Nyitramalomszeg
| Nyitramalomszeg (Lipová) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Érsekújvári |
| Turisztikai régió | Dunamenti |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1156 |
| Polgármester | Tatiana Ölvecká |
| Irányítószám | 941 02 |
| Körzethívószám | 035 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1560 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 114 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 124 m |
| Terület | 13,63 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Nyitramalomszeg
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| é. sz. 48° 06′ 30″, k. h. 18° 10′ 50″ | |
| Nyitramalomszeg weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Nyitramalomszeg (szlovákul Lipová, korábban Mlynský Sek) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban. 2011-ben 1560 lakosából 1472 szlovák volt, a magyarok száma 10.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Érsekújvártól 13 km-re északra fekszik, Ondrohó tartozik hozzá.
Története [szerkesztés]
A régészeti leletek szerint az ondrohói részen már az újkőkorban, az i. e. 3000 - 2000 közötti időben éltek emberek. A bronzkorból a nyitrai- és a hévmagyarádi kultúra temetkezései és tárgyi emlékei kerültek itt elő.
Malomszeg első írásos említése Molmuzegh néven 1379-ből származik. A 15. századig a Szegi család surányi uradalmának része volt. Ezután több tulajdonosa volt. A 16. század végén és a 17. század elején elpusztította a török. Lakói főként napszámos munkákból éltek.
Vályi András szerint "MALOMSZÖG. Tót falu Nyitra Várm. földes Urai Turcsányi, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Surányhoz nem meszsze, és annak filiája, határjának földgye, és réttye jó, fája, szõleje, és piatzozása közel nints, legelõje is szoros." [2]
Fényes Elek szerint "Malomszegh, tót falu, Nyitra vmegyében, Nyitra jobb partján: 376 kath., 54 zsidó lak. Fekszik Surányhoz 1 órányira. Földe termékeny, rétjei kövérek, vannak hasznos malmai a Nyitra vizén. F. u. többen. Ut. posta Érsekujvár. " [3]
1910-ben 903, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott.
Ondrohót már 1156-ban említi írott forrás. 1311-ben Csák Máté katonái dúlták fel, ezután több mint száz évig lakatlan volt. A 15. század közepén a husziták megjelenésével egyidőben települt be újra. 1550-ben a török támadta meg a falut, ekkor kastélya is elpusztult és romos is maradt. 1660-ban, 1663-ban és 1664-ben újabb török támadások érték. A török rajtaütésein túl az újra és újra kitörő járványok is tizedelték a lakosságot. Lakói mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak és napszámos munkákból éltek, de volt a faluban molnár, tanító és szabó is. Sörfőzdéje és pálinkafőzdéje is működött. Iskoláját 1800-ban említik először.
Fényes Elek szerint "Ondreho, puszta, A. Nyitra vmegyében, Surányhoz közel." [3]
1876-ban megépült a Nyitra–Nagysurány vasútvonal, melynek a falu egyik állomása lett. Nyitramalomszeget és Ondrohót 1960-ban egyesítették.
2001-ben 1592 lakosából 1547 szlovák volt, a magyarok száma 15.
Nevezetességei [szerkesztés]
A Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1871-ben épült.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ^ a b Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
|
|||||||||||
