso csak bronzérmes lett. A csapattal való rossz viszonyra hivatkozva idő előtt felbontotta a szerződését.[21] A McLaren megakadályozta, hogy általuk lehetséges kihívóknak tartott csapatokhoz igazolhasson,[22] így 1+1 éves szerződést írt alá a Renault csapattal, ahol az újonc Nelson Piquet Jr. lett a csapattársa.[23]

2008-ban a Renault már közel sem volt annyira erős, mint az azt megelőző években, Alonsónak is mindössze kilenc pontot sikerült gyűjtenie az első hét futamon.[24] Később fejlesztések érkeztek az autóhoz, így meg tudta nyerni a szingapúri és a japán nagydíjakat. Szezonbeli első győzelmét azonban beárnyékolta a Crashgate néven ismert eset, amely szerint Nelson Piquet Jr. szándékosan, Flavio Briatore utasítására falhoz csapta az autóját, mert az emiatt elrendelt biztonsági autós fázis Alonsónak kedvezett. Akárhogy is, Alonso az utolsó öt futamon összesen 43 pontot szerzett, többet, mint bármelyik másik pilóta,[25] és a bajnokságot az ötödik helyen zárta.

A 2009-es spanyol nagydíjon

A 2009-es évet egy, a szerződésében megtalálható opció miatt szabadúszóként kezdte, ugyanis a Renault nem volt a TOP három csapat között. Kapott ajánlatot a Red Bulltól és a Hondától is,[26] ő azonban úgy döntött, hogy marad a Renault-nál, és aláírt újabb két évre. Ez azonban hibás döntésnek bizonyult,[27] mert a szabályváltozások fenekestől felforgatták a mezőnyt, és a Renault versenyképtelen lett, mert sem a tempója, sem a több rivális által kifejlesztett dupla diffúzor nyújtotta előnye nem volt meg. Egész évben csupán nyolcszor gyűjtött pontot és egyetlen dobogós helyezést szerzett, s ugyan a magyar nagydíjon pole pozícióból indult, korán fel kellett adnia a futamot egy rosszul rögzített kerék miatt.[28] A bajnokságot 26 ponttal a kilencedik helyen zárta, ami hosszú idő után a legrosszabb eredménye volt.

Ferrari (2010-2014)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A 2010-es maláj nagydíjon

Luca di Montezomolo már 2009-ben szerette volna őt leszerződtetni, de Jean Todt csapatfőnök keresztülhúzta a számításait és megtartotta a Ferrarinál a Massa-Raikkönen párost. A 2009-es idény közben aztán megállapodtak, hogy 2011-től a Ferrari versenyzője lesz, de erre végül egy évvel korábban sor került, részben azért, mert a Renault éppen belekeveredett a Crashgate-botrányba, részben pedig azért, mert szerződést bontottak Raikkönennel. A 2010-es idényben Lewis Hamilton, valamint a Red Bull két pilótája, Mark Webber és Sebastian Vettel voltak a fő riválisai.[29] Rögtön első ferraris versenyét megnyerte, és az idény során végig harcban volt a bajnoki címért, s bár több hibát is ejtett, a szezonzáró abu-dzabi nagydíjra így is a ponttáblázatot vezető pilótaként érkezett. A világbajnoki címet azonban ennek ellenére elvesztette Sebastian Vettellel szemben, miután egy kiállást követően képtelen volt megelőzni Vitalij Petrovot, és csak a hetedik helyen végzett a futamon.

2011-ben mind Alonso, mind a csapat visszavágásra készült az utolsó futamon elszenvedett vereség miatt, de a Red Bull megállíthatatlan volt. Vettel fölényesen nyerte az évet 11 futamgyőzelemmel és második bajnoki címét szerezte meg, komoly kihívó nélkül. A szezon futamainak többségén nem csak a Red Bull, hanem a McLaren is gyorsabb volt a tapadási gondokkal küzdő, és a gumikat is erősen koptató Ferrarinál.[30] Alonso a szezonbeli egyetlen győzelmét Silverstone-ban aratta, hatvan évvel csapata első sikere után, majd szerzett még további kilenc dobogós helyezést, amely az összetettbeli negyedik helyet jelentette. Érdekesség, hogy Alonso többször is előkelő helyre zárkózott fel a futamok első felében, ám az autó tempója, különösen a kemény gumikon elmaradt riválisaiétól, így rendre pozíciókat veszített. A bajnokságot végül a negyedik helyen zárta.[31]

2012-ben Alonso újabb négy évre hosszabbított a Ferrarival.[32] Ebben az évben újabb technikai szabályváltozások történtek, legfőbb kihívója pedig a címvédő Sebastian Vettel volt. Alonso három győzelemmel és a folyamatos pontszerző helyezésekkel 40 pont előnyre tett szert a világbajnoki tabellán, azonban ez az előny vezetői hibák és Vettel felzárkózása folytán szép lassan elfogyott. A szezonzáró futamra már úgy érkeztek, hogy Alonso már 13 pontos hátrányban volt, és úgy kellett volna legalább harmadikként célba érnie, hogy Vettel ne szerezzen pontot.[33] Alonso hiába lett második, (akárcsak két éve, ezúttal is képtelen volt előzni a szezonzárón a jobb eredményért, most Jenson Buttont nem tudta maga mögé utasítani), Vettel a hatodik, pontszerző helyen végzett, így Alonso újfent elvesztette a világbajnoki címért vívott harcot.

A maláj nagydíjon 2012-ben

2013-ban egy agresszív tervezési filozófia mentén épült Ferrarit vezetett Alonso, és a szezon elején úgy is tűnt, hogy lehet esélye a bajnoki címre, miután nyert Kínában és Spanyolországban is, és a pontokat is szépen gyűjtögette.[34] Azonban ez a spanyol győzelme mindmáig az utolsó is a Formula–1-ben, Vettel a szezon második felében magasan verte a teljes mezőnyt, és a Ferrari semmilyen újítással nem volt képes felvenni vele a versenyt.[35] Alonso immár harmadszor veszítette el a világbajnoki címet, és emiatt a csapattal is megromlott a viszonya.[36]

2014-ben beköszöntött az új turbókorszak a Formula–1-ben, és vele együtt az állandó rajtszámoké is. Alonso a 14-est választotta, régi szerencsehozó gokart-rajtszáma után (ezzel a számmal, 14 évesen, július 14-én lett gokart-világbajnok)[37]. A Ferrari nem tudott megküzdeni az új korszak elvárásaival és az idényben egyetlen győzelmet sem tudtak aratni – Alonsonak egy kínai harmadik hellyel, és egy magyar nagydíjon elért ezüstéremmel kellett beérnie.[38] A bajnokságban hatodik lett, a csapattársánál, Raikkönnennél pedig átlagosan fél másodperccel volt gyorsabb az időmérőkön.[36]

Alonso az idény során több alkalommal is konfliktusba keveredett Marco Mattiacci csapatfőnökkel, aminek az lett a vége, hogy a szezon végével felbontotta a szerződését.

