Egbell
| Egbell (Gbely) | |||
 |
|||
| A Szent Mihály templom | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia |
||
| Kerület | Nagyszombati | ||
| Járás | Szakolcai | ||
| Rang | város | ||
| Első írásos említés | 1392 | ||
| Polgármester | Jozef Hazlinger | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 5205 fő (2011)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 87 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 172 m | ||
| Terület | 59,95 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Egbell
Pozíció Szlovákia térképén
|
|||
| é. sz. 48° 43′ 00″, k. h. 17° 07′ 16″ | |||
| Egbell weboldala | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Egbell (szlovákul Gbely, németül Egbell) város Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Szakolcai járásban. 2011-ben 5205 lakosából 4782 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Szakolcától 21 km-re délnyugatra fekszik.
Története [szerkesztés]
A falu területén már a kőkorszakban is éltek emberek, ezt bizonyítja az itt talált kőbalta és mamutfog is. A hallstatt korból cserépmaradványok kerültek elő. Területén 7-8. századi halomtemetőt tártak fel (Kojatín), ill. 8-9. századi halomtemetőt és telepet (Adamov dvor) és 9-10. századi telep nyomait (Štrkoviská) találták.[2]
A település első fennmaradt írásos említése csak 1392-ből származik, ekkor már jelentős hely, a halicsi uradalomhoz tartozott. A 14. században a Stíborok az urai, majd 1489-től a Czobor család, 1736-tól pedig a Habsburgok. 1452-ben 40 háztartással az uradalom legjelentősebb települése. A 16 – 17. században városi kiváltságokat kapott és négy országos vásárt tarthatott. Lakói mezőgazdasággal, kézművességgel foglalkoztak, termékeik Bécsig és Morvaországig is eljutottak. 1547-ben habánok telepedtek le a városban. A 17. században több csapás is érte. 1602-ben Bocskai katonái törtek a városra és a habán házakat felgyújtották, majd néhány év múlva a török égette fel a települést. Ekkor temploma is elpusztult. A 16. és 18. század között több nemesi család – köztük az Árokháty, Alföldy, Saághy, Vághy, Surányi családok – birtoka, majd a Habsburgoké. 1875-ben 314 család élt a településen, de a század végén többen kivándoroltak Amerikába.
Vályi András szerint "EGBELL. Egbello, Gbellani. Tót mező Város Nyitra Vármegyében, földes Ura a’ Felséges Tsászár, és Gróf Aponyi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Sastyintól egy mértföldnyire, ámbár szőleje nintsen, de mivel e’ fogyatkozását kétféle fája, ’s a’ kendernek bő termése, és jó eladásra való alkalmatossága helyre hozza, réttye első Osztálybéli, legelője elég, malma helyben, és szomszéd piatzozása Holitson, első Osztálybéli. " [3]
Fényes Elek szerint "Egbell, (Gbelly), Nyitra m. tót mváros, Holics, és Sasvár között 2480 kath., 146 zsidó lak. Van itt egy kath. paroch. tempéldául, synagóga, több urasági gazdasági épületek, egy vármegye-kvártélyház az itt tanyázni szokott lovas főstrázsamester számára; egy kénköves forrás, de a melly nem igen becsültetik, fáczányoskert, urasági vizimalom az itt folyó kis patakon. Lakosai kenderrel nagy kereskedést üznek Morvaországban, s Austriában. F. u. ő cs. k. felsége. Ut. p. Holics." [4]
Nyitra vármegye monográfiája így ír róla: "Egbell, nagyközség a Morva folyó közelében, a pozsony–szakolczai vasút mellett. Lakosainak száma 3079, akik tótajkuak és vallásuk, kis töredék kivételével, r. katholikus. Posta-, táviró- és vasúti állomása van. E község nyoma csak a XVI. század elejéig megy vissza, amikor „Uykbelw”, „Ebely” név alatt szerepel. Kath. temploma 1851-ben épült és kegyura a cs. és kir. család. Az izraelitáknak is van itt imaházuk, mely 1859-ben épült. A község a törököktől sokat szenvedett. 1848-ban meg felváltva hol a magyar, hol az osztrák csapatok táboroztak itt, 1866-ban pedig a poroszok. A község lakosainak nagy része kendermagolaj-gyártással foglalkozik. Van itt még három kisebb keményítő-gyár. A lakosok egy magyar olvasókört tartanak fenn, mely hivatva van a magyarosodást terjeszteni. Földesurai a Czobor grófok és a Körmendiek voltak, később a Czoborok uradalmai a cs. és kir. család tulajdonába mentek át, mely azokat a mai napig is bírja." [5]
1910-ben 3158, túlnyomórészt szlovák lakosa volt, rajtuk kívül főként német lakosok. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Szakolcai járásához tartozott.
2001-ben 5223 lakosából 5071 szlovák volt.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1846 és 1852 között épült. Előtte Immaculata szobor áll.
- Jelentős kulturális emlék még a temető kálváriája és a polgármesteri hivatal előtt álló Szentháromság szobor.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Bialeková, D. 1992 (Zost.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I/2. Nitra, 294.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
- ↑ Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Nyitra vármegye.
|
|||||
