Ugrás a tartalomhoz

Újvágás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Újvágás (Lazuri)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
KözségAlsóvalkó
Rangfalu
KözségközpontAlsóvalkó
Irányítószám457346
SIRUTA-kód142970
Népesség
Népesség226 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság300 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 05′ 57″, k. h. 22° 45′ 04″47.099136°N 22.751018°EKoordináták: é. sz. 47° 05′ 57″, k. h. 22° 45′ 04″47.099136°N 22.751018°E
SablonWikidataSegítség

Újvágás (románul Lazuri) falu Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Szilágysomlyótól délre, Valkóváraljától délkeletre, Krasznafüzes és Felsővalkó közt fekvő település.

Története

[szerkesztés]

A falu nevét 1481-ben Wywagas néven említette először oklevél, mint Kraszna vármegyei, Valkó várához tartozó falut, mely a Bánffyak birtoka volt.

1492-ben Új-Vágás, 1497-ben Ujjvágas, 1575-ben Vyvagasnak írták.

1537-ben Somlyói Báthory István erdélyi vajda fiait Andrást, Kristófot és Istvánt iktatták be az itteni birtokba.

1641-ben Losonczy Bánffy Zsuzsanna Jeszeniczei Szunyogh Gáspárné birtoka volt, aki azt eladta Gerőmonostori Kemény Jánosnak és örököseinek. Később a Rákócziak birtoka volt, majd a kincstáré lett, aki Cserei Farkas udvari tanácsosnak adta.

1733-ban végzett összeíráskor mindössze 9 román család élt itt.

Az 1808-as összeíráskor báró Bánffy, gróf Petki, gróf Bánffy, báró Kemény és Vai családok birtoka volt.

1847-ben 364 lakosa volt, valamennyi görögkatolikus.

1890-ben 281 lakosából 10 magyar, 270 román, 1 egyéb nyelvű volt, ebből 274 görögkatolikus, 7 izraelita volt. A házak száma ekkor 54 volt.

1910-ben 336 lakos élt a településen, ebből 6 volt magyar, 330 román, melyből 330 görögkatolikus, 5 izraelita volt.

A trianoni békeszerződésig Újvágás Szilágy vármegye Krasznai járásához tartozott.

Nevezetességek

[szerkesztés]
  • Ortodox templom

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 731–734. o. Online elérés