Visszatérés a McLarenhez (2015-2018)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ferraritól való távozása után ismét a McLarenhez igazolt, méghozzá három évre.[39] Mivel a Honda ebben az évben tért vissza a Formula–1-be a csapat partnereként, és mivel úgy vélte, hogy a gyár támogatásával világbajnok konstrukciót hozhat létre a csapat, kézenfekvőnek tűnt a váltás. Ám az események hamar rémálomszerű fordulatot vettek. Már a szezon eleji tesztek során rengetegszer meghibásodott a McLaren MP4-30-as, Alonso pedig rejtélyes balesetet szenvedett (egyesek szerint áramütést kapott az autóban, ami miatt elvesztette az eszméletét és a falnak ütközött), ami miatt a szezonnyitót ki is kellett hagynia.[40] A Honda motorjai a rendkívüli megbízhatatlanság mellett még lassúak is voltak, ezért Alonsónak folyamatosan küzdenie kellett, nehogy megelőzzék.[41] A japán nagydíjon, a Honda hazai futamán a csapatrádióban egyenesen GP2-es motornak nevezte az erőforrást.[42] Egész évben mindössze kétszer szerzett pontot, a legjobb eredménye a magyar nagydíjon elért ötödik helye volt. 11 gyűjtött pontjával a 17. helyen zárta a bajnokságot.

A 2016-os monacói nagydíjon

Az előző évi fiaskó ellenére 2016-ban is maradt a csapatnál. Alonso az ausztrál nagydíjon súlyos balesetet szenvedett, miután ráfutott Esteban Gutiérrez autójára. A spanyolnak több bordája is eltörött, ezért orvosi utasításra ki kellett hagynia a következő, bahreini nagydíjat.[43] Az autó teljesítményét illetően továbbra is jelentős lemaradásban voltak az élmezőnyhöz képest, ugyanakkor a Honda javulásának köszönhetően a csapat felzárkózott a középmezőnybe, az időmérőn a Q3-ban rendszeres résztvevőnek számítottak, a futamokon pedig rendszeresen pontokat is szereztek, így év végén a csapatnak 76 ponttal a konstruktőri hatodik helyet sikerült megszereznie. Alonso számára a szezon legjobb eredményét két ötödik hely jelentette, amit Monacóban és Austinban sikerült megszereznie, és így a tizedik helyen zárta az idényt.[44]

A bizakodásra okot adó 2016-os év után 2017-ben[45] a Honda ismét egy rendkívül gyenge és megbízhatatlan erőforrással állt elő, a csapat első pontjait Alonsónak csak a szezon nyolcadik futamán, Bakuban sikerült megszereznie. A McLaren MCL32-ről elmondható volt, hogy a lassabb, kevésbé motorigényes pályákon viszonylag jól szerepelt, ugyanis Monacóban és a Hungaroringen is sikerült mindkét autóval továbbjutniuk a Q3-ba, utóbbi helyszínen a szombati jó eredményt vasárnap értékes pontokra tudták váltani, Vandoorne a tizedik helyen, Alonso pedig a verseny leggyorsabb körét megfutva az előkelő hatodik helyen látta meg a kockás zászlót. Az idény vége felé látszott egy kis javulás, aminek köszönhetően az utolsó három futamon sikerült pontokat szereznie, és így 17 ponttal a 15. helyen végzett.

Alonso a 2018-as McLaren volánja mögött.

2017 végén a McLaren és a Honda együttműködése felbomlott, ez évtől kezdve a wokingi gárda, története során először Renault motorokkal versenyzett. A McLaren vezetősége és Fernando Alonso is bizakodó volt. A csapat egy szokatlan kinézetű kasztnit tervezett, ami már a szezon előtti teszteken is problémát okozott, ugyanis a kapkodva történt motorcsere miatt nem volt megfelelő a hűtés. A problémákat orvosolták, az autó nem tűnt rossznak, bár az előzetes várakozások szintjét nem tudta elérni. A szezon első öt futamán a spanyol versenyző mindannyiszor pontot szerzett, míg csapattársa csak háromszor. A jó szezonkezdés után három egymást követő versenyen is kiállni kényszerült, majd újabb pontokat zsebelt be az azt követő két versenyen. Az idény második felében nemcsak az autóval volt egyre több baj, hanem a csapategységgel is, így a McLarennél átszervezésbe kezdtek. Alonso ettől függetlenül jelentette be, hogy az év végén visszavonul, de nem tartja kizártnak, hogy pár év múlva visszajöjjön.[46] A csapatot nem lepte meg a hír, és a bejelentés után pár nappal szerződést kötöttek a mezőny másik spanyol pilótájával, Carlos Sainzzal. Kisvártatva Alonso ezévi csapattársát, Stoffel Vandoorne-t is menesztették, ugyanis a teljesítménye nem volt meggyőző. Év végére az időmérős statisztika a belga számára lelombozó volt. Alonso 21–0 arányban győzte le őt. Mivel az autó a második félévre már semmilyen fejlesztést nem kapott, így a szezon eleji teljesítményt még Alonso sem tudta megközelíteni, csupán egyszer tudott pontot szerezni.

Alonso a visszavonulását azzal indokolta, hogy elvesztette a lelkesedését a versenyzés iránt, hogy az kiszámíthatóvá vált, és hogy a hangsúly egyre inkább a rádiózásokra és a pályán kívüli intrikákra helyeződött át.[47] Mindazonáltal mint márkanagykövet és tesztpilóta 2019-ben is a McLarennél maradt, a 2019 áprilisában Bahreinben megtartott Pirelli-gumiteszten ő vezette az autót.[48][49]

Alonso Ausztriában

Visszatérés az Alpine-nal (2021-2022)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2020 júliusában hivatalosan bejelentették, hogy Alonso két év kihagyás után, a 2021-es szezonban visszatér a Formula–1-es mezőnybe, méghozzá a Alpine F1 Team versenyzőjeként, miután a gyári Renault átnevezte az alakulatát.[50] A spanyol pilóta egyéves szerződést írt alá.[51][52] Négy privát tesztlehetőséget kapott, ahol a Renault RS18-t vezethette, majd nagy derültséget keltve a 2020-as szezon végén megrendezett "fiatal versenyzők" tesztjén ő vezethette a Renault RS20-t. Első versenyén kénytelen volt kiállni, miután egy sisakfólia eltömítette a fékvezetéket, de már Imolában pontot szerzett egy tizedik hellyel. A magyar nagydíjat egy ideig vezette is, és talán a győzelemre is lehetett volna esélye, azonban a körülmények alakulása folytán végül csapattársa, Esteban Ocon nyerte meg a versenyt, nem kis részben Alonso nagyszerű csapatmunkájának köszönhetően.[53] A sikereket látva egyértelművé vált, hogy marad a csapattal a következő idényben is. Katarban harmadik lett, ami a 2014-es magyar nagydíj után az első dobogója volt.

Az Alpine 2022-ben is erős középcsapatnak számított, de nem tudtak a terveik szerint előrébb lépni. Alonsót ebben a szezonban rengeteg balszerencse sújtotta, a legtöbb esetben az Alpine A522-es valamilyen meghibásodása miatt, ami legalább negyven elvesztegetett pontjába került.[54] Mivel az Alpine megbízhatatlan volt, és a vezetőséggel is kezdett megromlani a viszonya, miután úgy látta, hogy a folyamatos egyéves szerződéshosszabbításaival csak a helyet készítik elő a bajnokaspiránsnak tartott Oscar Piastrinak, ezért a magyar nagydíjat követően informális megbeszélésbe kezdett Lawrence Stroll-al, az Aston Martin tulajdonosával. A csapattal több évre szóló szerződést írt alá.

Aston Martin (2023-)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először a 2022-es szezon végi teszten vezethette a csapat az évi, AMR22 kódnevű autóját, méghozzá minden szponzortól megfosztva, tiszta versenyzöldben. Bahreinben Alonso uralta a szabadedzéseket, majd a futamon dobogós helyen ért célba a két Red Bull mögött.

