Ebed
| Ebed (Obid) | |
| A községháza | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Érsekújvári |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1237 |
| Polgármester | Nagy Tibor |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1174 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 49 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 118 m |
| Terület | 24,09 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
| Koordináták: é. sz. 47° 46′ 40″, k. h. 18° 38′ 45″ | |
| é. sz. 47° 46′ 40″, k. h. 18° 38′ 45″ | |
| Ebed weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Ebed (szlovákul Obid) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban. 2011-ben 1174 lakosából 931 magyar és 170 szlovák nemzetiségű volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Ebed Párkánytól 6 km-re nyugatra a Duna bal partjának közelében fekszik. Ebed mellett ömlik a Dunába a Muzslai-patak, melyhez itt csatlakozik az Ebedi-csatorna. A falutól 1,5 kilométerre északra halad a Párkány-Komárom közötti 63-as országút, melyről két leágazáson is megközelíthető. A községhez tartozik a burkolt úton csak Párkányból megközelíthető Ebedi puszta (Obidská pustatina).
Nyugatról Muzsla, északról Kőhídgyarmat, keletről Párkány, délkeletről Esztergom, délről Tát, délnyugatról pedig (néhány száz méteren) Nyergesújfalu határolja. Déli határát a Duna alkotja, mely egyben államhatár is. A községterület északi részén keresztülhalad a Párkány-Érsekújvár közötti 509-es út és a Pozsony-Budapest vasútvonal is.
Története [szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint a község területén már a bronzkorban is éltek emberek, de találtak temetőket az Avar Kaganátus korából és a 11. – 12. századból is. A község első említése 1237-ből származik, ekkor birtokosa az esztergomi káptalan volt, amely még II. András királytól kapta adományként. A község azonban nyilvánvalóan sokkal korábbi alapítású. A 12. század második felében már állt temploma, amely 1560 körül pusztult el. Neve 1337-ben a nyitrai káptalan előtt tett birtokegyezségben is előfordul.[2] 1438-ban Albert király oklevelében megerősíti a káptalant birtokaiban. Esztergomnak, mint az akkori Magyar Királyság egyik legjelentősebb városának és prímási székhelynek közelsége a falu fejlődésére is kedvezően hatott. A 16. században azonban a sorozatos török támadások miatt hanyatlásnak indult.
1570-ben a falu két részből, Nagyebedből és az akkor lakatlan Kisebedből állt. 1593-ban elfoglalta a török, de 1609-ben már az esztergomi érsekség birtoka. 1664-ben 50 háztartás volt a faluban. A török elleni harcok következtében elnéptelenedett, 1696-ban pusztaként említik és később is csak Faluhely megnevezéssel szerepel. A 18. század elején újratelepült, de a kuruc harcok miatt lakossága a korábbinak csak töredéke volt. 1715-ben 41, 1720-ban 39 háztartás volt a községben. A későbbiekben a káptalannak köszönhetően ismét fejlődésnek indult, melyet csak az 1831. évi kolerajárvány akasztott meg. 1848-49-ben a Komárom és Vác környéki harcok miatt többször volt hadszintér a község területe. 1876-ban nagy árvíz, 1888-ban pedig tűzvész sújtotta.
Vályi András szerint "EBED. Magyar falu Esztergom Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Párkánytól fél óránnyi meszszeségre, Nána, és Muzsla faluknak szomszédságokban, Szentegyházát néhai Illyés Jánós, volt Esztergomi Káptalanbéli Úr építette, és SZENT ISTVÁN tiszteletére szenteltetett. Helybéli Pap (Localis Capellanus) rendeltetett ide 1786. esztendőben. Határja néhol középszerű, de néhol jó termékenységű, fája kevés, legelője elég, szőleje számos, vagyonnyainak eladására alkalmatossága Esztergomban, és a’ Dunán; de mivel legelőjének, ’s réttyeinek is egy rész elöntetik, második Osztálybéli." [3]
Fényes Elek szerint "Ebed, Esztergom most Komárom vm. magyar falu, közel a Dunához. Esztergomtól nyugotra 1 mfd. 1134 kath. lak. Kath. paroch. templom. Határja egészen róna, s 1-ső osztálybeli; rétje, legelője kövér; bora elég; halászatja a Dunában, kivált vizára nagy fontosságu. F. u. az esztergomi káptalan. A lakosok birnak 1643 hold első, 821 1/2 hold második osztályu szántóföldet, 343 1/2 h. rétet, 750 1/2 kapa szőlőt." [4]
1910-ben 1499, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. 1976-ban Párkányhoz csatolták és csak 1999-ben lett újra önálló község.
2001-ben 1165 lakosából 1026 magyar és 119 szlovák nemzetiségű volt.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1730 és 1732 között Illyés János esztergomi kanonok építtette, tornya 1755-ben épült. Legutóbb 1991-ben újították.
- A temetőben 1862-ben épített romantikus kápolna látható.
- A katolikus templom előtt áll a két világháború áldozatainak emlékműve, melyet 2001. május 8-án állítottak.
- Millenniumi emlékoszlop - a katolikus templom melletti parkban áll.
- Ebed igen gazdag szakrális kisemlékekben:
- Angyalszobor - Szabó Miklós és felesége állíttatták 1906-ban, 1949-ben felújították.
- Szentháromság-szobor - a községháza előtt áll.
- Szent József szobra a templom előtt található; Szabó József és Góra Anna emeltette 1913-ban.
- Szent Vendel szobrát 1886-ban emeltette Góra Ignácné, jelenleg[5] helyreállításra szorul.
- Az István király utcában álló feszületet Gáll Mihály állítatta eredetileg a temetőben, 1923-ban került mostani helyére.
- A főút mellett álló feszületet 1873-ben állíttatta Semseji Katalin.
Híres emberek [szerkesztés]
- Buga László (1906-1988) orvos, egészségügyi szakíró édesapja Ebeden volt tanító, majd iskolaigazgató. Emléktábláját 2006-ban helyezték el a kultúrház falán.
- Burián László ebedi plébános a második világháború utáni felvidéki magyarüldözések éveiben önként követte Csehországba hurcolt híveit. Helytállásáért 2009-ben Budapesten Kisebbségekért díjjal tisztelték meg.
- Ebeden született 1935. augusztus 22-én Szőcs Ferenc fizikus, tudományos kutató[6].
Képtár [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Blazovich László-Géczi Lajos 2005: Anjou-kori oklevéltár XXI 1337. Budapest-Szeged, 261-262 No. 456.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
- ↑ 2009-07-12
- ↑ Lacza Tihamér (szerk.): A tudomány szolgálatában, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2010
|
|||||||||||

