Kismánya
Kismánya (szlovákul Malá Maňa) Mánya településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Érsekújvártól 20 km-re északkeletre, a Zsitva jobb partján fekszik.
Története[szerkesztés]
Mányát 1237-ben említik legkorábban, de Kismánya csak 1375-ben szerepel először írott forrásban "Kysmana" alakban. A galgóci uradalomhoz tartozott, 1386-tól a gímesi uradalom része, majd a 16. századtól kisnemeseké. A 15. században vámszedési joga volt. 1787-ben 64 házában 379 lakos élt. 1828-ban 79 háza és 548 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1876-ban a Zsitva völgyi településeket is árvíz sújtotta, a falu is károkat szenvedett.[1] 1905-ben cserépgyár üzemelt a településen.
Vályi András szerint "Kis Mánya. Magyar falu Nyitra Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Szent Mihályhoz közel, mellynek filiája, határja középszerű."[2]
Fényes Elek geográfiai szótárában "Mánya (Kis), magyar falu, Nyitra vmegyében, a Zsitva vize mellett: 275 kath., 152 ref., 45 zsidó lak. Határa jó termékeny; rétjei elegendők, van nádas kaszállója is. Van itt reform. anyaszentegyház. F. u. többen. Ut. p. Verebély."[3]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része. 1940-ben Bars és Hont k.e.e. vármegye része lett.[4] Kis- és Nagymánya községeket 1962-ben egyesítették.
Népessége[szerkesztés]
1880-ban 672 lakosából 504 magyar, 103 szlovák, 34 német és 31 ismeretlen anyanyelvű volt; 350 római katolikus, 269 református és 53 zsidó élt a faluban.
1890-ben 773 lakosából 661 magyar, 81 szlovák, 3 német és 28 ismeretlen anyanyelvű; közülük 442 római katolikus, 282 református, 48 izraelita és 1 evangélikus vallású.
1900-ban 615 lakosából 524 magyar, 87 szlovák, 4 német nemzetiségű volt; ebből 349 római katolikus, 238 református, 22 izraelita és 6 evangélikus lakta a falut.
1910-ben 742 lakosából 568 magyar, 167 szlovák és 7 német; közülük 461 római katolikus, 251 református, 27 izraelita, 1-1 görögkatolikus, ortodox és evangélikus felekezetű.
1919-ben 770 lakosából 585 magyar, 106 csehszlovák, 67 egyéb és 12 német nemzetiségű; ebből 505 római katolikus, 246 református, 13 zsidó, 5 evangélikus és 1 görögkatolikus vallású.[5]
1921-ben 425 magyar és 317 csehszlovák lakosa volt.
1930-ban 437 magyar és 299 csehszlovák lakosa volt.
1941-ben 579 magyar és 148 szlovák lakta.
1945 után magyar lakosságának 60%-át deportálták, helyükre szlovákok érkeztek.
1970-ben Mánya 2597 lakosából 50 magyar és 2539 szlovák volt.
1980-ban Mánya 2482 lakosából 17 magyar és 2446 szlovák volt.
1991-ben Mánya 2202 lakosából 2142 szlovák és 26 magyar.
2001-ben Mánya 2108 lakosából 2075 szlovák és 17 magyar volt.
2011-ben Mánya 2112 lakosából 1992 szlovák és 3 magyar.
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1835. november 14-én Dömötör László jogász, ügyvéd, méhészeti szakíró.
Nevezetességei[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Alispáni jelentés; Nagy László 2007: Az 1876. évi árvizek. Budapest, 44.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 7.)
- ↑ Eugen Bidovský 1972: Municipálna verejná správa na okupovanom území Slovenska 1938-1944/1945 (II). Slovenská archivistika 7/2, 242.
- ↑ 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 54.
Források[szerkesztés]
- 1897 Dunántúli Protestáns Lap 8, 124
Külső hivatkozások[szerkesztés]
