Vágújhely

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vágújhely (Nové Mesto nad Váhom)
Nove Mesto nad Vahom, statna sprava.jpg
Vágújhely címere
Vágújhely címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Trencséni
Járás Vágújhelyi
Turisztikai régió Középső-Vágmente
Rang város
Első írásos említés 1253
Polgármester Jozef Trstenský
Irányítószám 915 01
Körzethívószám 032
Népesség
Teljes népesség 20 415 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 627 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 189 m
Terület 32,58 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vágújhely  (Szlovákia)
Vágújhely
Vágújhely
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 45′ 20″, k. h. 17° 50′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 45′ 20″, k. h. 17° 50′ 00″
Vágújhely weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vágújhely (szlovákul Nové Mesto nad Váhom, németül Neustadt an der Waag) város Szlovákiában a Trencséni kerület Vágújhelyi járásának székhelye. 2011-ben 20 415 lakosából 18 472 szlovák, 259 cseh, 44 morva, 29 roma és 28 magyar volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trencséntől 20 km-re délnyugatra a Vág jobb partján fekszik. Vágrévfalu tartozik hozzá.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történelem előtti idők maradványaként leginkább a Vág völgyén végzett kutatások alkalmával talált kőkorszakbeli fegyverek, eszközök és edények, a lösz-alakulásból: a mastodon maximus, equus cabalus és cervus capreolus, a dolomitban lelt barlangi medve, barlangi hiéna, cervus elaphus és rinoceros incisivus, valamint a fent jelzett mastodon, ló és ősgím csontjai szerepelnek. A lelőhelyek a Vág-völgy mentén fekvő Bánka, Verbó, Ótura és Vágújhely községek. – Írja A Pallas nagy lexikona.

A mai Vágújhely területén kőkorszaki telep, a vonaldíszes kultúra újkőkorszaki települése, a lausitzi kultúra bronzkori csontvázas sírjai, valamint 9. századi sírok is kerültek elő. A mai temető területén bronzkori hamvasztásos sírokat találtak. A római korban barbár település állt itt.

A mai település a Morvaországba vezető kereskedelmi út és a Vág völgyében vezető út kereszteződésében a Vág átkelőhelyénél keletkezett és csakhamar fontos vásáros hellyé fejlődött. 1074-ben említik először a nyitrai csata kapcsán név szerint is, I. Géza idejében, amikor a Salamon által segélyül hívott Henrik német császár a nyitrai várat kísérelte meg bevenni. 1253-ban IV. Béla oklevele "Vyhel" alakban említi, ez a város első hiteles írásos említése. Ebben a király a tatárjárás idején tanúsított hűségéért a várost kiváltságokkal ruházta fel. Neve akkor kerül elő ismét, amikor III. Endre magyar király Vágújhelyt 1263-ban a pannonhalmi Szent Márton apátságnak adományozta. A bencések kolostort alapítottak itt amit később a kurucok és a császáriak többször feldúltak. A vágújhelyi adományozást V. István király Lőrinc dobokai gróf javára megváltoztatta ugyan, azonban Kun László 1273-ban ismét a rend tulajdonába adta.

A birtok Temetvénnyel kibővítve, több birtokos után 1388-ban a lengyel származású Stiborici Stibor birtoka és Beckó várának tartozéka lett és 1550-ig az is maradt. Ebben az évben Luxemburgi Zsigmond évi két országos vásárt engedélyezett a településnek. 1414-ben birtokosa Stibor vajda Ágoston-rendi kanonokokat telepített ide és számukra prépostságot alapított a városban, mely 1538-ig állt fenn. Stibor vajda nagyszabású gótikus templom építésébe is belekezdett, befejezésében azonban halála megakadályozta. A templomot végül fia II. Stibor fejezte be. Királyi rendeletre hozzákezdtek a városfalak megépítéséhez is. 1431-ben és 1447-ben a husziták támadták meg a várost. 1434-ben II. Stíbor halála után, lánya házasság révén a város a Bánffy család birtoka lett. 1522-ben 142 lakott és 77 lakatlan ház állt itt. 1550-ben I. Ferdinánd király újabb kiváltságokkal ruházta fel, melyek közül a legfontosabbak a szabad bíróválasztás, a pallosjog, a szabad halászat és a vásártartási jog. A király egyúttal felszabadította Beckó várának fennhatósága alól. 1576-ban Miksa császár már évi 6 országos vásárt engedélyezett a városnak.

