Köbölkút

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Köbölkút (Gbelce)
Gbelce sk kostol.jpg
A római katolikus templom
Közigazgatás
Ország Szlovákia Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Érsekújvári
Turisztikai régió Dunamente
Rang község
Első írásos említés 1233/1245
Polgármester Gabriel Mihalik
Irányítószám 943 42
Körzethívószám 036
Népesség
Teljes népesség 2259 fő (2004)[1] +/-
Népsűrűség 86 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 133 m
Terület 26,61 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Köbölkút (Szlovákia)
Köbölkút
Köbölkút
Pozíció Szlovákia térképén
Koordináták: é. sz. 47° 51′ 00″, k. h. 18° 30′ 34″
é. sz. 47° 51′ 00″, k. h. 18° 30′ 34″
Köbölkút weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Disambig gray.svg  Ez a szócikk Köbölkútról szól. Hasonló címmel lásd még: Köbölkút (egyértelműsítő lap).

Köbölkút (szlovákul Gbelce) község Szlovákiában a Nyitrai kerületben az Érsekújvári járásban. 2001-ben 2311 lakosából 1718 magyar és 511 szlovák volt.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

Párkánytól 19 km-re északnyugatra fekszik.

A község a Duna és a Garam választóvonalán, dombos vidék déli nyúlványán terül el.

A Duna melléki sík talaj alkalmas gabona, szőlő, ill. gyümölcs termesztésére. A határvidék északi része, a Párizsi - csatorna mocsaras talajának köszönhetően, náddal benőtt. A falu különlegességéhez tartozik a környező nádas állat - és növényvilága, amelyben védett növény - ill. állatfajok sokasága él. A községet déli és részben nyugati irányból gazdag lomblevelű erdő övezi.

[szerkesztés] Nevének eredete

A község neve a magyar kőből való kút kifejezésből származik. Mint azt a középkori források is írják a falu egy kőből kirakott kút szomszédságában keletkezett. A Köbölkút név az eredeti alaknak a nép ajkán történt egyszerűsítése. A szlovák Gbelce a magyarból való, a köböl mértékegység szlovák nyelvre való lefordításából származik.

[szerkesztés] Története

A község területén az újkőkori vonaldíszes kerámia telepét[forrás?], valamint északra a vadászlestől valószínűleg rézkori leleteket találtak.[2] A hallstatt (kora vaskor) és latén korból (fiatalabb vaskor) csontvázas sírokat tártak fel.[forrás?] Koraközépkori telepre utaló kerámia került elő Peter Romsauer 1973-as terepbejárása során a Párizsi-csatorna balparti teraszán.[3] Koraközépkori leletek kerültek elő a 665. számú ház építésénél[4], ill. a Libalegelő dűlőben[5]. Alojz Habovštiak 1962-ben végzett terepbejárást a téglagyárnál, mely során 11-13. századra keltezhető cserepeket gyűjtött.[6] Légifotózás segítségével további telepjelenségeket is megfigyeltek a Párizsi-mocsarakban, ill. Záhumnie dűlőben temetkezéseket is.[7] Nová Osada nevű rész vasútállomásánál szintén légirégészeti módszerekkel valószínűsíthetően római kori telep és középkori temető nyomait figyelték meg.[8]

Egy Szent István kori oklevél már említ egy települést a mai Köbölkút helyén, mely egy köves kút szomszédságában feküdt.[forrás?] A falu első fennmaradt írásos említése "Petrus, Comes de villa Cubulcut" formában 1233-ból származik.[9] 1245-ben az esztergomi káptalan bizonyságlevelében szerepel Petrus de Cubulcut.[10] 1299-ben III. András parancsa szerint, András comes fia Joanka mester azt panaszolta, hogy Kubulkuth nevű falujából Kurth-i Péter és társai 32 ökröt vittek el.[11] Ugyanezen évben pereskedett még Joanka mester és ebben említik Kubulkuth nevű falujának esetleges elpusztítását is.[12]

1319-ben Kubulkuth-i Gwla fia László comes választott bíraként szerepel egy birtokperben. Az irat II. Ulászló 1494-es átiratában maradt csak fenn.[13] Ugyancsak 1319-ben tiltják Kubulkuth-i Tooth Péter fia Tamást a Lyzko föld melletti rész megvételétől.[14] Ugyanezen évben egy a Nógrád vármegyében lévő herenchen-i birtok és a Szt. Mihály tiszteletére épült templom felét Kwbulkwth-i Péter fia Tamás magisternek és rokonának adják. Ezen irat csak egy 1429-es átiratban maradt fenn.[15] 1325-ben néhai Kebelkwth-i Jula comes fiai László és István fogott bírákként szerepelnek.[16] 1328-ban Jula fia László comes és testvére István, Kubulkuth-i nemesek képviselnek Scenthamaskyurth birtok ügyében.[17] 1333-ban Jula fia István szerint Magyar Pál mester jobbágyai Scuenfolu népét az ő kubulkuthi birtokán lévő házába vitték, apját és testvérét megsebesítették és egyéb károkat okoztak.[18] 1346-ban "Kebelkut" néven említik a korabeli források. A 14. században a Köbölkúti család birtoka, később több nemesi családé volt.

