Renault R24
| Renault R24 | |
 | |
| Gyártási adatok | |
| Versenysorozat | Formula–1 |
| Gyártó | Renault F1 |
| Előző | R23 |
| Következő | R25 |
| Műszaki adatok | |
| Motor | Renault RS24 |
| Üzemanyag | Elf |
| Gumik | Michelin |
| Versenyeredmények | |
| Pilóták | Jarno Trulli Jacques Villeneuve Fernando Alonso |
| Első verseny | 2004-es ausztrál nagydíj |
| Utolsó verseny | 2004-es brazil nagydíj |
| Futott versenyek | 18 |
| Győzelmek | 1 |
| Dobogós helyezések | 6 |
| Edzéselsőségek | 3 |
| Leggyorsabb körök | 0 |
A Renault R24 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet a 2004-es Formula–1-es szezonban használt a Renault gyári Formula–1-es csapata.
Az alvázat Mike Gascoyne, Bob Bell, Tim Densham és Dino Toso tervezte, az autó tervezését és gyártását Pat Symonds felügyelte, mint a műszaki igazgató, a motortervezést pedig Bernard Dudot vezette.[1] A csapat versenyzői Fernando Alonso, Jarno Trulli és Jacques Villeneuve voltak.[1]
A Renault a San Marinó-i Nagydíjra egy új, frissített R24B modellt hozott, amely új hengerfejekkel, szívórendszerrel és a motor alsó részének kapcsolódó változtatásaival rendelkezett.[1]
Az évad[szerkesztés]
Az autó a szezon során gyors és megbízható volt, megelőzve a Williamseket és a McLareneket, valamint állandó kihívója volt Jenson Button és Takuma Sato hasonlóan gyors BAR Hondáinak. Azonban Michael Schumacher és Rubens Barrichello Ferrari F2004-es autója rendszeresen felülmúlta őket, mivel a Ferrari párosa 2004-ben a 18 futamból 15-öt megnyert.
A csapat igazi esélyes lett a konstruktőri bajnokság második helyére. Trulli megnyerte a Monacói Nagydíjat, mely a csapat egyetlen győzelme volt abban az évben[2]. Trullinak azonban a Renault-val (különösen a csapatfőnökkel és Trulli akkori menedzserével, Flavio Briatoréval) való kapcsolata azonban megromlott, miután az év második felében folyamatosan elmaradt a teljesítménye a várakozásoktól, és állításokat tett a csapaton belüli kivételezésről Alonso felé.
Rendszeresen a Francia Nagydíjat emlegetik Briatore számára az utolsó cseppként a pohárban, ahol Trullit Rubens Barrichello az utolsó kör utolsó szakaszában megelőzte, ami a Renault-nak egy kettős dobogós helyezésébe került a hazai nagydíjon. Trullit később kirúgták, miután 5 egymást követő versenyen nem szerzett pontot. Ezt követően bejelentette[3], hogy a következő évre a Toyota F1-es csapatához csatlakozik, és idő előtt elhagyta a Renault-t.[4] A 2004-es szezon utolsó két futamán a Toyotát vezette.
A konstruktőri bajnokság második helyének biztosítása reményében a Renault az utolsó három futamra Trulli helyére az 1997-es világbajnok Jacques Villeneuve-öt ültette.[5] Villeneuve azonban - aki majdnem egy teljes szezont kihagyott, és nehezen akklimatizálódott gyorsan a királykategóriás versenyzéshez - nem tudott pontot szerezni egyszer sem, és a csapat 105 ponttal a harmadik helyen végzett a Ferrari és a BAR mögött.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Renault R24 - F1technical.net. www.f1technical.net. (Hozzáférés: 2022. december 8.)
- ↑ Trulli egyetlen F1-es győzelme, és hol máshol, mint Monacóban: az a motorhang! (magyar nyelven). hu.motorsport.com. (Hozzáférés: 2022. december 8.)
- ↑ MTI: Jarno Trulli elhagyja a Renault-t (magyar nyelven). index.hu, 2004. július 25. (Hozzáférés: 2022. december 8.)
- ↑ MNO: Forma 1: Trulli szakított a Renault csapatával (magyar nyelven). Forma 1: Trulli szakított a Renault csapatával, 2004. szeptember 15. (Hozzáférés: 2022. december 8.)
- ↑ Gábor, Joó: Villeneuve-öt a tesztpilóta válthatja Brazíliában (magyar nyelven). index.hu, 2004. október 15. (Hozzáférés: 2022. december 8.)
Korábbi személyek: James Allison · Jean-François Caubet · Steve Nielsen · Bernard Rey · Rob White · Frederic Vasseur · Carlos Ghosn · Éric Boullier · Cyril Abiteboul
|
.svg){kind=small}
