Ugrás a tartalomhoz

1994-es Formula–1 San Marinó-i nagydíj

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
San Marino 1994-es San Marinó-i nagydíj
Az évad 3. versenye a 16-ból
az 1994-es Formula–1 világbajnokságon.
Versenyadatok
Dátum1994. május 1.
Hivatalos elnevezésXIV Gran Premio di San Marino
HelyszínAutodromo Enzo e Dino Ferrari
Imola, Olaszország
Versenypálya4,933 km
Táv286.114 km
Körök58
Időjárásnapos, száraz
Pole-pozíció
VersenyzőBrazília Ayrton Senna
(Williams-Renault)
Idő1:21.548
Leggyorsabb kör
VersenyzőUK Damon Hill
(Williams-Renault)
Idő1:24.335 (10. a(z) 58-ból)
Dobogó
ElsőNémet Michael Schumacher
(Benetton)
MásodikOlasz Nicola Larini
(Ferrari)
HarmadikFinn Mika Häkkinen
(McLaren-Peugeot)

A San Marinó-i nagydíj (hivatalos nevén 14º Gran Premio di San Marino) volt az 1994-es Formula–1 világbajnokság harmadik futama, amit az olaszországi Imolában, az Autodromo Enzo e Dino Ferrari versenypályán rendeztek meg 1994. május 1-jén. A futamot Michael Schumacher nyerte meg a Benettonnal, mögötte Nicola Larini lett a második a Ferrarival, a harmadik pedig Mika Häkkinen lett a McLarennel.

A hétvége során két, egymástól független balesetben életét vesztette Roland Ratzenberger és Ayrton Senna, valamint súlyos balesetet szenvedett Rubens Barrichello, több néző és szerelő pedig egyéb incidensek miatt sérültek meg. Az 1982-es kanadai nagydíj, és Riccardo Paletti halála óta nem történt halálos baleset Formula–1-es nagydíjon, Elio de Angelis 1986-os halála óta pedig még teszten sem – utoljára két versenyző egyazon hétvégén az 1960-as belga nagydíjon halt meg. Sennát néhány nappal a futam után állami szertartás keretében helyezték örök nyugalomra, hat embert, köztük a Williams csapat prominenseit pedig emberöléssel vádoltak meg – a tizenegy évig tartó pereskedés végén valamennyiüket felmentették.

A tragédiák igen komoly hatással voltak az 1994-es világbajnoki küzdelmeken túl a Formula–1-re magára is, amely ezután fokozottan kezdett el ügyelni a biztonságra. Tizenkét év szünet után újjáalakult a GPDA, a versenyzők szakszervezete, több pálya nyomvonalát áttervezték, ahogy magukat az autókat is át kellett építeni. Nagyobb, szélesebb bukótereket építettek, hogy a kicsúszó versenyautók ne csapódjanak olyan könnyen a falaknak. Az intézkedések sikeresnek voltak mondhatók, hiszen ezután húsz évig nem történt olyan baleset, amely egy nagydíjhétvégén a pilóta halálát okozta volna.

A hétvége előtt Michael Schumacher vezette az egyéni tabellát két győzelemmel, és az azért járó 20 ponttal. Mögötte a második Rubens Barrichello volt 7 ponttal, a harmadik helyen pedig Damon Hill állt, holtversenyben Gerhard Bergerrel. Mindeközben Ayrton Senna két kiesése miatt nulla ponttal állt, pedig mindkét addigi versenyen magabiztosan behúzta a pole pozíciót. A konstruktőröknél a Benetton vezetett 20 ponttal, mögöttük a Ferrari volt a második 10 ponttal, a harmadik helyen pedig a Jordan állt hét ponttal[1].

A Benetton csapatánál JJ Lehto váltotta Jos Verstappent, ugyanis a finn versenyző a szezon előtti tesztek során balesetet szenvedett, és csak mostanra épült fel. Hasonlóan teljesítette második futamát a Ferrarival a sérült Jean Alesit helyettesítő Nicola Larini. A Jordan csapatánál Eddie Irvine a háromfutamos eltiltásából ekkor töltötte a második hétvégét, őt ezúttal Andrea de Cesaris pótolta[2].