1565-ban elérte a várost a reformáció, 1570-ben a birtokos Bánffyak is áttértek az evangélikus hitre. A reformáció időszaka 1638-ig tartott, amikor a templomot visszakapták a katolikusok. 1648-ban az evangélikusok új templomot építettek, ezt azonban Nádasdy Ferenc elvette és lerombolta. Végül az evangélikus templomot csak 1787-ben a türelmi rendelet után tudták felépíteni, tornyot pedig csak 1932-ben építettek hozzá. Mohács után egyre gyakoribbak lettek a török betörései is a Vág mentén. 1599-ben a portyázó török csapatok sarcolásai, pusztításai egyik áldozatává lett Vágújhely lakosságának egy jó része. 1605-ben Bocskai hajdúi fosztogatták a város és sok lakost hurcoltak el fogságba.

A Szűz Mária templom

Az 1620-as években II. Ferdinánd osztrák császár és magyar király a törökök kiűzetése érdekében behívott kozákok Vágújhely és Miava vidékét sanyargatták, Vágújhelyen pedig 1624-ben a császári csapatok örökké emlékezetes mészárlást vittek véghez. Mintegy 500 lakos esett áldozatul az öldöklésnek. 1632-ben újra alapították a prépostságot. 1663-ban újra a török pusztította végig a Vágmentét, a lakosság nagy része fölalatti vermekben húzta meg magát. 1666 és 1695 között a katolikus templomot barokk stílusban építették át. A Rákóczi-szabadságharc idején 1703-ban Bercsényi kuruc vitézei elfoglalták a várost az osztrák erők elől, 1705-ben pedig császári csapatok dúlták fel.

A szabadságharc leverését követően a város ismét fejlődésnek indult. 1715-ben a városnak szőlőkertje és 114 háztartása volt. A megfogyatkozott lakosság pótlására nagyrészt szlovákok települtek a városba. Fejlődött a kézművesség és a kereskedelem is. Számos céh működött a városban. A csizmadiák céhe már 1642-ben, a kőműveseké 1666-ban, a takácsoké 1689-ben megalakult. 1725-ben céhet alapítottak a fazekasok és 1758-ban a szabók is. 1753-ban 16 céhben 220 kézműves tevékenykedett a városban. 23 zsidó kereskedő is élt itt, Pozsony után a legtöbb az országban. Zsidó családok már a 13. század óta éltek a településen. 1787-ben 330 ház állt a városban 4350 lakossal. 1828-ban 770 házában már 5417 lakos élt. A 19. században fejlődött az ipar is. 1826-ban és 1875-ben bőrgyárat, 1842-ben szeszgyárat, 1850-ben szappangyárat, 1872-ben vasgyárat, 1885-ben szerszámgépgyárat, 1902-ben babakocsi gyártó üzemet, 1900-ban bánya és kohóipari gépgyárat alapítottak itt. A vasútvonal 1876-ban épült ki, bekapcsolva a várost a vasúti forgalomba. 1890-ben hitelbank, 1897-ben takarékpénztár alakult. Később téglagyár, sörfőzde és gázgyár is létesült a településen. A város a környék kereskedelmi és mezőgazdasági központja lett.

1886-ban Vágújhely járási székhely lett. A szlovák és magyar lakosok évszázados békés nyugalma, együttélése ezen a vidéken természetes volt. 1910-ben 5879 lakosából 3808 szlovák, 1146 német és 856 magyar volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia mesterséges felbontásakor, az első világháború befejezését követően a nagyhatalmak az újonnan megalakuló Csehszlovákiához csatolták a területet, amely később a Szlovák Köztársaság megalakulásakor, Szlovákia területéhez került. 1942-ben a németek 1450 zsidó származású polgárt hurcoltak a városból koncentrációs táborba. 1945 elején a temetőben 27 partizánt és ellenállót végeztek ki. A várost 1945. április 7-én szabadította fel a szovjet hadsereg. A háború után a városban számos gyár és üzem, köztük gépgyár, faüzem, textilgyár, élelmiszeripari üzem létesült.

