Szentmihályúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentmihályúr (Michal nad Žitavou)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásÉrsekújvári
Első írásos említés1158
PolgármesterPeter Porubský
Irányítószám941 61
Körzethívószám035
Forgalmi rendszámNZ
Népesség
Teljes népesség672 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség82 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság135 m
Terület8,19 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 10′ 60″, k. h. 18° 16′ 60″Koordináták: é. sz. 48° 10′ 60″, k. h. 18° 16′ 60″
Szentmihályúr weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentmihályúr témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szentmihályúr (szlovákul Michal nad Žitavou) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Érsekújvártól 25 km-re északkeletre, a Zsitva jobb partján.

Élővilága[szerkesztés]

  • 2014
    2014
  • 2023
    2023
  • 2023
    2023

Szentmihályúron korábban fészkeltek gólyák. 2014-ben egy fészek volt az egykori EFSz-hez közel, illetve a plébánia udvarán.[2]

Története[szerkesztés]

Területén már a kőkorszakban is éltek emberek, később a laténi kultúra települése állt itt.[3]

A falut és templomát az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzékben "ecclesia Sancti Michaelis" alakban említik először. 1353-ban "Zenthmihal", 1421-ben "Zenthmihalur" néven szerepel a korabeli forrásokban. A Dióssy, Abaffy, Thuróczy családok voltak a fő birtokosai. 1560-tól a töröknek is adózott. A 17. század elején a Szobonya család is birtokos volt.[4]

1787-ben 76 házában 514 lakos élt. 1828-ban 72 háza és 506 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Pecsétjének legrégebbi ismert lenyomata 1845-ből származik, ezért lehetséges, hogy esetleg már a 19. század előtt is létezett.[5] 1876-ban a Zsitva völgyi településeket is árvíz sújtotta, e falu is károkat szenvedett.[6]

Nyitra vármegye monográfiája szerint "Szent-Mihályúr, zsitvavölgyi falu, 485 lakossal, kik közül 377 tót, 97 magyar. Vallásuk, néhánya kivételével, r. kath. Postája és vasúti megállóhelye van, de távirója Mánya. 1353-ban csak „Szent-Mihály”-nak (Zenthmihal) nevezték; 1421-ben azonban már mai elnevezésével találkozunk. Kath. temploma 1772-ben épült és kőfallal van körülvéve. Földesurai a Dióssyak, Abaffyak és Tarnóczyak voltak. A két előbbinek itt régi nemesi kúriája van."[7]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része. 1940-ben Bars és Hont k.e.e. vármegye része lett.[8]

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 466 lakosából 331 szlovák, 95 magyar, 27 német anyanyelvű és 13 csecsemő volt; ebből 420 római katolikus, 28 zsidó és 18 református vallású.

1890-ben 485 lakosából 377 szlovák, 97 magyar, 11 német anyanyelvű volt.

1900-ban 479 lakosából 397 szlovák, 81 magyar és 1 német anyanyelvű volt.

1910-ben 592 lakosából 480 szlovák, 101 magyar és 11 német anyanyelvű volt.

1921-ben 579 lakosából 540 csehszlovák és 26 magyar volt.

1930-ban 688 lakosából 659 csehszlovák és 28 magyar volt.

1941-ben 845 lakosából 744 szlovák és 101 magyar volt.

1991-ben 682 lakosából 674 szlovák és 6 magyar volt.

2001-ben 695 lakosából 678 szlovák és 6 magyar volt.

2011-ben 672 lakosából 642 szlovák, 8 magyar, 4 cseh, 2 ruszin és 16 ismeretlen nemzetiségű volt.

2021-ben 672 lakosából 653 (+2) szlovák, 5 magyar, 8 (+1) egyéb és 6 ismeretlen nemzetiségű volt.[9]

Neves személyek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Kereszt 1797-ből
    Kereszt 1797-ből
  • Nepomuk
    Nepomuk
  • 1903
    1903
  • Orbán
    Orbán
  • Mihály arkangyal tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1778-ban épült rokokó stílusban.
  • Kastélya empire stílusú.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ bociany.sk
  3. ↑ Maráz Borbála 1974: Chronologische Probleme der Spätlatènezeit in der Südtiefebene (Südost-Ungarn). JPMÉ XIX, 117, 122; Blažej Beňadik 1958. Arch. roz. X.
  4. ↑ Nagy Iván X.
  5. ↑ ŠOBA Ivanka pri Nitre, Fond SAP - 76/ Fas. 4/ 9. irat 1845. szeptember 20.
  6. ↑ Alispáni jelentés; Nagy László 2007: Az 1876. évi árvizek. Budapest, 44.
  7. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
  8. ↑ Eugen Bidovský 1972: Municipálna verejná správa na okupovanom území Slovenska 1938-1944/1945 (II). Slovenská archivistika 7/2, 242.
  9. ↑ ma7.sk
  10. ↑ Dióssy Imre gyászjelentése

Források[szerkesztés]

  • Nevizánszky Gábor - Prohászka Péter 2020: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros temetők és leletek katasztere - Szlovákia. Budapest, 72 No. 214.
  • Gúgh, J. - Lengyel, J. - Sádovský, M. 2011: Chránené vtáčie územie Žitavský luh. Bratislava
  • Alexander Reško 2008: Michal nad Žitavou. Nové Zámky
  • Milan Hanuliak 2004: Veľkomoravské pohrebiská - Pochovávanie v 9.–10. storočí na území Slovenska. Nitra, 164.
  • Ján Hunka 1996: Počítacie žetóny objavené počas archeologických výskumov na Slovensku. Študijné zvesti 32.
  • Anton Točík 1971: Flachgräberfelder aus dem IX. und X. Jahrhundert in der Südwestslowakei I. Slovenská archeológia XIX-1, 191-199.
  • Jan Eisner 1935: Prehistorický výzkum na Slovensku a v Podkarpatské Rusi roku 1934. Sborník Muzeálnej slovenskej spoločnosti XXIX, 75.
  • Štefan Janšák 1934: Staré osídlenie Slovenska. Sbor. MSS XXVII-XXVIII, 63.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons:Category:Michal nad Žitavou
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentmihályúr témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szentmihályúr&oldid=27065612”