MÁV VIIa
| MÁV VIIa | |
 | |
| MÁV VIIa 5101–5102 BHHÉV 5101–5102 CFPBT 1–2 | |
| Pályaszám | |
| MÁV VIIa 5101–5102 BHHÉV 5101–5102 CFPBT 1–2 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | Floridsdorf |
| Gyártásban | 1893–1894 |
| Darabszám | 2 db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | B n2tr |
| Nyomtávolság | 1435 mm |
| Hajtókerék-átmérő | 800 mm |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 30 km/h |
| Ütközők közötti hossz | 6 608 mm |
| Hossz | 5 590 mm |
| Magasság | 3 900 mm |
| Szélesség | 2 540 mm |
| Csatolt kerekek tengelytávolsága | 1 800 mm |
| Teljes tengelytávolság | 1 800 mm |
| Szolgálati tömeg | 18,7 t |
| Tapadási tömeg | 18,7 t |
| Gőzvontatás | |
| Hengerek | |
| Száma | 2 |
| Átmérője | 250 mm |
| Dugattyú lökethossza | 400 mm |
| Gőznyomás | 12 atm |
| Rostélyfelület | 0,81 m² |
| Forrfelület | 36,4 m² |
| Teljesítmény | 110 LE |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A MÁV VIIa osztályú gőzmozdonyok kéttengelyes, úgynevezett szertartályos gőztramway mozdonyok voltak. 1893 és 1894 között, összesen két darabot gyártott a Floridsdorfi Mozdonygyár a Brassó–Háromszéki HÉV (röviden BHHÉV) számára.
Története[szerkesztés]
A BHHÉV társaság 1893-ban kezdte meg bővíteni vontatójármű állagát. A helyiérdekű vasút az engedélye alapján csak hazai gyártású eszközök beszerzését vállalhatta, de akkoriban a MÁV Gépgyár kapacitásait teljesen lekötötték a MÁV megrendelései. Így miniszteri engedéllyel egy gőztramway mozdonyt vásároltak a osztrák floridsdorfi mozdonygyártól, amelyet 1894-ben egy újabb követett. A floridsdorfi mozdonyokat, mint a gyár 167-es típusú mozdonyait, 858 és 972 gyári számokon gyártották, a szolgálati helyükön Honterus Jánosról „Honterus” és Tatrang településről „Tatrang” nevekkel látták el.
Miután a BHHÉV vasútvonalait 1891-ben államosították, a MÁV pályaszámrendszerében a mozdonyok a VIIa osztályban, az 5101–5102 pályaszámokat kapták. A két VIIa osztályú mozdony jóval nagyobb teljesítményű volt, mint a társaság három (később öt) budapesti gyártású VII osztályú mozdonya, ezért ezeket főként tehervonati szolgálatra osztották be.
A BHHÉV 1897-ben kivált a MÁV-ból, a mozdonyok visszakapták eredeti nevüket. Trianon után a BHHÉV a román állam tulajdonába került CFPBS néven (Căi Ferate Particulare Brașov–Satulung).
Szerkezete[szerkesztés]
Az ütközők között 6,61 m hosszúságú, a gőztramway mozdonyoknál szokatlanul nagy, 1,8 m tengelytávolságú mozdonyok kazánjában a 0,81 m² rostélyfelületen eltüzelt szén összesen 36,4 m² fűtőfelületen termelte a viszonylag kis, 12 bar nyomású gőzt. A mozdony hengereinek mérete is igazodott a jármű méreteihez, illetve teljesítményéhez: a gőz hengerfurata 250 mm, a dugattyúlöket 400 mm volt (ezek a méretek közelítően megfeleltek a MÁV X osztályú (későbbi MÁV 20 sorozatú) kis gőzmozdonyok hengerméreteinek). A gőzgép 80 kW (110 lóerő) körüli teljesítményt szolgáltatott, amely elég volt ahhoz, hogy a szén és vízkészlettel kiszerelt 18,7 tonna súlyú mozdony, 100 elegytonnás szerelvényt, 30 km/h sebességgel tudjon vontatni.
Források[szerkesztés]
- Ernő Lányi et al: Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Szerk. Közlekedési Múzeum. Budapest: Közlekedési Dokumentációs Vállalat. 1985. ISBN 963-552-161-8
- Villányi György: Gőzmotorkocsik és kismozdonyok. Budapest: Magyar Államvasutak Rt. 1996.
