Bajmóc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bajmóc (Bojnice)
Slovakia Bojnice Castle 2004 hires.jpg
A bajmóci vár
Bajmóc címere
Bajmóc címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Trencséni
Járás Privigyei
Turisztikai régió Felső-Nyitra
Rang város
Polgármester František Tám
Népesség
Teljes népesség 4923 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 247 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 298 m
Terület 19,92 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bajmóc  (Szlovákia)
Bajmóc
Bajmóc
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 46′ 55″, k. h. 18° 35′ 01″Koordináták: é. sz. 48° 46′ 55″, k. h. 18° 35′ 01″
Bajmóc weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Bajmóc (szlovákul Bojnice) kisváros Szlovákiában, a Trencséni kerület Privigyei járásában. Bajmóctölgyes és Bajmócfürdő tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajmóc Privigyétől 2 km-re nyugatra, a Nyitra folyó jobb partján fekszik, a Sztrázsó-hegység keleti lábánál, 298 méteres tengerszint feletti magasságban. A várostól nyugatra emelkedik a Predné Štefankovo 600 méter magas csúcsa. Csaknem teljesen egybeépült Privigyével és Bajmócapátival, előbbitől a Nyitra folyó, utóbbitól a fürdőkomplexum választja el.

Bajmócot országutak kötik össze Privigyével, Bajmócapátival, Kányaheggyel (5 km), valamint a hegyeken keresztül Divékrudnóval (11 km).

Nyugatról Sújtó, északról Kányahegy és Bajmóclazán, keletről Privigye, délnyugatról pedig Bajmócapáti és Kocurány községekkel határos.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai város területén már az őskorban is éltek emberek, erre utalnak a területén fekvő Prépost-barlangban talált őskori leletek. A kőkorban a lengyeli kultúra, az újkőkorban a vonaldíszes kerámiák népe élt ezen a vidéken. A bronzkorban, a hallstatt korban és később puhói kultúra alatt is települések álltak itt. A honfoglalás előtti időkben korai szláv település volt a helyén. A honfoglalás előtt már várral megerősített hely volt, melyet a magyarok a 10. században foglaltak el.

A települést 1113-ban "Maimoz" néven említik először a zobori bencés apátság birtokainak határleírásában. Ekkor már ismertek volt melegvízű forrásai és vásárai. 1246-ban "Boymuch", 1302-ben "Baymuch", 1323-ban "Baymach" néven szerepel a különböző írásokban. Nyitra várának tartozéka volt. 1299 és 1321 között Csák Máté volt az ura, halála után a királyé lett. 1366-ban I. Lajos királytól városi rangot kapott, a 15. századtól vásártartási joggal rendelkezett. 1395-től nemesi város, uradalmi központ lett. 1530-ban és 1599-ben kirabolta és felégette a török, de a várat eredménytelenül ostromolta. 1623-ban Bethlen Gábor hajdúi pusztították el. 1683-ban Thököly Imre, 1704-ben Rákóczi kurucai fosztogatták. Rákóczi serege a várat is elfoglalta. A 16 - 17. században lakói sáfránnyal, sóval, vassal kereskedtek. 1675-ben 607 lakosa volt. A 18. század elején megindult a szőlőtermesztés, de sokan gyümölcstermesztéssel, gabonakereskedelemmel, állattartással foglalkoztak. A 17. században sorra alakultak céhei. 1670-ben a szabók, 1672-ben a csizmadiák, 1687-ben a gombkötők, 1711-ben a kőművesek, 1750-ben a takácsok céhe alakult meg.

Régi ház a városközpontban

1828-ban Bajmócnak 116 háza volt 811 lakossal. A 19. században elterjedt a fazekasság, malmok, serfőzők működtek a városban. Tűzoltó egyesületét 1892-ben alapították.

Várát a 13. század második felében építette a Hont-Pázmány nembeli Kázmér, majd Csák Máté, 1321 után királyi vár. A középkorban olasz tulajdonosai voltak, akik bővítették és védőfalakkal erősítették. Mátyás király, Corvin János és a Szapolyaiak után 1527-ben a Thurzóké lett, akik sokat építettek rajta. A török 1530-ban és 1599-ben is eredménytelenül ostromolta. 1604-ben Bocskainak megnyitotta kapuit. 1637-ben a Pálffy családé lett. A Rákóczi-szabadságharc alatt a kurucok csak hosszas körülzárás után, 1704. július 8-án tudták kapitulációra bírni. A trencséni csatát követően a császáriak egyheti ostrom után, 1708. november 11-én foglalták vissza.

Fényes Elek szerint "Első Károly alatt valami Selotus nevű Bán birta, mint bajmóczi gróf; I-ső Lajos alatt László, Oppelni herczeg, s Magyarországi nádor; később Leustachius de Hsva, szinte nádor; a min ez kitetszik egy 1393-ban kiadott diplomájából. 1473-ban Onuphtrius nevü grófokat esmérte urának; majd ezek elhunytával Corvinus Mátyás királyt, ki azt fiának, Corvinus Jánosnak ajándékozá. Ennek Poky nevü várnagya egy izben alattomosan meg akará János herczeget öletni; de hiv cselédei által megmentetvén, Poky életével lakolt. Corvinus János után Zápolyát uralta; I-ső Ferdinád azonban Thurzó Eleknek adá, kinek családja magvaszakadtával a gr. Pálffy családra szállott, s most gr. Pálffy Ferencz birja a hozzátartozó uradalommal együtt, melly 3 m. városból, 14 többnyire nagy falukból áll. Viszontagságai a várnak különfélék voltak. Ugyanis Trencsényi Máté I-ső Károly ellen hadat inditván, elfoglalta; V-ik László és Erzsébeth alatt a Hussiták voltak birtokában. 1533-ban a törökök a várost elpusztitották, de a vár sértetlenül maradt. 1599-ben ugyanez történt; majd ismét Bocskay seregei vették körül; s ekkor a gróf Thurzó Szaniszló parancsolatára, ki már ekkor a Szemptei várat feladta, meghódolt. 1404-ben tiz hónapi ostrom után nyitotta fel kapuját Bercsényinek, ki a várat az uradalommal együtt magának tartotta. 1470-ben az emlitett Onuphtrius gróf egy gazdag prépostságot alakitott itt, melly most is fentáll, s a prépost Bajmócz birtokosától neveztetik ki." [2]

