Nyitrazsámbokrét

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyitrazsámbokrét (Žabokreky nad Nitrou)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Trencséni
Járás Simonyi
Turisztikai régió Nyitramente
Rang község
Első írásos említés 1291
Polgármester Otakár Sneženka
Irányítószám 958 52
Körzethívószám 038
Népesség
Teljes népesség 1664 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 238 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 192 m
Terület 6,98 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nyitrazsámbokrét (Szlovákia)
Nyitrazsámbokrét
Nyitrazsámbokrét
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 37′ 30″, k. h. 18° 18′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 37′ 30″, k. h. 18° 18′ 00″
Nyitrazsámbokrét weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nyitrazsámbokrét (szlovákul Žabokreky nad Nitrou) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Simonyi járásban. 2011-ben 1664 lakosából 1566 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Simonytól 6 km-re nyugatra a Nyitra jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti leletek alapján már a kőkorszakban éltek itt emberek. A volutai, hallstatti és szelestei kultúra nyomai kerültek területén elő. A Nagymorva Birodalom idején szláv település állt ezen a helyen, a 8. századból származó sírokat tártak fel itt. Zsámbokrét egykori temploma valószínűleg már a 11. században állt. A település első írásos említése "Sabakereky" néven 1291-ből származik, ekkor a Zsámbokréty család volt a birtokosa. Ezután a Csák nemzetség birtoka, az ugróci váruradalom része. 1410-ben "Zabokreky", 1506-ban "Sambokreth" néven bukkan fel az írott forrásokban.

A 15. század elejétől nemesei számos harcot vívtak a Csehországból betörő huszitákkal. Birtokosai a Divéki, Zsámbokréti, Ürményi, Patrichovich családok voltak. A mohácsi csatavesztés után egyre gyakoribbak lettek a térséget ért török támadások. 1530-ban a falut is elérték a török portyázók, de az itt állt erődített kastélynak köszönhetően nem sikerült a falut teljesen elpusztítaniuk. 1533-ban malma és 21 adózó portája volt, tehát mintegy 50 ház állt a településen, amely körülbelül 300 lakost jelent. A nemesekkel együtt a lakosság száma elérte a 350-et. A két király viszályát kihasználva a Felvidék nyugati részét a rablólovag Podmaniczky testvérek tartották rettegésben. Elfoglalták a Zsámbokréty család itteni kastélyát is, mely csak 1559-ben haláluk után került vissza a család birtokába.

A 16. és 17. század fordulóján Zsámbokrét a Bécsbe vezető postaút egyik fontos állomása volt. A török hódítás ekkor már elérte a Nyitramentét is, mely sokáig a töröknek is fizette az adót. 1664-ben 60 fejadófizető személyt írt össze a török 44 háztartásban.[2] A 19. század 80-as éveiben 124 ezüstérmét találtak valószínűleg ebből az időszakból, melynek egy része a Magyar Nemzeti Múzeumba került.[3] A kettős adózás a török 1683-as Bécs alatti veresége után szűnt meg, ezután már nem veszélyeztették a falut a török támadások. A háborús időszak azonban ekkor sem szűnt meg, mert a Habsburgellenes harcok, főként II. Rákóczi Ferenc szabadságharca borította lángba a Felvidéket. A legzűrösebb időszak az 1707 és 1708-as esztendő volt, amikor több csata zajlott a környéken a császári és kuruc seregek között. A háborús idők alatt a falvak lakossága mindenütt jelentősen csökkent, 1715-ben Zsámbokréten csak 10 háztartás fizetett adót. A 18. század során a település újra fejlődésnek indult, lakói azonban 1769-ben felkeltek az úrbéri törvények miatt. 1778-ban romos kastély, 4 kúria, 14 nemesi és 10 jobbágyháztartás, sörfőzde, malom és zsinagóga állt a községben. A II. József által elrendelt népszámlálás alkalmával Zsámbokréten 67 házat, 123 családot és 511 lakost számláltak. 1828-ban 97 házában 675 lakos élt. A népesség növekedését 1831-ben az országon végigsöprő kolerajárvány állította meg, melynek 58 zsámbokréti, főként gyermek esett áldozatul. A 19. század első felében a Petrikovics család szerzett birtokot a községben. Az ő érdemük a várkastély részbeni megújítása is. Ebben az időben szűnt meg az itteni postaállomás.

Vályi András szerint "ZSÁMBOKRÉT. Mezőváros Nyitra Várm. földes Urai több Urak, lakosai többfélék, fekszik N. Tapolcsányhoz 1 3/4 mértföldnyire; földgye, réttye jó, legelője elég, erdeje, szőleje nints, vásárjai vannak, piatza N. Tapolcsányon, Bánon, és Oszlányon" [4]

Fényes Elek szerint "Zsámbokrét (Nyitra), (Nyitranszke Zsámbokreki), Nyitra m. tót m. v. a Nyitra völgyében, 449 kath., 226 zsidó lak. Van benne kath. paroch. templom, és synagoga. Szántófölde sok és termékeny; rétei igen jók, erdeje kevés. Van itt egy régi kastély, mellyben tartózkodott I. Károly, midőn trencséni Máté ellen indult. Eredeti helye a Zsámbokréti családnak. F. u. Simonyi Alajos örökösei. Postahivatal helyben." [5]

1910-ben 1091 lakosából 583 szlovák és 412 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrazsámbokréti járásának székhelye volt.

2001-ben 1628 lakosából 1596 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nevezetessége egy középkori vár részeként megmaradt torony, melyet a 16. – 17. században megújítottak, a 20. században pedig lakóépületté alakították át.
  • Római katolikus temploma 1913-ban épült, a lebontott 13. századi templom helyén szecessziós stílusban.
  • 1840 körül épített klasszicista kúria.
  • A parkban álló mauzóleum 1910-ben szecessziós keleti stílusban épült.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Dr. Blaskovics József: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony 1993, 335
  3. Hlinka, J. - Kraskovská, Ľ. - Novák, J. 1968: Nálezy mincí na Slovensku II - Nálezy stredovekých a novovekých mincí na Slovensku, 115-116 No. 291.
  4. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  5. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.