Ugrás a tartalomhoz

Nagykolos

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagykolos (Veľký Klíž)
Nagykolos zászlaja
Nagykolos zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásSimonyi
Rangközség
Első írásos említés1244
PolgármesterTatiana Sasková
Irányítószám958 45
Körzethívószám038
Forgalmi rendszámPE
Népesség
Teljes népesség877 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség216 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság244 m
Terület4,24 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 33′ 00″, k. h. 18° 22′ 00″48.550000°N 18.366700°EKoordináták: é. sz. 48° 33′ 00″, k. h. 18° 22′ 00″48.550000°N 18.366700°E
Nagykolos weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagykolos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagykolos (1898-ig Kolos, szlovákul Veľký Klíž, korábban Klíž) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Simonyi járásban. Nagykolos, Apátkolos és Jánosújfalu egyesítésével jött létre.

Fekvése

[szerkesztés]

Simonytól 15 km-re délre fekszik.

Neve

[szerkesztés]

1900-ban a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök, 1900/ 63.436/1. szám alatt kelt rendelete Kolos-Hradistye község elnevezését Nagykolos formában állapította meg.[2]

Története

[szerkesztés]

Apátkolos

[szerkesztés]

Apátkolost, más néven Kolos-Hradistyét 1230-ban említik először, de sokkal korábbi alapítású. 1244-ben "Clus", 1295-ben "Kolos", 1327-ben "Colos", "Clus" néven szerepel a korabeli forrásokban. A falu a kolosi apátsági uradalomhoz tartozott. A kolosi bencés apátságot 1074 és 1077 között alapították és 1562-ig állt fenn. A hagyomány szerint Szent László király alapította. 1332-ben a pápai tizedjegyzék is említi, apátja 10 márka jövedelem után adózott. A 16. század elejére a monostor veszélybe került, mert apátja Rómában személyesen kérte a pápát az apátság védelmére. II. Gyula pápa 1507-ben a garamszentbenedeki apátság védelme alá rendelte. Az apátság sorsa a század közepe táján pecsételődött meg. 1547-ben a Podmaniczkyek foglalták el és várépítésbe kezdtek. 1553-ban 3 portája adózott. 1559-ben már csak a templomot említik. Hetesi Pethe Márton kalocsai érsek és királyi helytartó 1603. szeptember 5-én kelt rendeletére Beliczky Tamást beiktatták kolosi birtokába.[3] Az apátság birtokai előbb a domonkos rendre szálltak, majd 1615-től a nagyszombati jezsuiták kapták meg. 1715-ben 54 háza állt. 1755-ben 455 lelket számláltak a községben. 1828-ban 62 házában 434 lakos élt. 1850 előtt morvák telepedtek le a községben. A falu lakói főként földművesek, szőlészek, kádárok voltak. Asztalosüzem is működött a településen.

Nyitra vármegye monográfiájában "Kolos-Hradistye, Kolostól északra fekvő tót község 435 r. kath. vallású lakossal. Postája Kolos, táviró- és vasúti állomása Nagy-Bossány. Kath. temploma az Árpád-házi királyok idejéből való; építésének ideje ismeretlen, de 1332-ben már fennállott; ma is fallal van körülvéve. Kegyura a vallásalap. A faluhoz tartozó Vrchhován nevü erdőben a templáriusok egykori kolostorának és templomának romjai láthatók. Ugyanitt egy várszerü építkezésnek csekély maradványai is vannak. A község határában fekete- és fehérmárvány-bánya van. A község neve 1430-ban „Radycza” volt."[4]

Jánosújfalu

[szerkesztés]

Jánosújfalut, más néven Kolos-Jeskófalut 1430-ban említik először, a kolosi uradalomhoz tartozott. Lakói földművelők, fuvarosok, seprűkészítők, faárugyártók voltak.

Nyitra vármegye monográfiájában "Kolos-Jeskófalu, Kolostól nyugotra fekvő tót falu 395 r. kath. vallásu lakossal. Postája Kolos, táviró- és vasúti állomása Nagy-Bossány. E falut „Jeskova” néven 1460-ban a Bossányiak alapították. Később a templáriusok birtokához tartozott, de a rend eltörlése óta a vallásalapítványra szállott. Lakosai a nyirfaseprő és a szuszák nevezetü parasztládák (hombárok) készítését űzik, mely háziipar szép mellékjövedelmet juttat nekik."[4]

Nagykolos

[szerkesztés]

Nagykolost 1244-ben említik először, a kolosi bencés apátság birtokaként. 1553-ban 5 és fél portája adózott. 1775-ben 384 lakosa volt. 1828-ban 56 házában 388 lakos élt. A 19. században kocsigyártó műhely működött itt. Lakói faárukészítéssel, kőfaragással és egyéb kézművességgel foglalkoztak. A községben szabók és cipészek dolgoztak.

Nyitra vármegye monográfiájában "Nyitra-Kolos, a hasonnevü völgyben, a Tribecs-hegység alatt. Tót falu 523 r. kath. vallásu lakossal. Postája van, táviró- és vasúti állomása Nagy-Bossány. E község 1293-ban „Clus” néven említtetik. A faluban jó minőségü, feketetarka és alabástrom-fehérségü márványt adó bányák vannak, melyek rendszeres üzemben állanak. Lakosai a földmívelésen és márványfejtésen kivűl a seprő- és parasztláda-készítéssel foglalkoznak, mint jövedelmező háziiparral. Hajdan a község a templáriusok birtoka volt, most pedig közalapítványi birtok. A F. M. K. E kisdedóvót tart fenn a községben."[4]

A trianoni békeszerződésig mindhárom település Nyitra vármegye Nyitrazsámbokréti járásához tartozott.

Ún. siska típusú kemence is ismert a faluból.[5]

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben Nagykolosnak 670, Apátkolosnak 515, Jánosújfalunak 361, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 945 lakosából 939 szlovák volt.

2011-ben 921 lakosából 875 szlovák volt.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Az apátkolosi temetőben álló Mihály arkangyal templom a 11. században épült, 1828-ig volt használatban, ezután pusztulásnak indult. 1936-ban építették újjá. Kis méretei miatt nem tartozhatott a korábbi apátsághoz, valószínűleg nemzetségi templom volt. Tornyának formája teljesen szokatlan ezen a vidéken.
  • A kolosi bencés apátság romjai, a kolostor a 16. században pusztult el.
  • Római katolikus temploma 1801 és 1803 között épült klasszicista stílusban, a korábbi templom helyén.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Budapesti Közlöny 34/191, 1 (1900. augusztus 22.)
  3. ↑ Nyitrai Káptalan Levéltára, Statut. 1600, No. 515; Vágner József 1896: Adalékok a nyitrai székeskáptalan történetéhez. Nyitra, 177.
  4. ↑ a b c Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Nyitra vármegye
  5. ↑ Ján Mjartan 1960: Novšie príspevky k výskumu juhoslovenského domu. Slovenský Národopis 8, 400-430; Balassa M. Iván 1990: Az Alsó-Garam menti magyar falvak települése, építkezése és lakásberendezése. In: Cseri Miklós - Füzes Endre (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. Szentendre, 30 35. jegyzet.

Források

[szerkesztés]
  • Martin Bóna – Ján Lukačka 2015: Kultúrno - historické pamiatky Stredného Ponitria. Topoľčany. ISBN 978-80-89173-45-7
  • Juraj Hodál 1931: Kláštor benediktínov v Klíž-Hradišti na Slovensku. In: Príspevky k praveku, dejinám a národopisu Slovenska - Sborník musea v Bratislave za rok 1924-1931. Bratislava

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nagykolos&oldid=26869812”