Kemenec

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kemenec (Kamenec pod Vtáčnikom)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Trencséni
Járás Privigyei
Turisztikai régió Felső-Nyitra
Rang község
Első írásos említés 1355
Polgármester Dušan Ďuriš
Irányítószám 972 044
Körzethívószám 046
Népesség
Teljes népesség 1844 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 73 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 276 m
Terület 25,30 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kemenec  (Szlovákia)
Kemenec
Kemenec
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 40′ 17″, k. h. 18° 32′ 50″Koordináták: é. sz. 48° 40′ 17″, k. h. 18° 32′ 50″
Kemenec weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kemenec (1899-ig Alsó-Kamenecz és Felső-Kamenecz, szlovákul Kamenec pod Vtáčnikom) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Privigyei járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Privigyétőltól 16 km-re délnyugatra fekszik.

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faluban egy gólyafészket és egy alátétet tartanak nyilván. 2014-ben 4 fiókát számoltak össze.[2]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község területén a régészeti leletek tanúsága szerint ősidők óta élnek emberek, az i. e. 1. évezredből a lausitzi kultúra erődített településének maradványait tárták itt fel. Az erődítményt később a puhói kultúra népe is használta.

A mai település első írásos említése 1355-ben "Superior Caste Ilyan" néven történik. 1419-től "Kamenech" néven említik. 1435-ben Luxemburgi Zsigmond adománylevelében szerepel, melyben Felsőkemenecet a Kosztolányi családnak adja. A 17. században a Rajcsányi család birtoka lett. A 18. században a Simonyi, Brodzanszky és Pap családoké. 1536-ban 8 portája adózott. 1601-ben iskolája és 27 háza volt. 1720-ban 18 volt az adózók száma.[3] 1828-ban 42 házában 262 lakos élt. Híresek voltak az itteni tímárok.

Alsókemenec Felsőkemenec határában alakult ki, a 14. században még "Petusova" néven említik, 1518-tól fordul elő a későbbi nevén. A Kosztolányi család birtoka volt, később a Majthényiaké. 1663-ban felégette a török. A 17. században lakói a töröknek fizettek adót. 1536-ban malma és 3 portája volt. 1601-ben 40 ház állt a településen, közülük 5 nemeseké. 1715-20-ban kocsmája és 25 portája volt. 1828-ban 64 házában 42 lakos élt. Lakói főként tímármesterséggel, gyülölcstermesztéssel, mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. A 18. század második felében Alsókemenecen papírgyár kezdte meg működését, mely 1847-ig üzemelt. Sörfőzde is működött itt. A 19. században az itt élők a földművelés és állattartás mellett molnárok, kovácsok, tímárok voltak, de sokan foglalkoztak erdei munkákkal, faárukészítéssel is.

Fényes Elek szerint "Kamenecz (Alsó-), tót falu, Bars, most A.-Nyitra vmegyében, 1/2 órányira a Nyitra vizétől: 401 kath., 19 evang. lak. "[4]

"Kamenecz (Felső-), tót falu, Bars, most A.-Nyitra vmegyében: 240 kath., 22 evang. lak. Kathol. paroch. templom. Határa mind a két helységnek meglehetős; erdejök, legelőjük sok. Patakja 4 liszt-, és 1 papirosmalmot forgat. F. u. Kosztolányi, Simonyi s m. t. Ut. p. Oszlán."[4]

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Oszlányi járásához tartozott. Kemenec Alsó- és Felsőkemenec egyesítéséből jött létre 1955-ben.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1880-ban Alsókemenec 402 lakosából 362 szlovák, 20 magyar, 8 német anyanyelvű és 12 csecsemő, míg Felsőkemenec 339 lakosából 312 szlovák, 14 német anyanyelvű és 13 csecsemő volt. Alsókemenecen 373 római katolikus, 19 evangélikus és 10 zsidó, Felsőkemenecen 316 római katolikus, 13 zsidó, 6 evangélikus és 4 egyéb vallású lakos volt.

1910-ben Alsókemenec 593 lakosából 574 szlovák, 10 német és 9 magyar, míg Felsőkemenec 494 lakosából 488 szlovák, 5 magyar és 1 német volt. 565 és 491 római katolikus, 18 evangélikus és 10 és 3 zsidó vallású volt a falvakban.

2001-ben 1868 lakosából 1849 szlovák volt.

2011-ben 1844 lakosából 1756 szlovák volt.

Neves személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 16. században késő gótikus stílusban épült. Sírboltjában a Kosztolányi és Rajcsányi család tagjai nyugszanak. 2003-ban megújították.
  • A plébánia 1783-ban épült klasszicista stílusban.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]