Szenice

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szenice (Senica)
Church of the Virgin Mary in Senica 01.jpg
A római katolikus templom
Szenice címere
Szenice címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nagyszombati
Járás Szenicei
Turisztikai régió Erdőháti
Rang város
Első írásos említés 1217
Polgármester Dr. Ľubomír Parízek
Irányítószám 905 01
Körzethívószám 034
Népesség
Teljes népesség 20 255 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 403 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 206 m
Terület 50,32 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szenice  (Szlovákia)
Szenice
Szenice
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 41′ 00″, k. h. 17° 22′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 41′ 00″, k. h. 17° 22′ 00″
Szenice weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szenice (szlovákul Senica, németül Senitz) város Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Szenicei járásának székhelye. 2011-ben 20 255 lakosából 19 180 szlovák, 219 cseh, 51 roma és 25 magyar volt.

Az evangélikus templom

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyszombattól 38 km-re északnyugatra fekszik, itt vezet át a Nagyszombatból Prágába menő főútvonal. Csácsó, Kunó és Szotinafalva tartozik hozzá.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2012 elején Párovce nevű részen a pozsonyi régészeti tanszék egy késő neolitikumi-kora eneolitikumi, egy lausitzi, ill. egy 10-11. századi teleprészt, valamint 14 úněticei kultúrához tartozó sírt tárt fel.[2]

Az Erdőhát vidékét elfoglaló magyarok erre az erdőkkel sűrűn borított területre határőrző népeket telepítettek és a mai Szenicától dél-délnyugatra erősségeket építettek. A korai határvédő várak e láncolatába tartozott Korlátkő, Éleskő és Detrekő vára. Később ezt a határőrvidéket észak felé a magyar királyok még inkább kiterjesztették. Ebbe az övezetbe tartozott a mai Szenice környéke, mely a holicsi ispánsághoz tartozott.

A 13. században felépült Berencs vára és Szenica a berencsi váruradalom része lett. A település első írásos említése 1217-ben "Scynte" alakban a galgóczi vár birtokaként történt. 1256-ban IV. Béla király oklevelében említik. Első ismert birtokosa az Aba nemzetség volt. Egykori várát is az Aba nembeli Aba fia Aba építtette. A várat 1302-ben Vencel cseh király megostromolta, valószínűleg ekkor pusztult el. A 14. század elején ez is Csák Máté birtoka lett, aki 1315-ben visszaverte Luxemburgi János cseh király támadását, azonban halála után birtokaival együtt Károly Róbert magyar királyé lett. 1394-ben Luxemburgi Zsigmond a berencsi váruradalmat hívének Stiborics Stíbornak adta. Ez a lengyel származású nemes ekkor lett a Felvidék nyugati részének legnagyobb birtokosa. 1396-ban Szenice mezővárosi rangot és kiváltságokat kapott. Zsigmond király 1419-ben kiadott oklevele a városnak éves vásártartási jogot adott és lakóit felszabadította a vám és harmincad fizetési kötelezettség alól. Ezen kiváltságokat Mátyás király 1464-ben és II. Ulászló 1493-ban kelt oklevele is megerősítette. A kiváltságok elősegítették a város gazdasági önállóságát és fellendülését, melyet az is növelt, hogy erre vezetett át a Brünnbe és Prágába menő kereskedelmi út.

A 16. század elején az uradalom a Nyáry családé lett. Nyáry Ferenc 1551-ben kelt végrendeletében Szenicét is megemlíti. A város kulturális életét abban az időben a templom és az iskola jelentette. 1560-ban a korabeli feljegyzések szerint még a katolikus szertartás szerint tartották az istentiszteleteket, 1570 körül azonban a Nyáry család áttért a református hitre és az új hitet az egész uradalomban, így Szenicén is elterjesztette. A reformátusok 1631-ben a régi templom helyén újat építettek, mely azonban az ellenreformáció hatására 1654-ben a katolikusoké lett. A 18. század elején számos zsidó család telepedett le a városban főképpen a Nyáry, a Hofeczky, a Benyovszky és a Demkovics családok birtokain. 1784-ben felépítették iskolájukat is, majd újabb elemi iskolájuk 1846-ban nyílott. Zsinagógájuk 1866-ra épült fel. A 18. században fejlődésnek indult az ipar is, ruhagyár, sörfőzde és szeszgyár épült.