Alonso a 2023-as osztrák nagydíjon

A következő, szaúd-arábiai nagydíjon a második pozícióból rajtolt (a Ferraris Charles Leclerc büntetése miatt), az első kanyarban az élre állt, azonban a Red Bull autók a verseny végére megelőzték. Alonso szabálytalan rajtpozíciója miatt öt másodperces büntetésben részesült, amelyet – a verseny végét, majd a pódiumra történő felállást és ünneplést követően – végre nem hajtottnak minősített az FIA (egy szerelő megérintette az autót az emelőállvánnyal), így Alonso idejéhez tíz másodpercet adtak büntetésképp, amivel a negyedik helyre sorolták. Órákkal később az ítéletet visszavonták, így Alonso megtarthatta a versenyen elért harmadik helyezését és ezzel a századik dobogós eredményét.[55] Az idény során még háromszor állhatott a dobogó harmadik fokára, sőt, kétszer második lett, Azerbajdzsánban pedig megfutotta a verseny leggyorsabb körét. Győznie nem sikerült, továbbá a szezon második felétől az Aston Martin látványosan visszaesett, mindazonáltal rendszeres pontszerző maradt még így is. Szingapúrban első versenyzőként érte el a százezer levezetett kilométert[56].

2024-ben ugyanúgy folytatódott minden, mint 2023 végén, a középmezőnybe visszasüllyedő Aston Martinnal Alonso legfeljebb a rendszeres pontszerzésre lehetett képes. Bár dobogóra nem állhatott, Kínában és Ausztriában is megfutotta a verseny leggyorsabb körét, Mexikóvárosban pedig a négyszázadik nagydíját futotta. 2025-ben újabb visszaesés következett, az első nyolc futamon pontot sem szerzett, ilyen rossz szériája 2015 óta nem volt. Ezt követően azonban újra rendszeres pontszerzések következtek.

A Formula–1-en kívül

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

FIA World Endurance Championship

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Alonso a 8-as számú Toyota TS050 Hybrid autóval teljesítette eddigi egyetlen WEC-szezonját.

2017 novemberében Alonso részt vett a Hosszútávú-világbajnokság újonc tesztjén Bahrein-ben a Toyota Gazzoo Racing csapatával,[57] összesen 113 kört teljesített.[58] 2018. január 30-án a McLaren bejelentette, engedélyezi számára, hogy elinduljon a 2018–19-es Hosszútávú-világbajnokság szuper-szezonjában.[59] Alonso csapattársai Sébastien Buemi és Nakadzsima Kazuki voltak. A szezon első fordulójában, Spa-ban a spanyol megfutotta a leggyorsabb kört élete legelső szabadedzésén.[60] Alonso 8-as rajtszámú egysége nyerte meg a versenyt, ezzel a 2013. évi spanyol nagydíj óta ez volt a legelső győzelme.[61]

Le Mans-i 24 órás verseny (2018–2019)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2018-as Le Mans-i 24 órás versenyt az autó az élről kezdhette, miután Nakadzsima egy 3:15.377 időt futott.[62] A kockás zászlót elsőként látták meg, ezzel Alonso élete első Le Mans-i 24 órás versenyét is megnyerte.[63] Silverstone-ban a második rajtkockát szerezték meg, és meg is nyerték a versenyt, azonban az autó szabálytalansága miatt utólag kizárták mindkét Toyotát a versenyből.[64] Fuji-ban és Sanghaj-ban a második helyet szerezte meg az egység,[65][66] azonban a szezon hátralévő versenyeit megnyerték, köztük a Sebring-en, Spa-ban és Le Mans-on rendezett futamokat.[67][68][69] 198 ponttal a 8-as rajtszámú Toyota megnyerte a bajnokságot a gárda 7-es egységével szemben.[70]

Daytonai 24 órás verseny (2018–2019)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alonso a Le Mans mellett indult az Amerikában megrendezett Daytonai 24 órás versenyen is a United Autosports, és annak a Zack Brown csapatának színeiben, aki tulajdonosa a McLarennek a Formula–1-ben.

A versenyt összetettben a 38., kategóriában pedig a 13. helyen zárta.

2018. november 27-én bejelentették, hogy újra indul a hosszútávú versenyen a Wayne Taylor Racing csapattal.[71][72][73] A versenyt kétszer is félbeszakították a rendkívüli esőzések miatt, amely szakasz előtt Alonso az utolsó teljes körben előzte meg Felipe Nasr autóját. A második piros zászlós szakaszt egy órával a stopper lejárta előtt hirdették, ami után el sem indult a mezőny, és tíz perccel a futam vége előtt bejelentették a végeredményt, ami azt jelentette, hogy Alonso és csapattársai, Kobajasi Kamui, Jordan Taylor és Renger van der Zande megnyerték a versenyt.[74][75][76]

Indy500

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2018. november 10-én bejelentette, hogy 2017-hez hasonlóan ott lesz a 2019-es indianapolisi 500-on.[77] A csapata a McLaren Racing volt, partnerségben a Carlin Motorsport-tal.[78] A 2019-es verseny időmérőedzésén nem jutott be a legjobb 33 közé, ezért további három pilótával együtt pótselejtezőn kellett részt vennie.[79] Ott minimális különbséggel kikapott Kyle Kaisertől és nem jutott tovább, ami azt jelentette, hogy a versenyen sem indulhatott, további két Carlinos csapattársával együtt.[80][81] A Carlintól egyedül csak Charlie Kimball vehetett részt a versenyen.

Dakar-rali

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2019 októberében hivatalosan is bejelentésre került, hogy indul a 2020-as Dakar-ralin az autósok között egy Toyota Hilux-al.[82] Navigátora honfitársa, Marc Coma volt, aki motorversenyzőként ötször szerezte meg a győzelmet a legendás bajnokságon.[83][84] A verseny második szakaszán egy sziklának ütközött, ami kárt tett az autója futóművében, ennek következtében a páros két és fél órára a sivatagban ragadt, amíg a csapatuk szervizkamionja megérkezett.[85] A nyolcadik szakaszon kiegyensúlyozott teljesítményének köszönhetően a második helyen ért célba Mathieu Serradori mögött.[86] A tizedik etap elején nagy balesetet szenvedett, miután rossz szögben találta el az egyik homokdűnét. A Hilux több ponton is megsérült, többek között a szélvédője is betört, így több mint egy órás lemaradásba került az élen haladókkal szemben.[87][88] Végül összetettben a 13. helyen zárta a 7900 km-es tereprali-versenyt.[89]

Vezetési stílusa

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alonsót széles körben minden idők egyik legjobb Formula–1-es pilótájának tartják.[90] Gyors és egyenletes teljesítményre képes, emellett minden körülmények között ki tudja hozni az autójából a maximumot[91]. Agresszív vezetési stílusának jellegzetessége a kései fékezés, hogy tempóvesztés nélkül tudjon ráfordulni a kanyarra. Ez a fajta, a tapadási határokon való autózás főként az időmérő edzéseken és a futamok első köreiben válik hasznára.[92]

Sisakjai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a Bieffe, 2003-tól 2009-ig és 2016-ban az Arai, 2010-től 2015-ig a Schuberth[93], 2017-től pedig a Bell gyártja a sisakjait.[94] Ezek alapszínei a sárga és a piros, melyek Spanyolország nemzeti színei, valamint Asztúria kékje is rajta van, két ezüst villámjel társaságában, amelyeket egy gyerekkori távirányítós autója ihletett. Asztúria arany keresztje is látható a sisakon, általában a hátsó részén.[95] Csapatváltásai alkalmával változtatni szokott a dizájnon.