Pénteken, az első szabadedzés során Barrichello eltalált egy rázókövet a Variante Bassa kanyarban 225 km/h-s sebességnél, amitől az autója a levegőbe repült, majd eltalálta a gumifalat, ami szinte azonnal megállította, majd a tengelye körül megforgó autó fejjel lefelé ért földet[3]. A brazil versenyzőt 95 g-s erőhatás érte. Az orvosi segítség hamar megérkezett, gyorsan ellátták, majd a bolognai Maggiore kórházba szállították helikopterrel megfigyelésre. Csodával határos módon megúszta az esetet egy összezúzódott csuklóval és orrtöréssel, életét Sid Watkins professzor, az orvosi csapat vezetője mentette meg, ugyanis lenyelte a nyelvét. Senna ott volt a kórházban, amikor Barrichello magához tért, és csak ezt követően tért vissza a versenypályára[4]. Másnap Barrichello is visszatérhetett, felkötött karral, így számára a hétvége véget ért[5]. Tíz évvel később Damon Hill akként nyilatkozott az esetről, hogy ez hamis illúziókba ringatta valamennyiüket, hiszen úgy érezték, hogy egy tankban ülnek, amiben bármit túl tudnak élni[6]. A pénteki időmérőt Senna magabiztos előnnyel nyerte meg, aminél jobbat már senki nem is futott a hétvége során.

A szombati időmérőből mindössze tizennyolc perc telt el, amikor a simtekes Roland Ratzenberger autója nem fordult be a Villeneuve kanyarban, és teljes sebességgel eltalálta a betonfalat. Ratzenberger, akinek ez volt mindössze a harmadik versenyhétvégéje, az előző körben ráfutott a kerékvetőre az Acque Minerali sikánban, amitől feltehetően megsérült az első szárnya. Ő ahelyett, hogy kiállt volna a boxutcába, úgy döntött, hogy elmegy még egy gyors körre. Ennek során azonban a sérült első szárny tartóelemei megadták magukat, a szárnyelem leszakadt és beszorult az autó alá, megemelve az első kerekeket. Így aztán Ratzenberger se kormányozni nem tudott, se rendesen fékezni. Az autó 314 km/h sebességgel csapódott a Villeneuve kanyarban található betonfalba, ahol semmilyen gumifal vagy energiaelnyelő szerkezet nem volt telepítve.Ratzenbergert körülbelül 500 g-s erőhatás érte, olyan, ami a Formula–1-ben addig még senkit[7].

Az ütközés után azonnal megszakították piros zászlóval az időmérő edzést. Az orvosi segítség egy percen belül megérkezett, majd őt is a bolognai Maggiore kórházba szállították. Ratzenberger három olyan sérülést szenvedett el, amelyek külön-külön is halálosak voltak: koponyaalapi törést, aortaszakadást, valamint a leszakadó első kerék okozta ütést. A gondos orvosi segítség sem menthette meg az életét, gyakorlatilag azonnal meghalt[8]. Hivatalosan 14 óra 15 perckor nyilvánították halottá.

48 perc elteltével indították újra az időmérőt[9], amin több csapat, köztük a Williams és a Benetton, már részt sem vettek[10]. Sennát különösen megrázta, ami történt, Sid Watkins visszaemlékezése szerint a brazil versenyző a vállán sírt. Amikor megpróbálta meggyőzni arról, hogy másnap ne induljon ilyen állapotban a versenyen, Senna azt felelte, hogy ez olyasmi, amiben nem dönthet másként, és versenyeznie kell[11]. Mivel a pénteki időeredménye olyan jó volt, szombaton már nem is kellett újabbat futnia, így is a pole pozícióból indulhatott. Mögüle Schumacher és Berger rajtolhattak. Damon Hillnek még a baleset előtt sikerült egy olyan időt futnia, amivel javított a pénteki eredményéhez képest, így negyedik lett. Ratzenberger az eset előtt olyan időeredményt futott, amely még így is elég lett volna a 26. helyhez, vagyis a versenyre történő kvalifikáláshoz. Kiesésével az volt a szabály, hogy a közvetlenül mögötte végző versenyző, jelesül Paul Belmondo a Pacific-kel kapta meg a lehetőséget a versenyen indulásra. Ő azonban elhunyt versenyzőtársa tiszteletére, valamint azért, mert enélkül nem futott volna elég jó időt egy ilyen eredményhez, nem vállalta[12].

A halálos balesetnek már másnap délelőtt lett egy hosszabb távú következménye. A szokásos versenyzői eligazításon a pilóták elhatározták, hogy újjáalakítják a GPDA-t, a versenyzői szakszervezetet, melynek élére Sennát, Bergert és Schumachert választották. A szervezet a későbbiek során sikeresen harcolt az autók és a versenypályák biztonságossá tételéért, 2003-ban pedig bemutatták a HANS névre hallgató eszközt, amely a Ratzenberger balesetéhez hasonló esetekben segíti a túlélést[13].