A kastély

Nyitra vármegye monográfiája így ír a településről: "Szenicz nagyközség, a Kis-Kárpátokban, Pozsonyvármegye határán. Lakosainak száma 2922, kik közül 380 magyar, 476 német, 2050 tót; vallásra nézve 1172 r. kath., 1231 ág. ev., 801 izraelita. Postája, táviró-hivatala van. A legutóbb megnyilt magyar északnyugoti vasútak kutti–nagy-szombati vonalának egyik állomása. Szenicz régi város. 1217-ben „Scynte” név alatt mint a galgóczi vár birtoka szerepelt még; később azonban különböző kiváltságokban részesült. Az ide vonatkozó okleveleket, melyek Stibor vajdától, Ulászlótól, Ferdinándtól és Mária Teréziától származnak, a községházán őrzik. Szenicz egyike a megye legélénkebb forgalmu városainak. A község képe is jó benyomást tesz az idegenre. Hosszú főutczáján, melynek közepén régi temploma áll, csinos, modern épületek váltják fel egymást, sőt itt-ott nagyobb szabásu épületek is láthatók. Ezek közé tartozik báró Schmertzing István régi emeletes kastélya, melyet gróf Amadé Tadé építtetett, továbbá Kuffner Károly kétemeletes kastélya, Kálmán Imréné emeletes kastélya, melyet Havor spanyol tábornok építtetett és amely a gróf Nyáry család útján került a jelenlegi tulajdonos birtokába, továbbá Vagyon István földszíntes kuriája és parkkal körülvett, várszerüen épített szép nyaralója; az előbbit a gróf Nyáry-család építtette a múlt században, az utóbbit Vagyon István a nyolczvanas években. Vagyon István lakóhelyiségeit a Marczibányi-féle gyüjteményből származó számos nagybecsü márvány és bronz reliefek és antik római bronz szoborművek díszitik. Végre a Grünfeld Fülöp tulajdonát képező urilak, melyet a báró Jesznák család építtetett. R. kath. temploma 1631-ben épült. Kegyurai Vagyon István és Kuffner Károly. Ág. ev. temploma 1783-ban, az izraeliták díszes imaháza pedig 1866-ban épült. Iskolái úgy külsőleg, mint berendezésüknél fogva mintaszerüek. Ugy az állami polgári fiu- és leányiskola, az állami elemi iskola, a r. kath. elemi iskola, az ág. ev. és az izr. elemi iskolák, mint a F. M. K. E. által fenntartott óvó, mind kifogástalan és külsőleg is csinos épületekben vannak elhelyezve. A község társadalmi életének élénkségét az itt fennálló különféle egyletek 145bizonyítják; ezek közé tartozik: a magyar társaskör, a polgári kör, a jótékony nőegylet, a daloskör, a temetkezési egylet és az önkéntes tűzoltó-egylet, míg a takarékpénztár-egylet, az önsegélyző-egylet, az itt fennálló maláta- és a czukorkagyár élénk ipari és kereskedelmi forgalmáról tanúskodnak. Lakosai közt azelőtt nagyon sokan posztókészitéssel foglalkoztak; az ez iparágnál mutatkozó mostoha viszonyok következtében azonban ezt az iparágat ma már csak összesen hárman űzik. Viszontagságokban nem egyszer volt része a városnak. 1672-ben vízáradás okozott nagy kárt a lakosok vagyonában, sőt emberek is estek áldozatául. 1866-ban Szeniczen az osztrák-magyar és a porosz csapatok közt utczai harcz is volt." [3]

Szenica, Szabadság tér

1910-ben 2849 lakosából 1922 szlovák, 624 magyar és 284 német volt. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Szenicei járásának székhelye volt.

A városháza

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Késő barokk kastélya Franz Anton Hillebrandt tervei szerint 1760-ban épült, az 1970-es években teljesen felújították. 1985-óta az Erdőháti Galéria található benne. Kis kápolnájában barokk freskók láthatók. Eredeti szép parkjának mára csak egy része maradt meg.
  • Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1631-ben még református templomként építették, 17. századi reneszánsz freskók díszítik. A helyén állt egykor a korábbi gótikus templom. 1654-ben került vissza a katolikusok kezére. A második világháború alatt súlyos károkat szenvedett.
  • Evangélikus temploma 1783-ban épült, de tornyot csak később építettek hozzá.
  • A zsinagóga 1864 és 1866 között épült fel, jellegzetesek a zsidó temető barokk és empire stílusú síremlékei.
  • Országos country és folkzenei fesztivál

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]