2008-ban a sisakján a francia kártya szimbólumaival jelezte kétszeres világbajnoki titulusát.[96] 2011-től 2013-ig Monacóban, valamint 2011-ben Szingapúrban a kék és sárga színek helyett aranyat és sárgát használt.[97] 2013-ban Indiában sisakja fehér alapon mutatta az 1571-es számot, utalva arra, hogy akkor rekordot jelentő összpontszáma ennyi volt a Formula–1-ben.[98] Utolsó ferraris futamán, 2014-ben egy piros színekkel rajzolt boxkiállást rajzoltatott rá, amit több csapattag is aláírt, és rajta volt az olasz zászló is.[99] A 2017-es Indianapolis 500-on és az azévi amerikai nagydíjon sisakja fekete volt, vörös, sárga és kék csíkokkal, valamint a rajtszámával.[100] 2018-ban a daytonai 24 órás versenyen ugyanezt a mintát használta, de fekete helyett fehér színnel.[101]

2018-tól sisakja eleje dominánsan kék, hátsó része pedig vörös és sárga.[102] Az azévi szezonzárón, amely eredetileg az utolsó versenye lett volna, szintén különleges sisakfestést használt, mellyel 32 futamgyőzelme előtt is tisztelgett.[103]

Menedzsment

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Saját pilótamenedzser vállalkozást üzemeltet, A14 Management néven. Számtalan fiatal pilóta karrierjét támogatta vagy indított el, köztük volt többek között Maximilian Günther, Clément Novalak, Nikola Tsolov, Gabriel Bortoleto, Pepe Martí, Sebastián Montoya, Chloe Chambers, Han Cenyu, Andrés Cárdenas és Carl Bennett.[104]

Magánélete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006-ban vette feleségül Raquel del Rosario énekesnőt, akitől 2011-ben vált el.[105] 2015 és 2016 között Lara Álvarez televíziós műsorvezető volt a menyasszonya,[106] 2016 és 2021 között az olasz modell Linda Morselli volt a barátnője.[107] 2023 óta Melissa Jimenez sportújságíró és riporter a partnere.

Alonso a Real Madrid és a Real Oviedo csapatának szurkolója,[108] kedvenc hobbija a kerékpározás.[109] Folyékonyan beszél angolul, franciául és olaszul is.[110] Autógyűjteményében többek között megtalálható egy McLaren P1, egy Ferrari 458 Italia, egy Nissan GT-R, és egy Honda NSX.[111]

Eredményei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karrier összefoglaló

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Szezon Bajnokság Csapat Verseny Győzelem Pole Leggyorsabb
kör		 Dobogós
helyezés		 Pont Helyezés
1999 Euro Open by Nissan Campos Motorsport 15 6 6 5 8 164 1.
2000 Nemzetközi Formula–3000 Team Astromega 9 1 1 2 2 17 4.
2000 Formula–1 European Minardi F1 tartalékpilóta
2001 Formula–1 European Minardi F1 17 0 0 0 0 0 23.
2002 Formula–1 Mild Seven Renault F1 Team tesztversenyző
2003 Formula–1 Mild Seven Renault F1 Team 16 1 2 1 4 55 6.
2004 Formula–1 Mild Seven Renault F1 Team 18 0 1 0 4 59 4.
2005 Formula–1 Mild Seven Renault F1 Team 19 7 6 2 15 133 1.
2006 Formula–1 Mild Seven Renault F1 Team 18 7 6 5 14 134 1.
2007 Formula–1 Vodafone McLaren Mercedes 17 4 2 3 12 109 3.
2008 Formula–1 ING Renault F1 Team 18 2 0 0 3 61 5.
2009 Formula–1 ING Renault F1 Team 17 0 1 2 1 26 9.
2010 Formula–1 Scuderia Ferrari Marlboro 19 5 2 5 10 252 2.
2011 Formula–1 Scuderia Ferrari 19 1 0 1 10 257 4.
2012 Formula–1 Scuderia Ferrari 20 3 2 0 13 278 2.
2013 Formula–1 Scuderia Ferrari 19 2 0 2 9 242 2.
2014 Formula–1 Scuderia Ferrari 19 0 0 0 2 161 6.
2015 Formula–1 McLaren Honda 18 0 0 0 0 11 17.
2016 Formula–1 McLaren Honda 20 0 0 1 0 54 10.
2017 Formula–1 McLaren Honda 19 0 0 1 0 17 15.
IndyCar McLaren-Honda-Andretti 1 0 0 0 0 47 29.
2018 Formula–1 McLaren F1 Team 21 0 0 0 0 50 11.
Le Mans-i 24 órás verseny Toyota Gazoo Racing 1 1 1 0 1 1.
WeatherTech SportsCar-bajnokság United Autosports 1 0 0 0 0 18 58.
2018–19 WEC Toyota Gazoo Racing 8 5 4 0 7 198 1.
2019 WeatherTech SportsCar-bajnokság Konica Minolta Cadillac 1 1 0 0 1 35 27.
Le Mans-i 24 órás verseny Toyota Gazoo Racing 1 1 0 0 1 1.
IndyCar McLaren Racing 0 0 0 0 0 0 Hn
Formula–1 McLaren F1 Team tesztversenyző
2020 Dakar-rali Toyota Gazoo Racing 1 0 0 13.
IndyCar Arrow McLaren SP 1 0 0 0 0 18 31.
Formula–1 Renault F1 Team tesztversenyző
2021 Formula–1 Alpine F1 Team 22 0 0 0 1 81 10.
2022 Formula–1 BWT Alpine F1 Team 22 0 0 0 0 81 9.
2023 Formula–1 Aston Martin Aramco Cognizant F1 Team 22 0 0 1 8 206 4.
2024 Formula–1 Aston Martin Aramco F1 Team 24 0 0 2 0 70 9.
2025 Formula–1 Aston Martin Aramco F1 Team 24 0 0 0 0 56 10.
2026 Formula–1 Aston Martin Aramco F1 Team 0 0 0 0 0 0

Formula–1-es statisztikái

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
ÉvCsapatVersenyGyőzelemPole pozícióLeggy. körDobogóPontHelyezés
2000 Minardi tartalékpilóta
2001Minardi170000023.
2002Renaulttesztpilóta
2003Renault161214556.
2004Renault180104594.
2005Renault19762151331.
2006Renault18765141341.
2007McLaren17423121093.
2008Renault182003615.
2009Renault170121269.
2010Ferrari19525102522.
2011Ferrari19101102574.
2012Ferrari20320132782.
2013Ferrari1920292422.
2014Ferrari1900021616.
2015McLaren1800001117.
2016McLaren2000105410.
2017McLaren1900101714.
2018McLaren2100005011.
2019 McLaren tesztpilóta
2020 Renault teszpilóta
2021Alpine2200018110.
2022Alpine220000819.
2023Aston Martin2200182064.
2024Aston Martin240020709.
2025 Aston Martin 24 0 0 0 0 56 10.
Karrier összesítése 4283222261062393

(A 2025-ös Formula–1 abu-dzabi nagydíj után frissült)

Győzelmei a Formula-1-ben

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Év Nagydíj Csapat Verseny
2003 Magyarország magyar nagydíj Renault 30.
2005 Maláj maláj nagydíj 53.
Bahrein bahreini nagydíj 54.
San Marino San marinói nagydíj 55.
EU európai nagydíj 58.
francia nagydíj 61.
Németország német nagydíj 63.
Kína kínai nagydíj 70.
2006 Bahrein bahreini nagydíj 71.
Ausztrália ausztrál nagydíj 73.
Spanyol spanyol nagydíj 76.
Monaco monacói nagydíj 77.
UK brit nagydíj 78.
kanada kanadai nagydíj 79.
Japán japán nagydíj 87.
2007 Malajzia maláj nagydíj UK McLaren 90.
Monaco monacói nagydíj 93.
EU európai nagydíj 98.
Olaszország olasz nagydíj 101.
2008 Szingapúr szingapúri nagydíj Renault 120.
Japán japán nagydíj 121.
2010 Bahrein bahreini nagydíj Olaszország Ferrari 141.
Németország német nagydíj 151.
Olaszország olasz nagydíj 154.
Szingapúr szingapúri nagydíj 155.
Dél-Korea koreai nagydíj 157.
2011 GBR brit nagydíj 168.
2012 MYS maláj nagydíj 180.
EU európai nagydíj 186.
GER német nagydíj 188.
2013 CHN kínai nagydíj 201.
ESP spanyol nagydíj 203.

