Kisgyarmat

Kisgyarmat (Sikenička)

A katolikus templom
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nyitrai
Járás	Érsekújvári
Turisztikai régió	Dunamente
Rang	község
Első írásos említés	1135
Polgármester	Katarína Grófová
Irányítószám	943 59
Körzethívószám	036
Népesség
Teljes népesség	451 fő (2011)^[1] +/-
Népsűrűség	32 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	121 m
Terület	13,92 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kisgyarmat Pozíció Szlovákia térképén Koordináták: é. sz. 47° 56′ 00″, k. h. 18° 40′ 55″47.9333333333, 18.6819444444
é. sz. 47° 56′ 00″, k. h. 18° 40′ 55″47.9333333333, 18.6819444444
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kisgyarmat (szlovákul Sikenička, korábban Ďarmotky) község Szlovákiában a Nyitrai kerület Érsekújvári járásában. 2011-ben 451 lakosából 398 magyar és 42 szlovák volt.

Fekvése [szerkesztés]

Párkánytól 18 km-re északra a Szikince-patak mellett az egykori Esztergom, Hont és Bars vármegyék határán fekszik.

Története [szerkesztés]

Az újkőkor óta lakott hely, ahol a vonaldíszes- és a lengyeli kultúra nyomaira bukkantak. A bronzkorból és késő vaskorból is találtak leleteket.

Neve az ősi magyar "Gyarmat" törzsnévből ered. A település már 1135-ben a bozóki prépostság alapítólevelében szerepel "Garmoth" alakban. 1248-ban "Jormoth" néven említi oklevél. 1297-ben "Gormoth", 1349-ben "Atagyarmata" néven említik. 1377-ben említik Szent Márton tiszteletére szentelt templomát. A Hontpázmány nemzetség birtoka, majd 1327-ben a bényi apátság tulajdona. A 18. századtól a Pálffy család birtoka. 1720-ban 42 háza volt. 1828-ban 89 házában 597 lakos élt, akik szőlőtermesztéssel, állattartással foglalkoztak.

Vályi András szerint "Kis Gyarmat. Elegyes magyar falu Hont Vármegyében, földes Ura G. Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Páldon felül 3/4 órányira Garam felé, határja gazdag, javai külömbfélék, malma Szikintze vizén, réttye, erdeje elegendõ, piatza Esztergomban 3 órányira, elsõ Osztálybéli." ^[2]

Fényes Elek geográfiai szótárában "Gyarmat (Kis), magyar falu, Honth vmegyében, a barsi, esztergomi és honthi határok össze jövetelénél: 612 kath., 4 ref. lak. Kath. paroch. templom. Nagy nemesitett birkatenyésztés. Van termékeny szántóföldje, rétje, erdeje, szőlőhegye. F. u. h. Pálffy Antal. Ut. p. Kéménd." [1]

A falu a második világháborúban sokat szenvedett, házainak 70%-a elpusztult. 1910-ben 863, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. 1938 és 1944 között Magyarországhoz tartozott. 2001-ben 459 lakosából 422 magyar volt.

Nevezetességei [szerkesztés]

Szent Márton temploma a 13. században épült román stílusban, a 18. században átépítették, 1887-ben pedig bővítették. Szószéke és oltárképe is 18. századi.
Népi építészete és népviselete.
Vízimalom