Ugrás a tartalomhoz

Szilágycseres

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szilágycseres (Cerișa)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
KözségHalmosd
Rangfalu
KözségközpontHalmosd
Irányítószám457162
SIRUTA-kód141349
Népesség
Népesség549 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 10′ 53″, k. h. 22° 34′ 01″47.181476°N 22.566883°EKoordináták: é. sz. 47° 10′ 53″, k. h. 22° 34′ 01″47.181476°N 22.566883°E
SablonWikidataSegítség

Szilágycseres település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Szilágysomlyótól délnyugatra, Felsőkaznacs és Halmosd közt fekvő település.

Története

[szerkesztés]

Szilágycseres nevét 1477-ben említették először Cserese néven, 1479-ben Cherese, 1646-ban Cheresse, 1720-ban Cseresse módon, 1913-ban Szilágycseresnek írták.

1477-ben Ippi János birtoka volt, aki itteni birtokrészét Borzási Györgynek zálogosította el, de 1479-ben az Ippiek visszafoglalták a Borzásiaktól.

1588-ban azok közt a falvak közt szerepelt, melyeket Báthory Zsigmond fejedelem Ippi Lászlónak ajándékozott.

1646-ban a birtok örökösök nélkül maradt, ekkor Váradi Virginnas Istvánt iktatták be, de ez ellen Losonczi Bánffy Zsigmond tiltakozott ellene.

1720-ban már csak mint művelés alatt álló puszta volt. Később a kincstáré lett. 1795-ben Cserei Farkas udvari tanácsos kapta meg.

1806-ban az összeíráskor a gróf Bánffy, Décsei, Fodor, Bideskúti, Egri, Balog, Jánki, Válly, Fogarasi, Szentmarjai, Tisza és Nagy birtokos nemes családok birtoka volt.

1890-ben 329 lakosa volt, ebből 9 német, 1 szlovák, 303 román, 16 egyéb nyelvű volt. Ebből 1 római katolikus, 319 görögkatolikus, 9 izraelita. A házak száma 70 volt.

1910-ben 454 lakosa volt, 17 magyar, 432 román, ebből 432 görögkatolikus, 17 izraelita volt.

Nevezetességek

[szerkesztés]
  • Ortodox templom

Források

[szerkesztés]
  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 232–234. o. Online elérés

Jegyzetek

[szerkesztés]