Teljes Euro Open by Nissan eredménysorozata

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Helyezés Pont
1999 Campos Motorsport ALB
1
Ki		 ALB
2
1		 JER
1
Ki		 JER
2
Ni		 JAR
1
Ki		 JAR
2
1		 MNZ
1
Ki		 MNZ
2
Ki		 JAR
1
2		 JAR
2
Ki		 DON
1
1		 DON
2
1		 CAT
1
7		 CAT
2
1		 VAL
1
2		 VAL
2
1		 1. 164

Teljes Nemzetközi Formula–3000-es eredménysorozata

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Helyezés Pont
2000 Team Astromega IMO
9		 SIL
Kiz		 CAT
15		 NÜR
Ki		 MON
8		 MAG
Ki		 A1R
6		 HOC
Ki		 HUN
2		 SPA
1		 4. 17

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 Helyezés Pont
2001 Minardi AUS
12		 MAL
13		 BRA
Ki		 SMR
Ki		 ESP
13		 AUT
Ki		 MON
Ki		 CAN
Ki		 EUR
14		 FRA
17†		 GBR
16		 GER
10		 HUN
Ki		 BEL
Ni		 ITA
13		 USA
Ki		 JPN
11		 23. 0
2003 Renault AUS
7		 MAL
3		 BRA
3		 SMR
6		 ESP
2		 AUT
Ki		 MON
5		 CAN
4		 EUR
4		 FRA
Ki		 GBR
Ki		 GER
4		 HUN
1		 ITA
8		 USA
Ki		 JPN
Ki		 6. 55
2004 Renault AUS
3		 MAL
7		 BHR
6		 SMR
4		 ESP
4		 MON
Ki		 EUR
5		 CAN
Ki		 USA
Ki		 FRA
2		 GBR
10		 GER
3		 HUN
3		 BEL
Ki		 ITA
Ki		 CHN
4		 JPN
5		 BRA
4		 4. 59
2005 Renault AUS
3		 MAL
1		 BHR
1		 SMR
1		 ESP
2		 MON
4		 EUR
1		 CAN
Ki		 USA
Ni		 FRA
1		 GBR
2		 GER
1		 HUN
11		 TUR
2		 ITA
2		 BEL
2		 BRA
3		 JPN
3		 CHN
1		 1. 133
2006 Renault BHR
1		 MAL
2		 AUS
1		 SMR
2		 EUR
2		 ESP
1		 MON
1		 GBR
1		 CAN
1		 USA
5		 FRA
2		 GER
5		 HUN
Ki		 TUR
2		 ITA
Ki		 CHN
2		 JPN
1		 BRA
2		 1. 134
2007 McLaren AUS
2		 MAL
1		 BHR
5		 ESP
3		 MON
1		 CAN
7		 USA
2		 FRA
7		 GBR
2		 EUR
1		 HUN
4		 TUR
3		 ITA
1		 BEL
3		 JPN
Ki		 CHN
2		 BRA
3		 3. 109
2008 Renault AUS
4		 MAL
8		 BHR
10		 ESP
Ki		 TUR
6		 MON
10		 CAN
Ki		 FRA
8		 GBR
6		 GER
11		 HUN
4		 EUR
Ki		 BEL
4		 ITA
4		 SIN
1		 JPN
1		 CHN
4		 BRA
2		 5. 61
2009 Renault AUS
5		 MAL
11		 CHN
9		 BHR
8		 ESP
5		 MON
7		 TUR
10		 GBR
14		 GER
7		 HUN
Ki		 EUR
6		 BEL
Ki		 ITA
5		 SIN
3		 JPN
10		 BRA
Ki		 UAE
14		 9. 26
2010 Ferrari BHR
1		 AUS
4		 MAL
Ki		 CHN
4		 ESP
2		 MON
6		 TUR
8		 CAN
3		 EUR
8		 GBR
14		 GER
1		 HUN
2		 BEL
Ki		 ITA
1		 SIN
1		 JPN
3		 KOR
1		 BRA
3		 UAE
7		 2. 252
2011 Ferrari AUS
4		 MAL
6		 CHN
7		 TUR
3		 ESP
5		 MON
2		 CAN
Ki		 EUR
2		 GBR
1		 GER
2		 HUN
3		 BEL
4		 ITA
3		 SIN
4		 JPN
2		 KOR
5		 IND
3		 UAE
2		 BRA
4		 4. 257
2012 Ferrari AUS
5		 MAL
1		 CHN
9		 BHR
7		 ESP
2		 MON
3		 CAN
5		 EUR
1		 GBR
2		 GER
1		 HUN
5		 BEL
Ki		 ITA
3		 SIN
3		 JPN
Ki		 KOR
3		 IND
2		 UAE
2		 USA
3		 BRA
2		 2. 278
2013 Ferrari AUS
2		 MAL
Ki		 CHN
1		 BHR
8		 ESP
1		 MON
7		 CAN
2		 GBR
3		 GER
4		 HUN
5		 BEL
2		 ITA
2		 SIN
2		 KOR
6		 JPN
4		 IND
11		 UAE
5		 USA
5		 BRA
3		 2. 242
2014 Ferrari AUS
4		 MAL
4		 BHR
9		 CHN
3		 ESP
6		 MON
4		 CAN
6		 AUT
5		 GBR
6		 GER
5		 HUN
2		 BEL
7		 ITA
Ki		 SIN
4		 JPN
Ki		 RUS
6		 USA
6		 BRA
6		 UAE
9		 6. 161
2015 McLaren AUS
 MAL
Ki		 CHN
12		 BHR
11		 ESP
Ki		 MON
Ki		 CAN
Ki		 AUT
Ki		 GBR
10		 HUN
5		 BEL
13		 ITA
18†		 SIN
Ki		 JPN
11		 RUS
11		 USA
11		 MEX
Ki		 BRA
15		 UAE
17		 17. 11
2016 McLaren AUS
Ki		 BHR
 CHN
12		 RUS
6		 ESP
Ki		 MON
5		 CAN
11		 EUR
Ki		 AUT
18†		 GBR
13		 HUN
7		 GER
12		 BEL
7		 ITA
14		 SIN
7		 MAL
7		 JPN
16		 USA
5		 MEX
13		 BRA
10		 UAE
10		 10. 54
2017 McLaren AUS
Ki		 CHN
Ki		 BHR
14†		 RUS
Ni		 ESP
12		 MON
 CAN
16†		 AZE
9		 AUT
Ki		 GBR
Ki		 HUN
6		 BEL
Ki		 ITA
17†		 SIN
Ki		 MAL
11		 JPN
11		 USA
Ki		 MEX
10		 BRA
8		 UAE
9		 15. 17
2018 McLaren AUS
5		 BHR
7		 CHN
7		 AZE
7		 ESP
8		 MON
Ki		 CAN
Ki		 FRA
16†		 AUT
8		 GBR
8		 GER
16†		 HUN
8		 BEL
Ki		 ITA
Ki		 SIN
7		 RUS
14		 JPN
14		 USA
Ki		 MEX
Ki		 BRA
17		 UAE
11		 11. 50
2021 Alpine BHR
Ki		 EMI
10		 POR
8		 ESP
17		 MON
13		 AZE
6		 FRA
8		 STY
9		 AUT
10		 GBR
7		 HUN
4		 BEL
11		 NED
6		 ITA
8		 RUS
6		 TUR
16		 USA
Ki		 MEX
9		 BRA
9		 QAT
3		 SAU
13		 UAE
8		 10. 81
2022 Alpine BHR
9		 SAU
Ki		 AUS
17		 EMI
Ki		 MIA
11		 ESP
9		 MON
7		 AZE
7		 CAN
9		 GBR
5		 AUT
10		 FRA
6		 HUN
8		 BEL
5		 NED
6		 ITA
Ki		 SIN
Ki		 JPN
7		 USA
7		 MEX
19†		 BRA
5		 UAE
Ki		 9. 81
2023 Aston Martin BHR
3		 SAU
3		 AUS
3		 AZE
4		 MIA
3		 MON
2		 ESP
7		 CAN
2		 AUT
5		 GBR
7		 HUN
9		 BEL
5		 NED
2		 ITA
9		 SIN
15		 JPN
8		 QAT
6		 USA
Ki		 MEX
Ki		 BRA
3		 LVS
9		 UAE
7		 4. 206
2024 Aston Martin BHR
9		 SAU
5		 AUS
8		 JPN
6		 CHN
7		 MIA
9		 EMI
19		 MON
11		 CAN
6		 ESP
12		 AUT
18		 GBR
8		 HUN
11		 BEL
8		 NED
10		 ITA
11		 AZE
6		 SIN
8		 USA
13		 MEX
Ki		 BRA
14		 LVS
11		 QAT
7		 UAE
9		 9. 70
2025 Aston Martin AUS
Ki		 CHN
Ki		 JPN
11		 BHR
15		 SAU
11		 MIA
15		 EMI
11		 MON
Ki		 ESP
9		 CAN
7		 AUT
7		 GBR
9		 BEL
17		 HUN
5		 NED
8		 ITA
Ki		 AZE
15		 SIN
7		 USA
10		 MEX
Ki		 BRA
14		 LVS
11		 QAT
7		 UAE
6		 10. 56
2026 Aston Martin AUS CHN JPN BHR SAU MIA CAN MON CAT AUT GBR BEL HUN NED ITA ESP AZE SIN USA MEX SAP LVS QAT ABU 0