Helyezés # Pilóta Csapat Q1 Q2 Különbség
1 2 Brazil Ayrton Senna Williams-Renault 1:21.548 idő nélkül
2 5 Németország Michael Schumacher Benetton-Ford 1:22.015 1:21.885 +0.337
3 28 Ausztria Gerhard Berger Ferrari 1:22.113 1:22.226 +0.565
4 0 Egyesült Királyság Damon Hill Williams-Renault 1:23.199 1:22.168 +0.620
5 6 Finnország JJ Lehto Benetton-Ford 1:22.717 1:24.029 +1.169
6 27 Olaszország Nicola Larini Ferrari 1:22.841 1:23.006 +1.293
7 30 Németország Heinz-Harald Frentzen Sauber-Mercedes 1:23.119 idő nélkül +1.571
8 7 Finnország Mika Häkkinen McLaren-Peugeot 1:23.611 1:23.140 +1.592
9 3 Japán Katajama Ukjó Tyrrell-Yamaha 1:24.000 1:23.322 +1.774
10 29 Ausztria Karl Wendlinger Sauber-Mercedes 1:23.788 1:23.347 +1.799
11 10 Olaszország Gianni Morbidelli Footwork-Ford 1:23.663 1:24.682 +2.115
12 4 Egyesült Királyság Mark Blundell Tyrrell-Yamaha 1:23.703 1:23.831 +2.155
13 8 Egyesült Királyság Martin Brundle McLaren-Peugeot 1:24.443 1:23.858 +2.310
14 23 Olaszország Pierluigi Martini Minardi-Ford 1:24.078 1:24.423 +2.530
15 24 Olaszország Michele Alboreto Minardi-Ford 1:24.276 1:24.780 +2.728
16 9 Brazil Christian Fittipaldi Footwork-Ford 1:24.655 1:24.472 +2.924
17 25 Franciaország Éric Bernard Ligier-Renault 1:24.678 1:40.411 +3.130
18 20 Franciaország Érik Comas Larrousse-Ford 1:26.295 1:24.852 +3.304
19 26 Franciaország Olivier Panis Ligier-Renault 1:24.996 1:25.160 +3.448
20 12 Egyesült Királyság Johnny Herbert Lotus-Mugen-Honda 1:25.114 1:25.141 +3.566
21 15 Olaszország Andrea de Cesaris Jordan-Hart 1:25.234 1:25.872 +3.686
22 11 Portugália Pedro Lamy Lotus-Mugen-Honda 1:26.453 1:25.295 +3.747
23 19 Monaco Olivier Beretta Larrousse-Ford 1:27.179 1:25.991 +4.443
24 31 Ausztrália David Brabham Simtek-Ford 1:27.607 1:26.817 +5.269
25 34 Franciaország Bertrand Gachot Pacific-Ilmor 1:27.732 1:27.143 +5.595
26 33 Franciaország Paul Belmondo Pacific-Ilmor 1:28.361 1:27.881 +6.333
NK 14 Brazil Rubens Barrichello Jordan-Hart 14:57.323 idő nélkül +13:35.775
VL 32 Ausztria Roland Ratzenberger Simtek-Ford 1:27.657 1:27.584 +6.036
Források:[14][15]
  • Paul Belmondo, habár Ratzenberger kiesésével a 26. helyen juthatott volna tovább, ő mégis inkább visszalépett.
  • Roland Ratzenberger halálos balesete miatt visszalépettnek tekintendő.[16]

A felvezető kör előtt derült ki, hogy Michele Alboreto Minardija meghibásodott, ezért átült a tartalék autóba, viszont a szabályok értelmében a boxutcából kellett indulnia. A rajtnál JJ Lehto Benettonja lefulladt, ezt nem vette észre a hátrébbról induló lotusos Pedro Lamy, és belerohant az álló autóba. Az ütközés erejétől törmelékek repkedtek szanaszét, amelyek megsebesítettek nyolc embert és egy rendőrt is[17]. A balesetet éppen hogy csak el tudta kerülni Bertrand Gachot az egyetlen rajthoz álló Pacific-kel, Lamy pedig sértetlenül megúszta az esetet[18].

Mindennek ellenére nem szakították meg a versenyt, így Martin Brundle és JJ Lehto is fel tudtak jönni pár helyezést. Nem sokkal később aztán kijött a biztonsági autó, ami azt jelentette, hogy az egész mezőny besorolt mögé, a gumik hőmérséklete pedig lehűlt. A safety car intézményét az előző idényben vezették be (korábban már voltak kísérletek a bevetésére), és mindössze a harmadik alkalommal gurult pályára azóta. Többen, köztük Senna is kritizálták az autót, amely túl lassan haladt ahhoz, hogy a gumihőmérsékletek normálisak maradjanak. A futamon ezt a feladatot ráadásul egy Opel Vectra látta el, amely lényegesen gyengébb volt a versenyautókhoz képest. Senna maga is többször jelezte a pilótájának, Max Angelellinek, hogy menjen gyorsabban[19]. Később kiderült, hogy azért sem tehette ezt, mert a fékjei már az első körben meghibásodtak, és félő volt, hogy maga a safety car is balesetet szenved. Míg tartott ez a szakasz, Érik Comas és Éric Bernand autói összeértek, és mivel Comas vibrációra panaszkodott, a Larrousse csapat kihívta őt, hogy megvizsgálják a hiba okát[20].

