Ducó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ducó (Ducové)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nagyszombati
Járás Pöstyéni
Rang község
Első írásos említés 1348
Polgármester Mária Koláriková
Népesség
Teljes népesség 375 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 143 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 171 m
Terület 2,63 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ducó (Szlovákia)
Ducó
Ducó
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 37′ 41″, k. h. 17° 52′ 05″Koordináták: é. sz. 48° 37′ 41″, k. h. 17° 52′ 05″
Ducó weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ducó (szlovákul Ducové) község Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Pöstyéni járásban. 2011-ben 375 lakosából 365 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pöstyéntől 8 km-re északkeletre a Vág bal partján fekszik.

A 9. századi templom romjai

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község területe a régészeti leletek tanúsága szerint a kőkorszak óta lakott. Határában kőbalták, a lengyeli kultúra 6000 éves leletei, valamint a korai bronzkor 3000 éves leletei kerültek elő. A bronzkorban jelentős erődítmény is állt itt, amely egy korai védelmi rendszer része volt. Ezt a korai erődöt a betelepülő szlávok újjáépítették és a 8.9. században a környék egyik legjelentősebb erősségévé, a Vág völgyének központjává építették ki. Az erődben kisebb palota és egy keresztény rotunda is épült. A 10. században ezt a területet is a magyarok hódították meg, valószínűleg az erődítmény is ekkor pusztult el. Az egykori erősség területét a középkortól a 19. századig temetőként használták. Az 1968 és 1972 közötti, valamint az 1975-ös régészeti feltárások során 1545 sír mellett a 9. századi erősség és temploma alapjait is megtalálták, melyek ma is megtekinthetők. A mai falut 1348-ban említik először, amikor Nagy Lajos király a temetvényi várat és uradalmát Kont Miklósnak adja. Ennek halála után az uradalom özvegye és fiai között oszlik meg. 1453-ban Újlaki Miklós macsói bán lett a birtokosa, halála után fia Újlaky Lőrinc birtoka lett. Az Újlakyak kihalása után a birtok a kincstárra szállt. 1521-ben II. Lajos király Thurzó Sándornak adta, aki megvédte a török támadásoktól. Ekkor Dechobrad néven említi oklevél. Thurzó halála után lányai Anna és Erzsébet örökölték a birtokot. A család kihalása után újra a kincstáré lett. A 17. században hol a töröknek, hol a birtokos nemességnek és az egyháznak fizette az adót. A falunak a középkorban nem volt temploma, a hívek a bankai és moraváni plébániákhoz tartoztak, anyakönyvei 1783-tól vannak. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Vályi András szerint "DUCZÓ. Dutso. Dutsovce. Tót falu Nyitra Vármegyében, földes Ura Motesitzky Uraság, lakosai katolikusok, fekszig Vág vize mellett, Noravánhoz nem meszsze, ’s ennek filiája, határbéli javai nevezetesek, és termékeny földgye van, de mivel szőlö hegye, és réttyei tsekélyek, ’s malma sintsen, a’ második Osztályba tétetett. " [2]

Fényes Elek szerint "Duczó, Nyitra m. tót falu, a Vágh bal prtján, 144 kath., 4 evang. lak. F. u. Motesiczky Sándor, s más temetvényi uradalom birtokosai. Ut. p. Galgócz." [3]

1910-ben 155, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Pöstyéni járásához tartozott.

2001-ben 339 lakosából 331 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A 9. századi rekonstruált erődített település és templomának alapfalai.
  • A Szentháromság tiszteletére szentelt kápolnája 1966-ban épült.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]