* Szezon folyamatban. † A versenyt nem fejezte be, de helyezését értékelték, mert a versenytáv több, mint 90%-át teljesítette.

Megjegyzés: 2014-ben a szezonzáró nagydíjon dupla pontokat osztottak.

Indianapolis 500

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Év Kasztni Motor Rajthely Eredmény Csapat
2017 Dallara Honda 5 24 McLaren-Honda Andretti
2019 Dallara Chevrolet NK McLaren Racing

Daytonai 24 órás autóverseny

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Év Csapat Csapattárs Autó Kategória Kör Összetett
Helyezés		 Kategória
Helyezés
2018 USA United Autosports GBR Lando Norris
GBR Philip Hanson		 Ligier JS P217 – Gibson P 718 38. 13.
2019 USA Konica Minolta Cadillac JPN Kobajasi Kamui
USA Jordan Taylor
NED Renger van der Zande		 Cadillac DPi-V.R DPi 593 1. 1.

Le Mans-i 24 órás autóverseny

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Év Csapat Csapattárs Autó Kategória Kör Összetett
Helyezés		 Kategória
Helyezés
2018 JPN Toyota Gazoo Racing JPN Nakadzsima Kazuki
SUI Sébastien Buemi		 Toyota TS050 Hybrid LMP1 388 1. 1.
2019 JPN Toyota Gazoo Racing JPN Nakadzsima Kazuki
SUI Sébastien Buemi		 Toyota TS050 Hybrid LMP1 385 1. 1.

Teljes FIA World Endurance Championship eredménysorozata

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat Osztály Kasztni Motor 1 2 3 4 5 6 7 8 Helyezés Pont
2018–19 Toyota Gazoo Racing LMP1 Toyota TS050 Hybrid Toyota 2.4 L Turbo V6 (Hybrid) SPA
1		 LMS
1		 SIL
Kiz		 FUJ
2		 SHA
2		 SEB
1		 SPA
1		 LMS
1		 1. 198

Dakar-rali

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Év Kategória Gyártó Navigátor Szakaszgyőzelmek Helyezés
2020 Autó JPN Toyota ESP Marc Coma 0 13.

Becenevek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alonsót hazájában sokszor hívják "Magic Alonsónak" (azaz "Varázslatos Alonsónak"), ami egyben utalás hobbijára, a bűvészkedésre is. Több interjúban is elárulta, a neve nem olyan hosszú, hogy becézésre szorulna, mégis gyakran hívják beceneveken (Fer, Ferni, Feri, Nando, Nano).