A törmelékek eltakarításával az ötödik körben végeztek, ekkor a mezőnyt ismét elengedték. Senna és Schumacher rögtön elhúztak az élen Berger előtt, aki viszont ekkor megelőzte Hillt. Schumacher nagy tempót diktált annak ellenére is, hogy a vasárnapi bemelegítésen látottak alapján egykiállásos taktikával számolt, tehát az autója nehezebb volt. A hetedik körben, tehát az újraindítást követő második körben Senna 305 km/h sebességgel haladt a Tamburello kanyar felé, amikor is ahelyett, hogy bevette volna azt, egyenesen leszáguldott a pályáról, majd hiába próbált fékezni, 211 km/h sebességgel a betonfalnak csapódott[21]. A későbbi vizsgálatok megállapították, hogy az ütközést követően már halott volt. Az autó roncsainak vizsgálata során egy összehajtogatott osztrák zászlót találtak, amit a futamot követően Ratzenberger tiszteletére szeretett volna lobogtatni[22]. A versenyt piros zászlóval megszakították, miközben a mentőcsapatok úton voltak – ez azt jelentette, hogy valamennyi versenyautónak le kellett lassítania és vissza kellett gurulnia vagy a boxutcába, vagy a rajtrácsra, amíg a versenyirányítás nem indítja azt újra. Ez azt a célt szolgálta, hogy a pályabírók és a mentők egyszerűbben, balesetveszélytől mentesen közelíthessék meg a szerencsétlenség helyszínét.

Tíz perccel a balesetet követően a Larrousse csapat, akik állítólag úgy el voltak foglalva Comas autójának javításával, hogy fel se tűnt nekik, hogy mi történt, kiküldték a versenyzőjüket a boxutca kijáratához, annak ellenére is, hogy az le volt zárva. Comas se nagyon tudta, hogy most mi legyen a teendő, ám egy versenybíró kiengedte őt. Botrányos jelenet zajlott le: miközben tartott a mentés, Comas teljes gázzal haladt a versenypályán, és csak a szerencsén múlt, hogy az idegesen integető pályabírókat észre tudta venni és meg tudott állni. Mindazonáltal így első kézből láthatta, hogy mi történt, és amit tapasztalt, az úgy megrázta, hogy azonnal kiállt a versenyből, és tíz évig nem is volt hajlandó erről nyilatkozni sem[23]. Comas életét az 1992-es belga nagydíj során éppen Senna mentette meg, így a tragédia különösen megérintette őt[24].

A helyszínről a RAI tévétársaság közvetített, az általuk bemutatott képsorok azonban annyira felkavaróak voltak, hogy több csatorna más kameraállásokra kapcsoltak át[25]. Ennek ellenére a mentési folyamatot az egész világ végignézhette. Ekkor még nem nagyon lehetett tudni az eset súlyosságáról, a legtöbb csapatnál abban a hiszemben voltak, hogy Senna jól van, mert a tévékészülékek ki voltak kapcsolva. Körülbelül negyedórás életmentő beavatkozást követően hordágyra fektették, és egy helikopterrel őt is a bolognai Maggiore kórházba szállították.

Harminchét perccel az eset után, 14:55-kor újraindították a futamot[26]. A rajt a hatodik kör elején megállapított sorrend alapján zajlott azzal, hogy az első öt kör időeredményét arányosan hozzáadták valamennyi versenyzőéhez, és a maradék 53 kört futották csak le[27]. Ennek a felvezető körén Frentzen Sauberje lefulladt, ezért a boxutcából tudott csak rajtolni. A többiek rendben eljöttek, de Schumacher rosszul kapta el a rajtot, mert kipörögtek a kerekei. Berger megelőzte ugyan, de az összesített időeredmények miatt hiába volt előtte, attól még Schumacher vezetett[28]. A harmadik helyről induló Hill összekoccant a Tosa kanyarban Schumacherrel, emiatt visszaesett a mezőnyben, és ki is kellett állnia orrkúpot cserélni. Végül a hatodik helyig tudott feljönni.

A 12. körben Schumacher a pályán is átvette a vezetést Bergertől, aki néhány körrel később a felfüggesztés hibája miatt ki is esett. Három kör erejéig a kiállásoknál Häkkinen is vezette a futamot, életében először. Schumacher visszaállt az élre, a második helyen ekkor már Larini állt. A német versenyző a piros zászlós megszakítás alatt megváltoztatta a taktikáját, és több kiállást is tervezett. Emiatt könnyebb volt az autója és gyorsabb is, így könnyűszerrel kiautózta magának a plusz kiálláshoz szükséges időt is. Häkkinennek nem volt meg a tempója összességében sem, ezért Larini egyszerűen meg tudta tartani a második helyet a két kiállással operáló versenyzők második kiállásánál.

