Andód

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andód (Andovce)
Andód címere
Andód címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Érsekújvári
Turisztikai régió Dunamente
Rang község
Polgármester Czuczor Mária
Irányítószám 941 23
Körzethívószám 00421 (0) 35
Népesség
Teljes népesség 1358 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 126 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 113 m
Terület 10,7783 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Andód (Szlovákia)
Andód
Andód
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 00′ 00″, k. h. 18° 07′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 00′ 00″, k. h. 18° 07′ 00″
Andód weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Andód (szlovákul Andovce, korábban Ondod) falu Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban. A község Érsekújvártól délnyugatra fekszik. A község határát és magát a községet is az 1889-ben mesterségesen kiépített Cergát kanális szeli keresztül.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érsekújvártól 4 km-re nyugatra a Vág és a Nyitra között fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu már a honfoglalás előtt lakott volt, területén újkőkori települést, illetve bronzkori, latén és római kori településeket tártak fel. 1936-os és 1937-es útépítést megelőző földmunkák során egy lovassírt bolygattak meg, mely feltehetően az avar vagy későbbi korból származhatott.[2] A településtől északra található Szentgyörgy pusztán középkori települést találtak, kálváriáján pedig római katonák temetőjét tárták fel a 110-350 közötti időből. Itt állt egy régi templom is.

Szent István király idejében a település határa királyi birtok volt. 1264-ben Ondod néven említik először a Hont-Pázmány nembeli Szegi-Andai család birtokaként. Egy ideig helyi birtokos volt Amádé soproni ispán is. Faluként 1421-ből maradt fenn első írásos említése. 1431-ben Ifj. Stiborici Stibor (Ctibor) vajda végrendeletében a községet a surányi uradalomból kivéve az apja által alapított vágújhelyi Ágoston-rendi prépostságnak adományozta.[3] Így a község Beckó várának uradalmához került. A 16. században a beckói uradalom a Bánffy, majd a Nyári család birtokába került.

A törökök 1570-es adóösszeírásából (defter) kiderül, hogy a községnek 7 háza és 20 adókötelese volt. Alföldi jellegű település révén a házakat hagyományosan nádból építették, zsúpfedéllel. Égetett téglát és cserepet csak a 20. század elején kezdtek alkalmazni. Bár pontosan nem ismert, hogy mikor, de a község visszakerült a surányi uradalomhoz. A török uralom után a surányi uradalom új tulajdonosa Kaunitz Domonkos morva gróf lett. Kaunitznak a török kor után az uradalmat nem sikerült rendbehoznia, így 1730-ban a Károlyi grófnak adta el. Az erdélyi birtokos az uradalmat rendbehozta. A község okiratokkal is alátámasztott első önkormányzatáról 1771-ből tudunk. Ekkor a Bagara József volt a helyi jegyző és Kiss István a bíró. Ezen 1771-es oklevélen jelenik meg először a község pecsétje. A községben először 1779-ben említik (vélhetőleg egyházi) iskola létesítését. A 19. században a Károlyi grófok pénzügyi támogatásával óvodát is létesítettek a községben. 1838-ban Károlyi gróf községi kórházat (betegházat) létesít, melyet a tótmegyeri kórház alá rendel. A 20. század elején kezdtek kiépülni a község további részei, így a Kertalja, Bútorján, Mesterföld, Csallóköz.

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott. A csehszlovák hatóságok 1947-ben a lakosságcsere értelmében 80 helybéli magyar családot erőszakkal Magyarországra, Nyíregyháza környékére telepítettek. A 20. század 50-es, 60-as éveiben tömeges építkezés kezdődik el. 1953-ban bevezetik a villanyt. Mivel a helyi iskola kapacitása kicsi volt, ezért több ízben bővítették, de az 1980-as években a községi iskolák nagy részét, így az andódit is, felszámolták. Az egykori óvoda helyett 1977-1980-ban új óvodát építettek. Az 1990-ben készült statisztika alapján a községnek 1245 lakosa, 387 háza van.

A község neve feltehetőleg vagy az Amádéktól (Omode → Ondod), vagy a Szegi-Andai családtól származik.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 1012 lakosából 990 magyar, 22 szlovák volt.

2001-ben 1224 lakosából 818 (66,83%) magyar és 388 (31,70%) szlovák volt.

A 2006 augusztusában Miskolczi László polgármester elhunyta miatt tartott választásokat megelőzően a község lakossága 1296 volt. [1]

2011-ben 1358 lakosából 714 (52,58%) magyar és 548 (40,35%) szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született 1800. december 17-én Czuczor Gergely nyelvész, költő. Szülőházát az 1950-es években lebontották, azonban az egykor a szülőháza előtt elhelyezett emléktábla máig megmaradt.

Kulturális élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Andódi asszonykórus

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Horváth, Z. 1998: És mi hazatértünk az andódi harangszóra. Bácsalmás-Nyíregyháza.
  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Zábojník, J.: Slovensko a avarský kaganát. Bratislava 2004, 76.
  3. Wenzel Gusztáv 1874: Stibor vajda. Pest, 48-117; Matunák Mihály 1889: Nagy-surány hajdani vára történelmének vázlata. Érsekújvár, 9.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]