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "Alonso charges to top of F1 - Document - Gale Power Search". go.gale.com. Hozzáférés: 2023. március 8..
  2. ↑ "Las Provincias | EDICIÓN IMPRESA - Fernando Alonso logra su sueño a los 24 años". www.lasprovincias.es. Hozzáférés: 2023. március 8..
  3. ↑ "URRUTY: perfil del español Fernando Alonso". ESPNdeportes.com (spanyol nyelven). 2005. szeptember 26. Hozzáférés: 2023. március 8..
  4. ↑ "Alonso: "Espero que els F-1 del 2017 ens deixin amb la boca oberta"". El Periodico (katalán nyelven). 2025. augusztus 29. Hozzáférés: 2025. szeptember 15..
  5. 1 2 3 "Fernando Alonso • Career & Character Info | Motorsport Database". Motorsport Database - Motor Sport Magazine (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2023. március 8..
  6. ↑ „Does the fire still burn for Fernando Alonso?”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. március 8.) (brit angol nyelvű) 
  7. ↑ "McLaren Racing - Fernando Alonso: why I race". www.mclaren.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2023. március 8..
  8. ↑ Wyatt, Ravi Ubha,Ben (2014. április 2.). "Fernando Alonso: The family ties that bind Ferrari's F1 star". CNN (angol nyelven). Hozzáférés: 2023. március 8..{{cite web}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  9. ↑ "Fernando Alonso, bicampeón mundial | elmundo.es deportes". www.elmundo.es. Hozzáférés: 2023. március 8..
  10. ↑ "McLaren Racing - Fernando: The rising star". www.mclaren.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2023. március 8..
  11. ↑ "Fernando Alonso and the class of 2001". www.autosport.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2023. március 8..
  12. ↑ "formula1.com". web.archive.org. 2002. június 28. 2002. június 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2023. március 8..
  13. 1 2 "The youth of today". Motor Sport Magazine (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2023. március 8..
  14. ↑ „Renault name unchanged line-up”, 2003. augusztus 20. (Hozzáférés: 2023. március 8.) (brit angol nyelvű) 
  15. ↑ "A first title for Fernando Alonso". ESPN UK (angol nyelven). Hozzáférés: 2023. március 8..
  16. ↑ „To Alonso, the title - to Schumacher, the legend”, Financial Times, 2006. október 20. (Hozzáférés: 2023. március 8.) 
  17. ↑ "Alonso to play safe in Brazil". www.telegraph.co.uk. Hozzáférés: 2023. március 8..
  18. ↑ „The F1 great who couldn't catch a break”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. március 8.) (brit angol nyelvű) 
  19. ↑ "More security, no stickers for Alonso debut". www.autosport.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2023. március 8..
  20. ↑ Spurgeon, Brad (2006. december 16.). "Champions All Around". IHT Rendezvous (angol nyelven). Hozzáférés: 2023. március 8..
  21. 1 2 „The F1 great who couldn't catch a break”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. március 8.) (brit angol nyelvű) 
  22. ↑ "Alonso: Why I quit McLaren". Eurosport (angol nyelven). 2007. november 2. Hozzáférés: 2023. március 8..
  23. ↑ „Alonso opts for return to Renault”, 2007. december 10. (Hozzáférés: 2023. március 8.) (brit angol nyelvű) 
  24. ↑ "Fernando Alonso: F1 2009 driver profile". www.telegraph.co.uk. Hozzáférés: 2023. március 8..
  25. ↑ Pino, Allievi. "Top 10 Gazzetta E' Alonso il numero 1". archiviostorico.gazzetta.it (olasz nyelven). Hozzáférés: 2023. március 8..
  26. ↑ "Alonso to decide future after summer". www.autosport.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2023. március 8..
  27. ↑ "Fernando Alonso: 'With all the fights, this may be F1's worst year". The Independent (angol nyelven). 2009. július 24. Hozzáférés: 2023. március 8..
  28. ↑ Caygill, Graham (2009. július 28.). "Renault to fight race ban". The National (angol nyelven). Hozzáférés: 2023. március 8..
  29. ↑ „Alonso is main threat - Hamilton”, 2010. szeptember 23. (Hozzáférés: 2023. március 8.) (brit angol nyelvű) 
  30. ↑ "Putting it all on red: has Fernando Alonso taken a reckless gamble by committing to Ferrari through 2017? Or is the Prancing Horse finally ready to fight the Red Bulls? - Document - Gale Power Search". go.gale.com. Hozzáférés: 2023. március 8..
  31. ↑ Collantine, Keith (2011. december 16.). "2011 F1 driver rankings no.2: Fernando Alonso · RaceFans". RaceFans (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2023. március 8..
  32. ↑ http://edition.cnn.com/2011/SPORT/motorsport/05/19/motorsport.ferrari.alonso.contract/index.html
  33. ↑ Spurgeon, Brad. „The Crown Awaits: Vettel or Alonso?”, The New York Times, 2012. november 23. (Hozzáférés: 2023. március 8.) (amerikai angol nyelvű) 
  34. ↑ http://porschecarshistory.com/wp-content/old/lib/magazines/autosport/2013/12/AS2013.12.12.pdf
  35. ↑ "Ecclestone: Fernando Alonso "gave up a little bit" in 2013". MotorSportsTalk | NBC Sports (amerikai angol nyelven). 2013. december 2. 2023. március 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2023. március 8..
  36. 1 2 „The F1 great who couldn't catch a break”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. március 8.) (brit angol nyelvű) 
  37. ↑ https://www.autosport.com/f1/news/111929/alonso-requests-14-as-car-number
  38. ↑ "Fernando Alonso Formula 1 driver biography · RaceFans". RaceFans (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2023. március 8..
  39. ↑ "Fernando Alonso signed three-year McLaren deal, reveals Ron Dennis". Sky Sports (angol nyelven). Hozzáférés: 2023. március 9..
  40. ↑ France-Presse, Agence (2015. március 3.). "McLaren driver Fernando Alonso to miss Formula One's season-opening Australian GP". The National (angol nyelven). Hozzáférés: 2023. március 9..
  41. ↑ Finnerty, Joe (2016. március 18.). "Will Melbourne start McLaren's comeback?". SurreyLive (angol nyelven). Hozzáférés: 2023. március 9..
  42. ↑ "Fernando Alonso - "GP2 Engine, GP2... ARGHHH!" | F1 Radio". {{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó)
  43. ↑ „F1: az FIA orvosai döntöttek – Alonso nem indulhat Bahreinben”, nemzetisport.hu, 2016. március 31. (Hozzáférés: 2016. március 31.) 
  44. ↑ "Fernando Alonso • Career & Character Info | Motorsport Database". Motorsport Database - Motor Sport Magazine (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2023. március 9..
  45. ↑ "Fernando Alonso tells McLaren staff he's staying in 2017". www.autosport.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2023. március 9..
  46. ↑ „Hivatalos: Alonso elhagyja az F1-et — F1VILAG.HU”, F1VILAG.HU, 2018. augusztus 14. (Hozzáférés: 2018. december 1.) (hu-HU nyelvű) 
  47. ↑ "PressReader.com - Digital Newspaper & Magazine Subscriptions". www.pressreader.com. Hozzáférés: 2023. március 9..
  48. ↑ "Alonso to make F1 return in post-race Bahrain test | Formula 1®". www.formula1.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2023. március 9..
  49. ↑ "Alonso no longer a McLaren ambassador". www.motorsport.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2023. március 9..
  50. ↑ Kft, New Wave Media Group. "Hivatalos: Jövőre Alpine néven indul az F1-es Renault". https://gphirek.origo.hu/. Hozzáférés: 2020. október 21.. {{cite web}}: External link in |work= (súgó)
  51. ↑ "Hivatalos: Fernando Alonso 2021-ben visszatér a Formula–1-be!". BRAKING NEWS MOTORSPORT. Hozzáférés: 2020. október 21..
  52. ↑ Á, H. (2020. július 8.). "F1: Fernando Alonso visszatér a Renault-hoz – hivatalos - NSO". NSO.hu. Hozzáférés: 2020. október 21..