A 25. körben az Acque Mineraléban megállt Gachot autója, olajnyomás-problémák miatt, négy körrel később Brabham adta fel a kormánymű hibája miatt a futamot, végül a 41. körben Morbidelli versenye ért véget a motor túlmelegedése miatt. A 48. körben Alboreto kiállt kereket cserélni, azonban a jobb hátsó kereket rosszul rögzítették, és az, amikor kihajtott, leesett az autótól, és megsebesítette a Lotus és a Ferrari szerelőit is, akiket kórházba kellett szállítani. Ekkor már Berger, valamint a helyszínen tartózkodó Bernie Ecclestone és Niki Lauda is kérték a verseny lefújását, a versenyirányítás azonban hajthatatlan volt[28]. A verseny utolsó kiesője, akit a 13. helyen azért még rangsoroltak, Christian Fittipaldi volt, akinek megkeményedett a fékpedálja, és emiatt fel kellett adnia a versenyt.

A futam vége felé Häkkinen annyira lelassult, hogy Wendlinger is meg tudta támadni az utolsó dobogós helyért. A finn azonban hősiesen állta a rohamot és behozta harmadiknak a McLarent. Wendlinger számára negyedik helye egyben az utolsó pontszerző helyen történő versenybefejezése is volt egyben. Katajama lett az ötödik, Hill pedig tudott egyetlen pontot szerezni a Williams csapatnak. Schumacher újabb győzelmével a maximális 30 ponttal vezette a bajnokságot, Larini pedig életében először és utoljára állhatott dobogóra (pontot is már csak egyszer szerzett). A levezető körön Wendlinger autója is megadta magát, ezért Häkkinen vitte őt vissza a boxutcába. A dobogón, a hétvége tragikus eseményeinek hatására, nem volt pezsgőzés.

Helyezés#VersenyzőCsapat/MotorFutott körIdő/Kiesés okaRajthelyPont
1 5 Németország Michael Schumacher Benetton-Ford 58 1'28:29,3 2 10
2 27 Olaszország Nicola Larini Ferrari 58 +54,942 6 6
3 7 Finn Mika Häkkinen McLaren-Peugeot 58 +1:10,679 8 4
4 29 Ausztria Karl Wendlinger Sauber-Mercedes 58 +1:13,658 10 3
5 3 Japán Katajama Ukjó Tyrrell-Yamaha 57 +1 kör 9 2
6 0 UK Damon Hill Williams-Renault 57 +1 kör 4 1
7 30 Németország Heinz-Harald Frentzen Sauber-Mercedes 57 +1 kör 7
8 8 UK Martin Brundle McLaren-Peugeot 57 +1 kör 13
9 4 UK Mark Blundell Tyrrell-Yamaha 56 +2 kör 12
10 12 UK Johnny Herbert Lotus-Mugen-Honda 56 +2 kör 20
11 26 Franciaország Olivier Panis Ligier-Renault 56 +2 kör 19
12 25 Franciaország Éric Bernard Ligier-Renault 55 +3 kör 17
13 9 Brazil Christian Fittipaldi Footwork-Ford 54 Kicsúszott 16
KI 15 Olaszország Andrea de Cesaris Jordan-Hart 49 Kicsúszott 21
KI 24 Olaszország Michele Alboreto Minardi-Ford 44 Kerék 15
KI 10 Olaszország Gianni Morbidelli Footwork-Ford 40 Motorhiba 11
KI 23 Olaszország Pierluigi Martini Minardi-Ford 37 Kicsúszott 14
KI 31 Ausztrália David Brabham Simtek-Ford 27 Kicsúszott 24
KI 34 Belgium Bertrand Gachot Pacific-Ilmor 23 Motorhiba 25
KI 19 Monaco Olivier Beretta Larrousse-Ford 17 Motorhiba 23
KI 28 Ausztria Gerhard Berger Ferrari 16 Felfüggesztés 3
KI 2 Brazil Ayrton Senna Williams-Renault 5 Végzetes baleset 1
KI 20 Franciaország Érik Comas Larrousse-Ford 5 Vibráció 18
KI 6 Finn Jyrki Järvilehto Benetton-Ford 0 Baleset 5
KI 11 Portugál Pedro Lamy Lotus-Mugen-Honda 0 Baleset 22
NI 32 Ausztria Roland Ratzenberger Simtek-Ford Végzetes baleset az időmérő edzésen 26
NK 14 Brazil Rubens Barrichello Jordan-Hart Baleset a szabadedzésen -
NK 33 Franciaország Paul Belmondo Pacific-Ilmor -

A futam utáni sajtótájékoztatón Schumacher újságírói kérdésre elmondta, hogy nem érzi magát sem elégedettnek, sem boldognak[29]. Két órával és húsz perccel a verseny végét követően, 18 óra 40 perckor hivatalosan is bejelentették Ayrton Senna halálhírét. A halál időpontjaként 14 óra 17 percet jelölték meg, azaz elismerték, hogy Senna azonnal meghalt, és habár újraélesztették, sérülései az élettel összeegyeztethetetlenek voltak[30].

