Nagykolos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagykolos (Veľký Klíž)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Trencséni
Járás Simonyi
Turisztikai régió Nyitramente
Rang község
Első írásos említés 1244
Polgármester Jozef Bielich
Irányítószám 958 45
Körzethívószám 038
Népesség
Teljes népesség 921 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 216 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 244 m
Terület 4,24 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagykolos (Szlovákia)
Nagykolos
Nagykolos
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 33′ 00″, k. h. 18° 22′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 00″, k. h. 18° 22′ 00″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagykolos (1898-ig Kolos, szlovákul Veľký Klíž, korábban Klíž) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Simonyi járásban. Nagykolos, Apátkolozs és Jánosújfalu egyesítése. 2011-ben 921 lakosából 875 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Simonytól 15 km-re délre fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apátkolost, más néven Kolos-Hradistyét 1230-ban említik először, de sokkal korábbi alapítású. 1244-ben "Clus", 1295-ben "Kolos", 1327-ben "Colos, Clus" néven szerepel a korabeli forrásokban. A falu a kolosi apátsági uradalomhoz tartozott. A kolosi bencés apátságot 1074 és 1077 között alapították és 1562-ig állt fenn. A hagyomány szerint Szent László király alapította. 1332-ben a pápai tizedjegyzék is említi, apátja 10 márka jövedelem után adózott. A 16. század elejére a monostor veszélybe került, mert apátja Rómában személyesen kérte a pápát az apátság védelmére. II. Gyula pápa 1507-ben a garamszentbenedeki apátság védelme alá rendelte. Az apátság sorsa a század közepe táján pecsételődött meg. 1547-ben a Podmaniczkyek foglalták el és várépítésbe kezdtek. 1553-ban 3 portája adózott. 1559-ben már csak a templomot említik. Az apátság birtokai előbb a domonkos rendre szálltak, majd 1615-től a nagyszombati jezsuiták kapták meg. 1715-ben 54 háza volt. 1755-ban 455 lelket számláltak a községben. 1828-ban 62 házában 434 lakos élt. 1850 előtt morvák telepedtek le községben. A falu lakói főként földművesek, szőlészek, kádárok voltak. Asztalosüzem is működött a településen.

Nagykolost 1244-ben említik először, a kolosi bencés apátság birtokaként. 1553-ban 5 és fél portája adózott. 1775-ben 384 lakosa volt. 1828-ban 56 házában 388 lakos élt. A 19. században kocsigyártó műhely működött itt. Lakói faárukészítéssel, kőfaragással és egyéb kézművességgel foglalkoztak. A községben szabók és cipészek dolgoztak.

Jánosújfalut, más néven Kolos-Jeskófalut 1430-ban említik először, a kolosi uradalomhoz tartozott. Lakói földművelők, fuvarosok, seprűkészítők, faárugyártók voltak.

Nyitra vármegye monográfiájában "Nyitra-Kolos, a hasonnevü völgyben, a Tribecs-hegység alatt. Tót falu 523 r. kath. vallásu lakossal. Postája van, táviró- és vasúti állomása Nagy-Bossány. E község 1293-ban „Clus” néven említtetik. A faluban jó minőségü, feketetarka és alabástrom-fehérségü márványt adó bányák vannak, melyek rendszeres üzemben állanak. Lakosai a földmívelésen és márványfejtésen kivűl a seprő- és parasztláda-készítéssel foglalkoznak, mint jövedelmező háziiparral. Hajdan a község a templáriusok birtoka volt, most pedig közalapítványi birtok. A F. M. K. E kisdedóvót tart fenn a községben." [2]

"Kolos-Hradistye, Kolostól északra fekvő tót község 435 r. kath. vallású lakossal. Postája Kolos, táviró- és vasúti állomása Nagy-Bossány. Kath. temploma az Árpád-házi királyok idejéből való; építésének ideje ismeretlen, de 1332-ben már fennállott; ma is fallal van körülvéve. Kegyura a vallásalap. A faluhoz tartozó Vrchhován nevü erdőben a templáriusok egykori kolostorának és templomának romjai láthatók. Ugyanitt egy várszerü építkezésnek csekély maradványai is vannak. A község határában fekete- és fehérmárvány-bánya van. A község neve 1430-ban „Radycza” volt." [2]

"Kolos-Jeskófalu, Kolostól nyugotra fekvő tót falu 395 r. kath. vallásu lakossal. Postája Kolos, táviró- és vasúti állomása Nagy-Bossány. E falut „Jeskova” néven 1460-ban a Bossányiak alapították. Később a templáriusok birtokához tartozott, de a rend eltörlése óta a vallásalapítványra szállott. Lakosai a nyirfaseprő és a szuszák nevezetü parasztládák (hombárok) készítését űzik, mely háziipar szép mellékjövedelmet juttat nekik." [2]

1910-ben Nagykolosnak 670, Apátkolosnak 515, Jánosújfalunak 361, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrazsámbokréti járásához tartozott.

2001-ben 945 lakosából 939 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az apátkolosi temetőben álló Szent Mihály templom a 11. században épült, 1828-ig volt használatban, ezután pusztulásnak indult. 1936-ban építették újjá. Kis méretei miatt nem tartozhatott a korábbi apátsághoz, valószínűleg nemzetségi templom volt. Tornyának formája teljesen szokatlan ezen a vidéken.
  • A kolosi bencés apátság romjai, a kolostor a 16. században pusztult el.
  • Római katolikus temploma 1801 és 1803 között épült klasszicista stílusban a korábbi templom helyén.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. ^ a b c Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Nyitra vármegye