  53. ↑ "Ocon credits Alonso for role in shock Hungary F1 race victory". au.motorsport.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2023. március 9..
  54. ↑ "This is how many points Alonso and has lost in F1 2022 due to problems". www.gpblog.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2023. március 9..
  55. ↑
  56. ↑ https://www.si.com/fannation/racing/f1briefings/news/f1-news-fernando-alonso-breaks-huge-record-at-singapore-grand-prix
  57. ↑ "FERNANDO ALONSO TO PARTICIPATE IN BAHRAIN TEST". racingbytmg.com.
  58. ↑ "Alonso completes 113 laps in WEC rookie test". 2017. november 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. július 30..
  59. ↑ "WEC: Alonso felkészült a szezonnyitóra". formula.hu.
  60. ↑ "Spa WEC: Alonso tops first practice for Toyota 2019". motorsport.com.
  61. ↑ "Spa WEC: Toyota takes 1-2, Alonso wins on debut". motorsport.com.
  62. ↑ "Le Mans 24h: Toyota seals pole after Nakajima flyer". motorsport.com.
  63. ↑ "Fernando Alonso wins Le Mans 24 with Toyota". bbc.com.
  64. ↑ "Alonso, Toyota stripped of Silverstone victory". planetf1.com. 2019. július 30. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. július 30..
  65. ↑ "Alonso settles for second in 6 Hrs of Fuji". planetf1.com. 2019. július 30. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. július 30..
  66. ↑ "WEC SHANGHAI: ALONSO SECOND FOR TOYOTA 1-2 IN THE WET". grandprix247.com.
  67. ↑ "Alonso újra győzött Amerikában". formula.hu.
  68. ↑ "Havas-jeges-piros zászlós futamot nyertek meg Alonsóék". formula.hu.
  69. ↑ "Alonso és a Toyota idén is megnyerte a Le Mans-i 24 órást". 24.hu.
  70. ↑ "Fernando Alonso harmadszor is világbajnok, de nem az F1-ben". index.hu.
  71. ↑ "Alonso Cadillackel indul Daytonában". formula.hu. Hozzáférés: 2019. január 2..
  72. ↑ "IMSA - HIVATALOS: ALONSO 2019-BEN IS INDUL A DAYTONAI 24 ÓRÁSON". BRAKING NEWS MOTORSPORT. Hozzáférés: 2019. január 25..
  73. ↑ Kft, New Wave Media Group. "Bejelentették, Alonso újra indul a daytonai 24 órás versenyen". https://www.gphirek.hu/. Hozzáférés: 2019. január 25.. {{cite web}}: External link in |work= (súgó)
  74. ↑ "Daytona: Alonso oktatott, behúzták a győzelmet a 24 órás versenyen". hu.motorsport.com. Hozzáférés: 2019. január 28..
  75. ↑ "Alonso megnyerte a daytonai 24 órást is!". F1VILAG.HU. 2019. január 27. Hozzáférés: 2019. január 28..
  76. ↑ www.sportfaktor.hu. "Autósport: Fernando Alonso megnyerte a 24 órás versenyt Daytonában". www.sportfaktor.hu. Hozzáférés: 2019. január 28..
  77. ↑ "Hivatalos: Alonso indul a 2019-es Indy 500-on". Formula.hu. Hozzáférés: 2018. december 1..
  78. ↑ "HIVATALOS: A McLaren és a Carlin partnerkapcsolatot létesít az Indy 500-on". USAracing. Hozzáférés: 2019. június 4..[halott link]
  79. ↑ Gergely, Koroknai (2019. május 18.). "Indy 500: dráma az időmérőn, Alonsónak pótselejtezni kell az indulási jogért". index.hu. Hozzáférés: 2019. június 4..
  80. ↑ "Alonso nem indulhat az Indy 500-on! – Autónavigátor.hu". Hozzáférés: 2019. június 4..
  81. ↑ "Fernando Alonso bebukta az Indy500-ast". 24.hu. 2019. május 20. Hozzáférés: 2019. június 4..
  82. ↑ Csaba, Czuth (2019. október 25.). "Hivatalos: Alonso indul a 2020-as Dakaron". Racingline.hu. Hozzáférés: 2020. január 16..
  83. ↑ "Ötszörös Dakar-győztes lesz Alonso navigátora". 24.hu. 2019. szeptember 13. Hozzáférés: 2020. január 16..
  84. ↑ RallyFans.hu-Babor (2019. szeptember 13.). "Hivatalos: Marc Coma lett Alonso navigátora". RallyFans.hu. Hozzáférés: 2020. január 16..
  85. ↑ "Alonso nekiment egy sziklának a Dakaron". Vezess. 2020. január 7. Hozzáférés: 2020. január 16..
  86. ↑ "Alonso rákapcsolt: 2. lett a legutóbbi szakaszon". F1VILÁG.HU. 2020. január 13. Hozzáférés: 2020. január 16..
  87. ↑ "Alonso felborult a Dakaron". BRAKING NEWS MOTORSPORT. Hozzáférés: 2020. január 16..
  88. ↑ "Videón a 10. szakasz, aminek ideje alatt Alonso felborult - Dakar videók". {{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó)
  89. ↑ Péter, Vámosi (2020. január 17.). "Sainz harmadszor nyerte meg a Dakar Rally-t, Alonso a 13. lett!". Racingline.hu. Hozzáférés: 2020. január 17..
  90. ↑
  91. ↑ „Fernando Alonso: Comparisons with Lewis Hamilton & what makes Spaniard an all-time great”, BBC Sport, 2018. november 19. (Hozzáférés: 2025. augusztus 3.) (brit angol nyelvű) 
  92. ↑ "Fernando Alonso: why I race". www.mclaren.com (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2025. augusztus 3..
  93. ↑ Groote, Steven De (2010. január 16.). "Alonso switches helmet design and supplier". www.f1technical.net (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2025. augusztus 3..
  94. ↑ Osten, Phillip van. „Alonso rings the Bell with new head protection”, F1i.com, 2017. február 21.. [2023. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. augusztus 3.) (brit angol nyelvű) 
  95. ↑ "PressReader.com - Digital Newspaper & Magazine Subscriptions". www.pressreader.com. Hozzáférés: 2025. augusztus 3..
  96. ↑ "Alonso unveils `new` helmet design. | Crash.net". www.crash.net (angol nyelven). 2008. január 16. Hozzáférés: 2025. augusztus 3..
  97. ↑ https://as.com/diarioas/2012/05/22/english/1337715116_850210.html
  98. ↑ "New helmet design for Fernando Alonso". GPUpdate.net (brit angol nyelven). 2013. december 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. augusztus 3..
  99. ↑ https://motorsports.nbcsports.com/2014/11/20/alonso-changes-helmet-williams-alters-livery-other-minor-changes-for-abu-dhabi-gp/
  100. ↑ "Alonso to wear Indy 500 helmet at U.S. GP". ESPN.com (angol nyelven). 2017. október 13. Hozzáférés: 2025. augusztus 3..
  101. ↑ „Alonso reveals special Daytona 24 Hours helmet design”. [2023. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. augusztus 3.) (angol nyelvű) 
  102. ↑ Smith, Jack Oliver (2025. február 11.). "Idris Elba part of 'expanded' ownership of Kiro Formula E team". Motorsport Week (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2025. augusztus 3..
  103. ↑ https://www.motorsport.com/f1/news/alonso-helmet-design-final-race/4301676/
  104. ↑ "A14 Management" (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2025. augusztus 3..
  105. ↑ EFE (2011. december 21.). "Fernando Alonso y Raquel del Rosario se separan". La Verdad (spanyol nyelven). Hozzáférés: 2025. július 30..
  106. ↑ "Exclusive: Fernando Alonso and Lara Alvarez split". Yahoo News (brit angol nyelven). 2016. március 15. Hozzáférés: 2025. július 30..
  107. ↑ Dhawan, Vidit (2023. április 23.). "Fernando Alonso's Ex-Girlfriend Was Shocked to See F1 Star More Concerned About $10,000 Bike Instead of His Broken Jaw". The SportsRush (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. július 30..
  108. ↑ RAMOS, ALBERTO (2007. március 13.). "Curiosidades sobre Fernando Alonso, un piloto especial". www.20minutos.es - Últimas Noticia (spanyol nyelven). Hozzáférés: 2025. július 30..
  109. ↑ Wyatt, Ravi Ubha,Ben (2014. április 2.). "Fernando Alonso: The family ties that bind Ferrari's F1 star". CNN (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. július 30..{{cite web}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  110. ↑ "Face to face with Fernando". Ferrari.com. 2013. július 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. július 30..
  111. ↑ Reyes, Alvin (2022. december 19.). "The Most Expensive Car In Fernando Alonso's Collection". SlashGear (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2025. július 30..

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fernando_Alonso_(autóversenyző)&oldid=28760160”