McLaren MP4/7A
| McLaren MP4/7A | |
 | |
| Gyártási adatok | |
| Versenysorozat | Formula–1 |
| Gyártó | McLaren International |
| Tervező | Neil Oatley |
| Előző | McLaren MP4/6 |
| Következő | McLaren MP4/8 |
| Műszaki adatok | |
| Vázszerkezet | Szénszálas monocoque |
| Első felfüggesztés | Tolórudas dupla kereszt lengőkaros |
| Hátsó felfüggesztés | Mint az előző |
| Motor | Honda RA122E 3.5 L V12 |
| Váltó | McLaren 6 sebességes félautomata |
| Üzemanyag | Shell |
| Gumik | Goodyear |
| Versenyeredmények | |
| Csapat(ok) | Marlboro McLaren Honda |
| Pilóták | 1.  Ayrton Senna2.  Gerhard Berger |
| Első verseny | 1992-es Formula–1 brazil nagydíj |
| Utolsó verseny |  1992-es Formula–1 ausztrál nagydíj |
| Futott versenyek | 14 |
| Győzelmek | 5 |
| Dobogós helyezések | 11 |
| Edzéselsőségek | 1 |
| Leggyorsabb körök | 2 |
A McLaren MP4/7A egy Formula–1-es versenyautó, amit a McLaren tervezett az 1992-es bajnokságra. Pilótái Ayrton Senna és Gerhard Berger voltak. Hosszú évek dominanciája után a McLaren egy erős kihívót kapott a Williams-Renault személyében, az autónak így szorongató helyzetben kellett helytállnia.
Áttekintés
[szerkesztés]Az első pár versenyen az előző évi modell továbbfejlesztett verziója, az MP4/6B indult, de látván a Williams nyers erőfölényét, Ron Dennis utasításba adta, hogy az új modell már a harmadik futamon, a brazil nagydíjon debütáljon. Ez nem volt túl fényes, hiszen mindkét autójuk kiesett.
Az MP4/7A legfontosabb újítása a félautomata váltó volt, amit a McLaren és a TAG közösen fejlesztettek ki, és ami lehetővé tette, hogy a pilóta úgy váltson, hogy a lába a gázpedálon maradhasson; továbbá elektronikus vezérléssel segítette a precízebb váltást. A magyar nagydíjtól kipörgésgátlót is beépítettek.[1] A portugál nagydíjon teszteltek az MP4/7B variánssal, amelybe beépítették az aktív felfüggesztést, de mivel ez megbízhatatlan volt, ezért ebben az évben már nem is használták többet.
44 közös futamgyőzelmet követően a Honda kiszállt a Formula–1-ből, és a csapattal legközelebb csak 2015-ben álltak össze. A McLaren új motorbeszállító után kellett, hogy nézzen, és így eldőlt, hogy 1993-ban a Ford V8-as motorjait fogják használni.
1987 óta ez volt az első év, hogy nem nyerte meg a McLaren a konstruktőri bajnokságot. Ugyancsak ez volt az első év, hogy a McLaren-Honda egyáltalán nem nyert semmit abban az évben. Öt győzelmet mégis sikerült aratniuk:hármat Senna aratott, kettőt pedig Berger. Ugyan a McLaren az egyenesekben képes volt felvenni a versenyt a Williamsekkel, az azok által használt aktív felfüggesztés miatt aerodinamikailag sokkal jobb konstrukció volt. A McLarenre akkoriban nem igazán jellemző technikai hibák is megsokasodtak: az idény elején gondok voltak az elektronikával, majd miután a szezon kellős közepén Senna egymás után három versenyről is kiesett, lényegében véget is ért számára a bajnoki címért való küzdelem.
Eredmények
[szerkesztés](félkövérrel jelölve a pole pozíció, dőlt betűvel a leggyorsabb kör)
| Év | Csapat | Motor | Gumik | Pilóták | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | Pontok | Helyezés |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1992 | Honda Marlboro McLaren | Honda RA122E | G | RSA | MEX | BRA | ESP | SMR | MON | CAN | FRA | GBR | GER | HUN | BEL | ITA | POR | JPN | AUS | 99* | 2. | |
| Ayrton Senna | KI | 9 | 3 | 1 | KI | KI | KI | 2 | 1 | 5 | 1 | 3 | KI | KI | ||||||||
| Gerhard Berger | KI | 4 | KI | KI | 1 | KI | 5 | KI | 3 | KI | 4 | 2 | 2 | 1 |
* 9 pontot a McLaren MP4/6B-vel szerzett a csapat