Május 3-án az FIA egy ülést hívott össze, hogy tárgyaljanak a legsürgősebb biztonsági intézkedésekről[31]. Ekkor eldöntötték, hogy már a következő, monacói nagydíjtól változások lépnek életbe: lassították a boxutcába történő be- illetve kihajtást, megtiltották a szerelőknek, hogy a boxutcában álljanak, ha éppen nincs feladatuk, és a boxutcában történő megállást és kihajtást is szabályozták[32]. Sennát május 5-én állami szertartás keretében helyezték örök nyugalomra, amin legalább félmillió ember vett részt[33]. Az egyik koporsóvivő az ősi rivális Alain Prost volt[34]. Május 7-én tartották Ratzenberger temetését, ezen az FIA részéről Max Mosley, a versenyzők részéről pedig Gerhard Berger és Johnny Herbert vettek részt. Mosley később azt mondta, hogy ő azért vett részt rajta, mert tudta, hogy mindenki Senna temetésén lesz ott, és valakinek ide is el kellett jönnie[35].

A pályán 1994 után több változtatást is elvégeztek

Az imolai versenypályát, amely 1981 óta ugyanazzal a nyomvonallal bírt, alaposan átalakították. Mivel a Tamburello kanyarban nem ez volt az első durva baleset (Nelson Piquet 1987-ben, Gerhard Berger 1989-ben szenvedett el egyet), ezért ezt átépítették és sikánná alakították. Előírták továbbá, hogy új biztonsági szabályok mentén 1995-re minden csapat új autót köteles építeni, és nem megengedett az 1994-es modell átalakítása[36]. Monacótól kezdve aktívan elkezdett ülésezni a versenyzői szakszervezet, a rajtrácson pedig az első két helyet üresen hagyták a két áldozat tiszteletére. A futamon mind a Williams, mind a Simtek egy versenyzővel vett részt, és egy perces néma felállással adóztak a pilóták[37].

Sajnos a durva baleseteknek Imolával nem lett vége. A monacói nagydíjon Karl Wendlinger bukott egy hatalmasat a Sauberrel, aminek következtében néhány hétig kómában volt, és az 1994-es idénye véget is ért. Ezt követően Pedro Lamy szenvedett el egy brutális balesetet Silverstone-ban egy teszt során, amivel számára is véget ért az idény[38]. Végül a spanyol nagydíjon az éppen Ratzenberger helyére a Simtekhez beülő Andrea Montermininek volt egy nagy balesete.

Több biztonsági intézkedést vezettek be az elkövetkező években. Az FIA bevezette a HANS névre hallgató eszközt, amelynek az volt a célja, hogy az olyan sérülések súlyosságát, mint amilyen Ratzenbergeré is volt, csökkentsék. A biztonsági intézkedések eredményesnek voltak mondhatóak, ugyanis a 2014-es japán nagydíjig nem történt balesettel összefüggő haláleset[39]. Történtek azonban olyan esetek, amikor a vétlen pályabírók lettek közvetetten balesetek áldozatai, mint a 2000-es olasz nagydíjon, a 2001-es ausztrál nagydíjon, és a 2013-as kanadai nagydíjon[40]. átgondolták, hogy milyen biztonsági autókat lehet bevetni, és az, hogy egy Opel Vectra-szintű járművet vessenek be, többé szóba se került.

Megvizsgálták a versenyt követően azt is, hogy a csapatok nem-e használtak tiltott eszközöket, például kipörgésgátlót vagy rajtautomatikát. Az FIA bekérette az első három helyezett autóinak rendszer-forráskódját, aminek a Ferrari eleget is tett, a Benetton és a McLaren azonban jogi okokra hivatkozva megtagadták ezt. Csak akkor adták át végül ezeket, miután megbírságolták őket. A vizsgálatok során megállapították, hogy a McLaren autóiban található egy program, ami lehetővé teszi az automatikus sebességváltást, de az autót szabályosnak minősítették. A Benetton autóival némileg más volt a helyzet: a csapat felajánlotta az autóit is vizsgálat céljából, aminek az év júliusában eleget is tettek. A szoftverben rajtautomatikára utaló kódokat találtak, amely a Benetton szerint csak benne maradt a programban, és egyébként nem aktiválható. Ez azonban nem volt igaz, mert mint kiderült, a váltómű elektronikájához csatlakoztatva egy számítógépet az aktiválható volt. A Benetton erre azt mondta: lehet, hogy így van, de még őket is meglepte[41]. A számítógépes rendszerben a képernyőn látható tíz opció közül egyik sem volt a rajtautomatikához köthető, viszont ha lejjebb léptettek, a 13. menüpont már az volt. Mivel azt nem sikerült bizonyítani, hogy a Benetton használta is ezt, ezért nem büntették meg őket.

