McLaren MP4/8

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
McLaren MP4/8
McLaren MP4-8 front-right 2012 Autosport International.jpg
Gyártási adatok
Versenysorozat Formula–1
Gyártó McLaren
Előző McLaren MP4/7A
Következő McLaren MP4/9
A(z) ' modell műszaki adatai
Vázszerkezet Szénszálas és kompozit méhsejt-struktúra
Első felfüggesztés Tolórudas dupla kereszt lengőkaros
Hátsó felfüggesztés Mint az előző
Motor Ford HBD7 V8-as
Váltó McLaren 6 sebességes félautomata
Tömeg505 kg
Üzemanyag Shell
Gumik Goodyear
Versenyeredmények
Csapat(ok) Marlboro McLaren
Pilóták 7. USA Michael Andretti

7. FIN Mika Häkkinen
8. BRA Ayrton Senna
Első verseny Dél-Afrika 1993-as Formula–1 dél-afrikai nagydíj
Utolsó verseny Ausztrália 1993-as Formula–1 ausztrál nagydíj
Futott versenyek 16
Győzelmek 5
Dobogós helyezések 9
Edzéselsőségek 1
Leggyorsabb körök 1

A McLaren MP4/8 egy Formula–1-es versenyautó, amit a McLaren tervezett az 1993-as bajnokságra. A Hondával való szerződés felbontását követően a csapat motorszállítója a Ford lett, emellett Neil Oatley tervező számos újítást bevezetett: aktív felfüggesztést, félautomata váltót, és kipörgésgátlót.

Miután Ayrton Senna 1993-ban a Williams csapathoz kívánt szerződni, ezért előzetesen a Mika Häkkinen - Michael Andretti versenyzőpárost jelentette be a McLaren. Azonban Alain Prost visszatérése keresztülhúzta a számításokat, így Senna és Andretti lettek a csapat párosa.

Ebben az évben a brit BBC televízió "A Season with McLaren" címmel dokumentumfilm-sorozatot forgatott a csapattal, melyben a versenyautó is szerepelt.

A motor[szerkesztés]

A gazdasági recessziónak köszönhetően a Honda úgy döntött, abbahagyja a költséges Forma-1-es szereplést, és inkább más területekre koncentrál. Ez kellemetlen volt a McLaren számára, hiszen a partneréveket végig dominálták. Ron Dennis megpróbálta megszerezni a Renault-motorokat, sikertelenül. A csapat végül a Forddal szerződött le, ami nem volt egy szerencsés helyzet, lévén a Ford teljesítménye kisebb volt, mint a Renault-motoroké, ráadásul ez a Ford-motor partnerszállítás útján került hozzájuk, mivel a Benetton-csapat kapta az erősebb és újabb fejlesztésű motorokat helyettük, mint kvázi gyári csapat. A McLaren-motorja 20 lóerővel gyengébb volt, mint a Benettoné, és 80 lóerővel gyengébb, mint a Williams-Renault.[1] A Brit Nagydíjtól kezdve aztán már ők is a gyári motort kapták, valamint a TAG házon belüli fejlesztései is sokat javítottak a teljesítményen.[2]

Az évad[szerkesztés]

Senna kezdetben elégedett volt az autóval, de aztán úgy érezte, annak teljesítménye elégtelen, ezért versenyről versenyre hosszabbította meg a csapattal a szerződését, 1 millió dollárért. Sokak szerint ez csak egy marketingfogás volt, hogy a szponzorok érdeklődését fenntartsák. Bár a Ford V8-asa könnyebb volt, mint a Renault V10-ese, utóbbi mégis erősebb volt. És még ennek ellenére is remekül kezdték az idényt: Senna az év első hat versenyéből hármat megnyert, köztük a Monacói Nagydíjat hatodjára, illetve a felejthetetlen esős versenyt a Donningtonban megrendezett Európai Nagydíjon, ahol úgy lett győztes, hogy a szakadó esőben egy kör alatt négy autót is megelőzött.

A kisebb tengelytáv és a szerkezet miatt is kisebb volt az autó, mint a nagy rivális Williams FW15C, amit Alain Prost vezetett. Prost Kanada után átvette a bajnokságban a vezetést, míg Senna a harmadik helyre esett vissza. Prost világbajnok lett két futammal a bajnokság vége előtt, így Senna nyugodtabban koncentrálhatott a győzelemre: mindkét hátralévő futamot megnyerte. Ezzel a teljesítménnyel világbajnoki második lett, és a McLaren is megszerezte az ezüstérmet.

Az autót vezető másik versenyző pozíciója év közben változott. Kezdetben az 1991-es CART-győztes Michael Andretti lett Senna csapattársa, de ő csapnivaló teljesítményt nyújtott tapasztalatlansága okán, ezért szezon közben menesztették. Mindössze egyetlen dobogós helyet szerzett. Helyére a tesztpilóta Mika Häkkinen került, aki rögtön bebizonyította alkalmasságát, bár három versenyéből kettőn kiesett, a harmadikon dobogós lett.

A kísérleti MP8/B[szerkesztés]

Készült egy kísérleti autó is, melyet azzal a szándékkal teszteltek, hogy kipróbálják vele a Lamborghini V12-es motorját. Ezt abban az évben a Larrousse-csapat használta, de a Chrysler, mint márkatulajdonos, erősebb csapatot szeretett volna támogatni. A tesztek ígéretesen alakultak: a McLaren-Chrysler névre címkézett autó gyors volt, és a Williamsekkel is könnyűszerrel felvehette volna a harcot.[3] Amin mégis megbukott az együttműködés, az a motor megbízhatatlansága volt. Ráadásul időközben tető alá hoztak egy megállapodást, miszerint 1994-ben a McLaren a Peugeot V10-eseit fogja használni, így a tervekből nem lett semmi. Két évvel később aztán a Mercedes lett az, mellyel hosszú távú együttműködést tudtak kialakítani.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Novikov, Andrew: All Formula One Info - Engines. www.allf1.info. [2017. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 29.)
  2. service, Grandprix.com - First & fastest: The original online F1 news: Grandprix.com (angol nyelven). www.grandprix.com. (Hozzáférés: 2017. március 29.)
  3. 8W - What? - McLaren-Chrysler MP4/8. www.forix.com. (Hozzáférés: 2017. március 29.)

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:McLaren MP4/8
A Wikimédia Commons tartalmaz McLaren MP4/8 témájú médiaállományokat.