Fényes Elek így ír róla: "Bajmócz, (Bojnicz, Bodnicze), igen régi tót m. város, Nyitra vgyében, egy hegyen, közel a Nyitra vizéhez: 811 kath. lak., kik többnyire mesteremberek, és vagyonosak." [2]

A Pálffyak végig karban tartották egyik legfőbb birtokközpontjukat, majd a 20. század elején pompás, 365 ablakos várkastéllyá varázsolták. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Privigyei járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben Bajmócnak 1346 lakosából 1192 szlovák, 114 magyar, 36 német és 4 egyéb nemzetiségű volt. Bajmóctölgyesnek 291 lakosából 285 szlovák és 6 egyéb nemzetiségű volt.

2001-ben 5006 lakosából 4859 szlovák volt.[3]

2011-ben 4923 lakosából 4515 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajmóc vára
  • Fő nevezetessége 1899 és 1909 között átalakított vára, mely teljes épségben áll. Megközelítőleg tíz film forgatásának helyszíne. Többek között itt forgatták a Pán a hvezdár, Fantaghiro, Šíleně smutná princezná és a Zlaté jablko cseh illetve szlovák filmeket.
  • A vár alatti parkban 30-40 fokos termálvizű gyógyfürdő található, melyről Fényes Elek ezeket írja: "A hegy tövében közel a Nyitrához egy meglepő szépségű vidéken van egy meleg fürdő. A forrás a tágas fördő-épület közepén fakad, s vize szintolly orvosi erővel bir, mint a Pöstyéni; azonban nincs olly meleg, mint emez, de hideg viz elegyitése nélkül meg sem lehet benne fördeni. Kénkőrész, nincs annyi benne, de a helyett timsó. Szinére nézve olly tiszta, hogy a fenekén a legkissebb tárgyat is megláthatni. A fürdő-épületben négy osztályokra hasított állófürdő (Gehbaad) van, a különböző sorsu vendégek számára. Ezenkivül több vendégszobák. A fördőben két cső segedelmével a hideg és meleg viz szüntelen ki- és befolyván, a melegség fokát tetszés szerint mérsékelni lehet." [2]
  • A várkastély bejáratának közelében áll Szlovákia legöregebb, több mint 700 éves fája, melyet Mátyás király hársfájának neveznek.
  • Toursi Szent Mártonnak szentelt római katolikus temploma a 14. század második felében épült a régebbi, 1244-ben már említett templom helyén. Déli gótikus kápolnája a 15. század második felében épült, 1520-ban és 1640-ben átépítették. A kóruson két, 17. századi dombormű található, a templom berendezése 17-18. századi.
  • Nepomuki Szent János barokk szobra 1741-ből származik, a templom mellett áll egy kis kápolnában.
  • A vártól nyugatra álló kapu a 17. század első felében épült.
  • A városban több reneszánsz és barokk lakóház található.

Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ján Novák 1922: Bojnice a ich okolie.
  • Florián Hodál - Dobroslava Menclová 1956: Bojnický hrad.
  • Gergelyi Ottmár 1962: Z minulosti Bojnických kúpeľov In: vlastivedný zborník Horná Nitra 1. Banská Bystrica.
  • Ján Kováč 1967: Bojnice.
  • Ján Hajduch 1967: Bojnice a okolie.
  • Ján Kováč 1970: Nové bojnické zvony – staré zvonolejárstvo. In: Vlastivedný zborník Horná Nitra V.
  • Pavel Horváth 1970: Príspevok k dejinám bojnického hradu a panstva v druhej polovici 16. stor. In: Vlastivedný zborník Horná Nitra V.
  • Marta Remiášová 1970: Výskum v areáli bojnického kostola In: Vlastivedný zborník Horná Nitra V.
  • Eugen Majerský 1973: Bojnice - stručný sprievodca.
  • Augustín Rebro 1976: Bojnické kúpele z balneologického hľadiska In: Vlastivedný zborník Horná Nitra VII. Banská Bystrica.
  • Vojtech Dangl 1984: Bitky a bojiská. 134-136.
  • Peter Školna a kol. 1985: Bojnice - stručný sprievodca.
  • Jaroslav Malečka - Marta Remiášová 1989: Z dejín Bojnického zámku.
  • Anastázia Kubová - Dušan Valovič 1990: Bojnice.
  • Ľubica Mezerová 1990: Múzeum v Bojniciach - sprievodca po expozíciách múzea.
  • Augustín Rebro 1992: Bojnické kúpele v starších literárnych pamiatkach In: Vlastivedný zborník Horná Nitra 15.
  • 1998 Gróf Ján Pálffy ako zberateľ, katalóg k výstave.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajmóc témájú médiaállományokat.