1520-ban Kewbewlkwth alakban említik.[19] 1593-ban feldúlta a török. A 17. század elején a Keglevich család, 1635-től a Pálffyak a birtokosai. 1663-ban a törökök Érsekújvár ellen készültek, a várkapitány megpróbált rajtuk ütni, de a törökök kivédték a támadást és a keresztény katonák nagy része elesett. A század végén elnéptelenedett. 1715-ben szőlőskertje és 23 adózó háztartása volt. 1787-ben 90 házában 629 lakos élt. 1828-ban 99 háza volt 777 lakossal. Lakói földművesek, kézművesek kereskedők voltak. A 18. században nagy halastó volt a községben. A 20. század elején téglagyára működött.

Vályi András szerint "KÖBÖLKÚT. Magyar falu Esztergom Várm. földes Ura G. Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Esztergomhoz, mint egy 2 mértföldnyire, tava nevezetes, mind jó nagyságáért, mind pedig azért, mert sok, és jó ízû halakat szolgáltat, nádat is terem. Határja közép termékenységû, legelõje, fája elég van, szõlleji jók, piatzozása a’ Dunán, és Esztergomban." [20]

Fényes Elek szerint "Köbölkut, Esztergom most Komárom vmegyében, magyar–német falu, Esztergomtól nyugotra 2 1/4 mfdnyire, egy posványos vizér mellett: 827 kath., 5 ref., 8 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Határja részint dombos, részint róna; bora, fája gabonája bőven. F. u. h. Pálfy. Postahivatal és váltás Perbete közt. A lakosok birnak 493 1/2 hold másod, 1057 1/2 h. harmadik osztályu szántóföldet, 705 h. rétet, 385 kapa szőlőt." [1]

A község fejlődésére nagy hatással volt a vasútvonal kiépülése. 1910-ben 2021, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. Lakói 1993-ban kérvényezték a település eredeti magyar hivatalos nevének visszaállítását, ezt azonban a hatóságok elutasították.

[szerkesztés] A község jelképei

Címerében osztott pajzs, melynek alsó részén pázsit (zöld sáv a pajzs 1/7-én, felső része piros színű). A címer fő eleme egy ezüst színű gémeskút - amely a falu történelméből ered. Jobboldalt aranyszínű nap található.

A címer színeinek jelentése a következő: Piros – a szülőföld iránti szeretetet, hűséget, önfeláldozást, tettrekészséget jelenti. Zöld – a remény, halhatatlanság, feltámadás, a tavasz és a zöld gabonatáblák jelképe.

A fémek jelentése: Arany – az áldásos, jótékony Nap, sugara az örökkévalóságot szimbolizálja. Az arany a fényesség, dicsfény, fennköltség, bizalom, erkölcsösség, erény kifejezése. Ezüst – a bölcsesség, tisztaság, ártatlanság jele.

A falu zászlaja

A lobogó elkészítésének tervezete a címerben található színekből indul ki. A lobogó méretei és alakja heraldikailag adott. A hosszúság 1/3 reszéig benyúlnak az ún. fecskefarkak (2 fecskefarok a községre, 1 pedig a városra utal).

A lobogó közepén zöld sáv (utalás a címer zöld pázsitjára), egy arany sáv a jobb oldalon, ill. egy ezüst sáv heraldikailag a bal oldalon. A zászlón a fémek színes textilanyagokkal vannak helyettesítve: aranysárga textil, ezüstfehér textil. A lobogó két oldalán szélesebb vörös sávok találhatók. A sávok függőlegesek, szélességük a következő arányú: 4/12 - 1/12 - 2/12 - 1/12 - 4/12.

A község zászlaját Novák Ágota iparművész készítette, a címert Smidt Róbert, szőgyéni szobrász és festőművész 1997 őszén. Ünnepélyes bemutatásuk 1997. november 23-án történt.

[szerkesztés] Nevezetességei

  • Borromei Szent Károly tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1747-ben épült.
  • Temetőjében az 1780-ban épített Szentháromság kápolna és egy értékes szobor (Krisztus levétele a keresztről) áll.
  • A Jézus Szíve kápolnát 1898-ban, a Szűz Mária kápolnát 1855-ben építették.
  • Természeti látványosság a Párizsi mocsarak egyedülálló növényi és állatvilággal, kilátótoronnyal az UNESCO védelme alatt áll.

