Sziklavárhely

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sziklavárhely (Hradište)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Trencséni
Járás Simonyi
Rang község
Első írásos említés 1533
Polgármester Miloš Baránik
Irányítószám 958 54
Körzethívószám 038
Népesség
Teljes népesség 1032 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 126 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 212 m
Terület 8,17 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sziklavárhely (Szlovákia)
Sziklavárhely
Sziklavárhely
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 41′ 00″, k. h. 18° 22′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 41′ 00″, k. h. 18° 22′ 30″
Sziklavárhely weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Sziklavárhely (1899-ig Szkacsány-Hradistye, szlovákul Hradište) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Simonyi járásban. 2011-ben 1032 lakosából 1002 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Simonytól 8 km-re északra a Nyitrica bal partján fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai község területén a késő bronzkorban a lausitzi kultúra települése állt. Már honfoglalás előtt földvár állt itt. A falu és román kori temploma a 11. században keletkezett. Nevét valószínűleg az egykor itt állt Szkacsány váráról kapta, melyet 1410-től említenek a nyitrai püspökség váraként. Első írásos említése II. András király 1232-ben kelt oklevelében található "Haranenicha" alakban. Ebben a király a Nedasóctól keletre, Szkacsány közelében fekvő falut az esztergomi keresztesek konventjének adja, amely 1424-ig a birtokosa a településnek. Temploma a feltételezések szerint a legrégebbi a Felvidéknek ezen a részén, hiszen építését a 11. század második felére teszik. 1553-ban a dézsmajegyzékben "Hradyscha" alakban említik, ekkor 12 portája adózott. Említést tesznek arról is, hogy a határában már 1406-ban erődítmény állt, mely hasonló Szkacsány várához, de annál régebbi építésű. A település 1424-től nyitrai püspökség, majd 1777-től a nyitrai káptalan faluja volt. 1689-ben "Hradistye" néven említik. 1715-ben szőlőskertje és 19 háza volt. 1729-ben 277 lakosa volt. 1767-ben 214 volt a lakosság száma. 1778-ban 60 jobbágy és 3 zsellérház állt a községben. 1828-ban 48 háza és 336 lakosa volt. Lakói földműveléssel, állattartással, szövéssel és gabonakereskedelemmel foglalkoztak. Hitelszövetkezetét 1889-ben alapították. 1909-ben uradalmi téglagyár kezdte meg termelését.

Vályi András szerint " HRADISTYE. Tót falu Nyitra Várm. földes Ura Szent Iványi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Zsámbokréthez nem meszsze, Berzenczének filiája, határja jeles, mint Szkacsáné." [2]

Fényes Elek szerint " Hradistye, tót falu, Nyitra vmegyében, Szkacsán fiókja: 388 kath. lak. F. u. a nyitrai káptalan. Ut. p. Nyitra-Zsámbokrét" [3]

Nyitra vármegye monográfiája szerint "Szkacsány-Hradistye, Szkacsánytól éjszakra, a Belanka-patak mellett, 487 tótajku, r. kath. vallásu lakossal. Postája Szkacsány, táviró- és vasúti állomása Nagy-Bélicz. Kath. temploma a XV. század elején épült és kőfallal van körülvéve. Kegyura a nyitrai káptalan. A község határában a Pravda nevü sziklatetőn valaha vár, vagy várszerü építmény állott, melynek szilárd alapfalai még ma is láthatók. A hagyomány szerint a vár tulajdonosának Pravda volt a neve. A sziklában a templom felé irányuló üregek vannak, viszont a templom alatt a sziklák felé vonuló barlang nyílik, melybe jó távolságra be lehet hatolni. A hagyomány szerint e barlang hajdan a várral volt összeköttetésben. 1533-ban a nyitrai püspök volt földesura a községnek." [4]

1910-ben 599, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrazsámbokréti járásához tartozott.

2001-ben 1070 lakosából 1057 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szent Barnabás tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 11. század második felében épült, később többször átépítették. Román kori keresztelőmedencéje ma Bajmócon látható.
  • Kőtábla az ősi (11. – 12. századi) temető helyén.
  • A község fúvószenekara 1927-ben alakult.
  • Folklóregyüttesét 1937-ben alapították.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]