McLaren MP4/3

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
McLaren MP4/3
McLaren MP4-3.jpg
Gyártási adatok
Versenysorozat Formula–1
Gyártó McLaren
Előző McLaren MP4/2
Következő McLaren MP4/4
A(z) ' modell műszaki adatai
Vázszerkezet Szénszálas és alumínium monocoque
Első felfüggesztés Elől-hátul, nyomórudas, dupla kereszt lengőkaros felfüggesztés
Hátsó felfüggesztés Mint az előző
Motor TAG-Porsche TTE PO1 1,5 l V6 turbómotor
Váltó Getrag 5 sebességes manuális
Tömeg540 kg
Üzemanyag Shell
Gumik Goodyear
Versenyeredmények
Csapat(ok) Marlboro McLaren International
Pilóták 1. FRA Alain Prost
2. SWE Stefan Johansson
Első verseny Brazília 1987-es Formula–1 brazil nagydíj
Utolsó verseny Ausztrália 1987-es Formula–1 ausztrál nagydíj
Futott versenyek 16
Győzelmek 3
Dobogós helyezések 12
Edzéselsőségek 0
Leggyorsabb körök 2

A McLaren MP4/3 egy Formula–1-es versenyautó, amit a McLaren tervezett az 1987-es idényre. Steve Nichols tervezte, miután 1986 végén az addigi vezető tervező, John Barnard a Ferrarihoz távozott. Három idény után ez volt az első teljesen új tervezésű McLaren, és az M30-as óta az első is, amelyikhez Barnardnak már nem volt köze.

Tervezés[szerkesztés]

Aerodinamikai szempontból az MP4/3 teljesen más, mint az elődje. Sokkal lentebb fekszik, ami a versenyen felhasználható üzemanyag mennyiségének csökkentése miatt ideális, amellett ránézésre is karcsúbb és kompaktabb szerkezet. Egyedül az orr-rész, amely emlékeztet az elődre, de ez is kisebb lett. Sokak számára az ultrakarcsú Brabham BT55-ös modellre emlékeztetett a tervezési filozófiája, de ennek az autónak a tervezésében nem közreműködött még Gordon Murray.

A motor ugyanaz a TAG-Porsche volt, mint az előző modellben. Apróbb változtatásokat eszközöltek, hogy kisebb legyen a fogyasztás, és az új szabályok miatt a turbónyomást is 4 barban maximálták. Versenyeken 790, időmérő edzéseken pedig 850 lóerős maximális teljesítményre volt képes. A mai napig a valaha volt egyik legerősebb Forma-1-es autónak számít, hiszen a turbónyomást 1988-ban már 2,5 barban maximálták, hogy kiegyenlítsék a különbségeket a szívómotoros autókkal szemben. Ebben az évben azonban még viszonylagos korlátok nélkül működhetett. Ez volt az utolsó TAG-Porsche motoros McLaren, az év végén Honda motorokra váltottak.[1]

A szezon[szerkesztés]

Háromszor sikerült nyerni az autóval, mindhármat Alain Prost szerezte. Csapattársa, Stefan Johansson mindössze néhány dobogós helyet szerzett, ezért az év végén megváltak tőle Ayrton Senna kedvéért. A csapat a konstruktőri bajnokság második helyén végzett. Öt különböző kasztnit használtak az év során, illetve készült egy hatodik is, az MP4/3B, mellyel a Honda-motort tesztelték.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Autocourse 1987-88, 48. oldal

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:McLaren MP4/3
A Wikimédia Commons tartalmaz McLaren MP4/3 témájú médiaállományokat.