Almáskeresztúr
| Almáskeresztúr | |||
 | |||
| Római katolikus templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Vármegye | Baranya | ||
| Járás | Szigetvári | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Veriga Lajos (független)[1] | ||
| Irányítószám | 7932 | ||
| Körzethívószám | 73 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 85 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 6,22 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 13,03 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 07′ 07″, k. h. 17° 53′ 39″Koordináták: é. sz. 46° 07′ 07″, k. h. 17° 53′ 39″ | |||
 Almáskeresztúr
Pozíció Baranya vármegye térképén
| |||
| Almáskeresztúr weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Almáskeresztúr témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Almáskeresztúr egy község Baranya megyében, a Szigetvári járásban.
Története
A községet először 1296-ban említi egy okirat Keruchur alakban írva. 1296-ban Miklós fia Herborth fiai, Hektor és Chak lemondtak a zseliciség Keresztúrra emelt jogigényükről Jakab ispán javára. 1333-ban a falu papja 40, 1334-ben 20, 1335-ben 20 báni pápai tizedet fizetett. Az 1300-as években Almáskeresztúr, Keresztúr a Győr nemzetség birtoka volt, amely a nemzetség tagjainak 1346 évi osztozkodásakor Dersfi Péternek jutott, ugyanakkor a pannonhalmi apátnak is voltak itt birtokrészei, amelyeket 1434-ben Szerdahelyi János fiának, Imrének, adott cserébe. 1489-ben a Szerdahelyi Dersfi család tagjai is megosztoztak itteni birtokaikon. 1474-ben a Szentgáli család birtoka, aki itteni birtokait Enyingi Török Ambrusnak zálogosította el. 1499-ben a Szentgáli és a Kozári Demeter családok birtoka volt. Az 1542 évi adólajstrom a helységet Baranya vármegyéhez sorolta. A szentmártoni apátság dézsmaváltságjegyzékében Balogh András birtokaként szerepel.
A török hódoltságot követően Tótkeresztúrra keresztelték, jelenlegi nevén 1902-től ismert. Az 1700-as évek végétől németek lakták, akiket a második világháború után kitelepítettek és felvidéki magyarokat költöztettek a helyükre. 1715-ben 4 magyar háztartását írták össze. 1726-ban a gróf Batthyány család birtoka volt, egészen 1848-ig, majd 1849 után a birtok Biederman és a Kammerer családoké lett.
A 20. század elején Somogy vármegye Szigetvári járásához tartozott.
1910-ben 551 lakosából 290 magyar, 261 német volt. Ebből 511 római katolikus, 40 református volt.
Az 1950-es megyerendezéssel a korábban a Somogy vármegyéhez tartozó települést a Szigetvári járás részeként Baranyához csatolták.
Népesség
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 67 | 68 | 81 | 75 | 85 | 74 | 85 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2019 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 94,7%-a magyarnak, 2,6% horvátnak, 9,2% németnek mondta magát (5,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 59,2%, református 11,8%, evangélikus 1,3%, görögkatolikus 2,6%, felekezeten kívüli 15,8% (9,2% nem nyilatkozott).[3]
Nevezetességek
- Református temploma 1870-ben épült.
- Római katolikus temploma 1896-ban épült.
- Johe Galéria
- Klasszicista homlokzatú Kammerer-kúria, amely az Elek majorban található.
Források
- ↑ Almáskeresztúr települési választás eredményei (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 6.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Almáskeresztúr Helységnévtár
- Borovszky Samu: Somogy vármegye
- Györffy György: Baranya vármegye