Senna halálát követően az olasz ügyészség hat emberrel szemben emelt vádat emberölés miatt. Frank Williams, Patrick Head és Adrian Newey a Williams csapat tagjai voltak, Fedrico Bendinelli a versenypálya tulajdonosait képviselte, Giorgio Poggi volt a pályaigazgató, Roland Bruynseraede pedig a versenyigazgató. A perben 1997. december 16-án született először ítélet, amelyben valamennyiüket felmentették. A bíróság az esetet balesetnek minősítette, aminek az oka az volt, hogy a kormányoszlop eltörött[42], mely kormányoszlopot egyébként éppen Senna kérésére kettévágtak és újra összehegesztettek, hogy kényelmesebben tudjon vezetni[43]. Az ítéletet követően azonban az államügyész Head és Newey esetében fellebbezett, majd 1999. november 22-én őket is felmentették, mert nem állt rendelkezésre elég bizonyíték. 2003 januárjában aztán az olasz bíróság perújítást rendelt el, miután sikeresen érveltek egy jogszabályhely téves értelmezése mellett. 2005 májusában Neweyt ismét felmentették, Head esetében pedig elévülést állapítottak meg. 2007. április 13-án úgy ért véget az ügy véglegesen, hogy ha még Patrick Head felelősségét meg is lehetett volna állapítani, már akkor sem lehetett volna büntethető[44].

A világbajnokság élmezőnyének állása a verseny után

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
H Versenyzők Pont H Konstruktőrök Pont
1 Németország Michael Schumacher 30 1 UK Benetton 30
2 UK Damon Hill 7 2 Olaszország Ferrari 16
3 Brazília Rubens Barrichello 7 3 UK Williams-Renault 7
4 Osztrák Gerhard Berger 6 4 Ír Jordan-Hart 7
5 Olasz Nicola Larini 6 5 Egyesült Királyság McLaren-Peugeot 6

Vezető helyen:

  • Ayrton Senna: 5 (1-5)
  • Michael Schumacher: 47 (6-12 / 19-58)
  • Gerhard Berger: 3 (13-15)
  • Mika Häkkinen: 3 (16-18)

Michael Schumacher 5. győzelme, Ayrton Senna 65. (R) pole-pozíciója, Damon Hill 5. leggyorsabb köre.

Ayrton Senna 162., utolsó versenye.