A Városháza épülete

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A városkép meghatározó épülete a dombtetőn álló gótikus Kisboldogasszony plébániatemplom, melyet védőfal övez. A templom elődje az a román stílusú bazilika volt, ahova a birtokos Stíbor vajda felesége Dobrocha gyakran járt imádkozni a Szűzanyához. Ebből mára csak a torony alsó része és a kőkapuzat maradt. A prépostságot fia II. Stíbor alapította, majd 1414 és 1423 között a régi helyett új gótikus templomot emeltetett. 1447-ben a husziták a várossal együtt felégették. A 16. század elején sekrestyét építettek hozzá. 1570-től 1638-ig a protestánsoké. 1638-ban a visszatérő katolikusok a Szűzanya gótikus kegyszobrát helyezték az oltárra. 1666 és 1695 között barokk stílusban átépítették. Ekkor készültek barokk stukkói és falfestményei is. A 18. század első felében nyugati irányban bővítették és tornyát magasították. A 19. század végén J. Lippert tervei szerint restaurálták. Kedvelt búcsújáróhely. A főoltáron álló Szűzanya szobor 1672-ben készült. Rokokó szószéke, orgonája és keresztelőmedencéje 18. századi. A keresztút képeit J. B. Klemens festette 1870-ben.
  • Az egykori prépostság épülete eredetileg gótikus stílusú volt, 1692-94-ben barokk stílusban építették át. Kápolnáját 1692-ben készített stukkók és falfestmények díszítik.
  • Főtere régi műemlékházakkal van körülvéve, melyek közül több gótikus és reneszánsz eredetű. A 16-17. században barokk, illetve a 18–19. században klasszicista stílusban építették át őket.
  • Az egykor erődített város falainak egy része még látható.
  • A 18. századi barokk Szent András kápolna helyén egykor szegényház állt, melyet 1647-ben említenek.
  • A Mária-oszlop 1696-ban készült.
  • A plébániatemplom előtt álló Kálvária szoborcsoport 1737-ben készült.
  • A zsidó temető sírjai a 16. és 19. század között készültek.
  • A városi múzeum épülete egykor a Ghillányi család kastélya volt, 1740-ben báró Ghillányi János Mária Terézia generálisa építtette. 1953-óta múzeumként működik.
  • A város legérdekesebb és legnevezetesebb reneszánsz épülete a Nádasdy-ház a 14. században épült. A 16. és 17. század fordulóján lett a Nádasdy család tulajdona. Utoljára 1999-ben restaurálták. Thurzó György nádor itt írta 1610. december 30-án azt az oklevelet, mely alapján Báthori Erzsébetet Csejte várába zárták. Itt őrizték a magyar koronázási ékszereket útban Trencsén várából Sopronba 1622. július 6-ról július 7-re virradó éjszaka. Ma a Dexia Bank működik benne.
  • A Városháza épülete a 20. század elején épült, eredetileg Reiss Adolf nagyiparos háza volt.
  • Evangélikus temploma 1787-ben torony nélkül épült klasszicista stílusban. Tornyát 1932-ben építették.
  • A Holuby utcai kápolna a 17. században épült.
  • A Szent Rókus kápolnát a 18. század elején építették, az első írásos forrás 1721-ben említi.
  • Szent Flórián szobra 1767-ben készült.
  • Nepomuki Szent János késő barokk szobra a Szent András kápolna előtt áll.
  • A pestisoszlopot Jakab prépost készíttette 1696-ban.
  • Az első világháború hőseinek emlékműve 1935-ben épült.
  • A fasizmus áldozatainak emlékműve a temetőben 1945. február 28-án kivégzett ellenállók emlékére készült.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]