[szerkesztés] Híres emberek

[szerkesztés] Képtár

  • Tájkép a község délnyugati részén

  • Búcs és Köbölkút között

  • Köbölkút04.JPG

  • Községi piactér

  • Köbölkút06.JPG

  • A falu központjában

  • Községháza

  • Köbölkút09.JPG
  • Köbölkút10.JPG
  • Köbölkút11.JPG

  • A két világháború áldozatainak emlékműve

  • Feszület a faluközpontban

  • Régi ház a Szőgyéni utcában

  • Köbölkút15.JPG

  • Párizsi-mocsarak Természetvédelmi Terület

  • A köbölkúti csata emlékműve

  • A Párizs-patak völgye

  • A Párizs-patak völgye

[szerkesztés] Irodalom

  • Kovács Ferenc 1998: Szülőfalunk Köbölkút. A keltáktól a 3. évezredig. Dunaszerdahely, Lilium Aurum.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Köbölkút témájú médiaállományokat.

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. ↑ sk.wikipedia.org
  2. ↑ Jozef Bátora 1984: Nové lokality a nálezy z juhozápadného a stredného Slovenska. AVANS v roku 1983, 31-34.
  3. ↑ Bialeková, D. 1989 (szerk.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I. Nitra, 250-251.
  4. ↑ Bátora 1984 i.m.
  5. ↑ Liszka József 1987: Prieskumy v okrese Nové Zámky. AVANS v roku 1986, 66-68.
  6. ↑ Bialeková 1989 i.m.
  7. ↑ Hanzelyová, E. - Kuzma, I. - Rajtár, J. 1992: Letecká prospekcia na juhozápadnom Slovensku. AVANS v roku 1991, 46-48; Ua. 1995: Letecká prospekcia na juhozápadnom Slovensku. AVANS v roku 1993, 54-58.
  8. ↑ Kopecký, M. - Kuzma, I. - Rajtár, J. 1990: Výsledky leteckej prospekcie. AVANS v roku 1988, 100-102.
  9. ↑ Georgius Fejér 1829: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis III/2. Budae, 491.
  10. ↑ Wenzel Gusztáv 1869: Árpádkori új okmánytár - Codex diplomaticus Arpadianus continuatus VII. 1235–1260. Pest, 200 No. 131.
  11. ↑ MOL DL-DF 58435 Forgách levéltár; Hazai okmánytár VIII, 391; Fejér VI/2, 236; Szentpétery Imre-Borsa Iván 1987: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II/4 1290–1301. Budapest, 219 No. 4236.
  12. ↑ MOL DL-DF 58437 Forgách levéltár; Fejér VI/2, 234; Szentpétery-Borsa 1987, 223-224 No. 4250.
  13. ↑ MOL DL-DF 1944; Nagy Imre 1878: Anjoukori okmánytár - Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis I. 1301–1321. Budapest, 493-497; Sedlák, V. 1987: Regesta diplomatica necnon epistolaria Slovaciae II. Bratislavae, 200-201; "Str. II. 754"; Kristó Gyula 1998: Anjou–kori Oklevéltár V. 1318-1320. Budapest–Szeged, 145-146 No. 366.
  14. ↑ MOL DL-DF 69201 Kubinyi család levéltára; Sedlák 1987, 211; Kristó 1998, 171-172 No. 433.
  15. ↑ MOL DL-DF 221753; Sedlák 1987, 239; Kristó 1998, 250 No. 653.
  16. ↑ "Knauz Nándor MTT XX, 249"; Géczi Lajos 1997: Anjou–kori Oklevéltár IX. 1325. Budapest–Szeged, 115 No. 191.
  17. ↑ MOL DL-DF 248424; Fejér VIII/3, 324-325; "Str. III. 131"; Almási Tibor 2001: Anjou–kori Oklevéltár XII. 1328. Budapest–Szeged, 85-86 No. 151.
  18. ↑ MOL DL-DF 58476; Kristó Gyula 2002: Anjou–kori Oklevéltár XVII. 1333. Budapest–Szeged, 146 No. 318, 150 No. 327.
  19. ↑ MOL DL-DF 24650; Antonius Fekete Nagy- Victor Kenéz - Ladislaus Solymosi - Geisa Érszegi 1979: Monumenta rusticorum in Hungaria rebellium anno MDXIV. Budapest, 513 No. 390.
  20. ↑ Vályi András. Magyar Országnak leírása (1796) 
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=K%C3%B6b%C3%B6lk%C3%BAt&oldid=11210886”
Személyes eszközök
Névterek
Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök
Más nyelveken