  1. ↑ Crash Media Group Ltd. "F1 points tables | 1994 driver, constructor standings | Crash.Net". www.crash.net (angol nyelven). 2016. január 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. június 4.
  2. ↑ "Latest Formula 1 Breaking News - Grandprix.com". www.grandprix.com. Hozzáférés: 2026. június 4.
  3. ↑ Longmore, By Andrew. "Ayrton Senna: The Last Hours". www.thetimes.com (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2026. június 4.
  4. ↑ "8W - Who? - Ayrton Senna". 8w.forix.com. 2012. október 31. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. június 4.
  5. ↑ "Driver killed in Grand Prix qualifying - UPI Archives". UPI (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. június 4.
  6. ↑ "The Times | UK News, World News and Opinion". www.thetimes.co.uk (angol nyelven). 2016. január 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. június 4.
  7. ↑ http://www.iht.com/articles/1999/04/30/prix.2.t_1.php
  8. ↑ "The Medical Causes of Racing Deaths with Examples". www.parathyroid.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. június 4.
  9. ↑ "Roland Ratzenberger Death (The Sunday Telegraph; 1 May 1994; Page S12)". Sunday Telegraph. 1994. május 1. 94. o. Hozzáférés: 2026. június 4.
  10. ↑ Campbell, Paul (2014. május 1.). "From the Vault: the tragic death of F1 driver Roland Ratzenberger in 1994". The Guardian (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2026. június 4.
  11. ↑ "1994 San Marino Grand Prix". Wikipedia (angol nyelven). 2026. április 1. Hozzáférés: 2026. június 4.
  12. ↑ "1994 San Marino" (angol nyelven). 2020. február 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. június 4. {{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó)
  13. ↑ "How Does HANS Device Work? | F1 Hans Device". f1chronicle.com (ausztrál angol nyelven). 2025. szeptember 4. Hozzáférés: 2026. június 4.
  14. ↑ Henry, Alan, ed. (1994). AUTOCOURSE 1994–95. Hazleton Publishing Ltd. 128–129. o. ISBN 1-874557-95-0.
  15. ↑ "1994 San Marino Grand Prix - Overall Qualifying". Formula1.com (angol nyelven). 2022. április 26. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2020. október 22.
  16. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) „report” nevű lábjegyzeteknek
  17. ↑ "A tragic weekend". www.thetimes.com (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2026. június 4.
  18. ↑ Jenkinson, Denis (2024. május 8.). "Black Sunday: 1994 San Marino Grand Prix race report". Motor Sport Magazine (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2026. június 4.
  19. ↑ https://www.automoto.it/formula1/ricordando-senna-quel-giorno-a-imola-con-la-morte-in-pista.html
  20. ↑ Anthony Rowlinson, Gary Watkins, Edd Straw, Heikki Kulta. "Imola 1994: Memories from Senna's rivals | F1 | Autosport Plus". Autosport.com (angol nyelven). 2021. január 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. június 4.{{cite news}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  21. ↑ "SENNA, MORTE AL COMPUTER - la Repubblica.it". Archivio - la Repubblica.it (olasz nyelven). 1997. március 13. Hozzáférés: 2026. június 4.
  22. ↑ "User account". infoweb.newsbank.com. Hozzáférés: 2026. június 4.
  23. ↑ https://www.autosport.com/f1/feature/8165/imola-1994-memories-from-senna-rivals
  24. ↑ NARB57 (2008. július 8.). "1992-AYRTON m'a Sauvé la Vie..." Hozzáférés: 2026. június 4. {{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó)CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link)
  25. ↑ "There's Something about Murray". atlasf1.autosport.com. 2015. november 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. június 4.
  26. ↑ https://www.independent.ie/sport/other-sports/motor-sport/grim-sunday-on-a-weekend-that-will-be-forever-shrouded-in-sadness-ayrton-sennas-death-still-seared-into-soul-of-f1-39172402.html
  27. ↑ "BBC Programme Index". genome.ch.bbc.co.uk. 2022. április 26. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. június 4.
  28. 1 2 "San Marino 1994 • STATS F1". www.statsf1.com. Hozzáférés: 2026. június 4.
  29. ↑ Thomsen, Ian (1994. május 2.). "Driver Senna Killed". The Washington Post (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. június 4.
  30. ↑ Dev, Prithviraj (2017. március 24.). "F1: Controversial moments in the world's most elite motorsport". The Statesman (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. június 4.
  31. ↑ "Motor Racing / The Dangers in Sport: Governing body calls a summit:". The Independent (angol nyelven). 1994. május 2. Hozzáférés: 2026. június 4.
  32. ↑ "Reading Eagle - Google News Archive Search". news.google.com. Hozzáférés: 2026. június 4.
  33. ↑ "1994: Race ace Senna killed in car crash" (brit angol nyelven). 1994. május 1. Hozzáférés: 2026. június 4.
  34. ↑ "Champions carry Senna's coffin". The Herald (angol nyelven). 1994. május 6. Hozzáférés: 2026. június 4.
  35. ↑ www.espn.com https://www.espn.com/racing/news/story?id=1787902. Hozzáférés: 2026. június 4. {{cite web}}: Missing or empty |title= (súgó)
  36. ↑ Inside F1, Inc. - First & Fastest: The Original Online F1 News Service. "GrandPrix.com > Features > Technical > Preview of 1995 Formula1 Cars. How the Technical Regulations have influenced design". www.grandprix.com. 2006. október 30. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. június 4.{{cite web}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link)
  37. ↑ Collantine, Keith (2014. május 15.). "Schumacher takes fourth win at subdued Monaco". RaceFans (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2026. június 4.
  38. ↑ "Motor Racing: Lamy in 'horrifying' crash at Silverstone: Lotus driver". The Independent (angol nyelven). 1994. május 24. Hozzáférés: 2026. június 4.
  39. ↑ "Jules Bianchi dies at age 25, his family confirms". MotorSportsTalk (amerikai angol nyelven). 2015. július 18. 2016. január 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. június 4.
  40. ↑ "F1's pressing safety question" (brit angol nyelven). 2001. március 5. Hozzáférés: 2026. június 4.
  41. ↑ admin (2014. július 7.). "Benetton in the dock". Motor Sport Magazine (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2026. június 4.
  42. ↑ "Motoring | Life". News24 (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. június 4.
  43. ↑ "The death of Ayrton Senna". www.benchapman.com. 2016. február 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. június 4.
  44. ↑ "Senna, Head "responsabile" - Gazzetta dello Sport". www.gazzetta.it. 2014. január 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. június 4.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző nagydíj:
1994-es Formula–1 csendes-óceáni nagydíj
FIA 1994-es Formula–1 világbajnokság Következő nagydíj:
1994-es Formula–1 monacói nagydíj
Előző nagydíj:
1993-as Formula–1 San Marinó-i nagydíj
Formula–1 San Marinó-i nagydíj Következő nagydíj:
1995-ös Formula–1 San Marinó-i nagydíj


Commons:Category:1994 San Marino Grand Prix
A Wikimédia Commons tartalmaz 1994-es Formula–1 San Marinó-i nagydíj témájú médiaállományokat.