Szilágycseres
Szilágycseres (Cerișa) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Halmosd |
Rang | falu |
Községközpont | Halmosd |
Irányítószám | 457162 |
SIRUTA-kód | 141349 |
Népesség | |
Népesség | 549 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 10′ 53″, k. h. 22° 34′ 01″47.181476°N 22.566883°EKoordináták: é. sz. 47° 10′ 53″, k. h. 22° 34′ 01″47.181476°N 22.566883°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szilágycseres település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szilágysomlyótól délnyugatra, Felsőkaznacs és Halmosd közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]Szilágycseres nevét 1477-ben említették először Cserese néven, 1479-ben Cherese, 1646-ban Cheresse, 1720-ban Cseresse módon, 1913-ban Szilágycseresnek írták.
1477-ben Ippi János birtoka volt, aki itteni birtokrészét Borzási Györgynek zálogosította el, de 1479-ben az Ippiek visszafoglalták a Borzásiaktól.
1588-ban azok közt a falvak közt szerepelt, melyeket Báthory Zsigmond fejedelem Ippi Lászlónak ajándékozott.
1646-ban a birtok örökösök nélkül maradt, ekkor Váradi Virginnas Istvánt iktatták be, de ez ellen Losonczi Bánffy Zsigmond tiltakozott ellene.
1720-ban már csak mint művelés alatt álló puszta volt. Később a kincstáré lett. 1795-ben Cserei Farkas udvari tanácsos kapta meg.
1806-ban az összeíráskor a gróf Bánffy, Décsei, Fodor, Bideskúti, Egri, Balog, Jánki, Válly, Fogarasi, Szentmarjai, Tisza és Nagy birtokos nemes családok birtoka volt.
1890-ben 329 lakosa volt, ebből 9 német, 1 szlovák, 303 román, 16 egyéb nyelvű volt. Ebből 1 római katolikus, 319 görögkatolikus, 9 izraelita. A házak száma 70 volt.
1910-ben 454 lakosa volt, 17 magyar, 432 román, ebből 432 görögkatolikus, 17 izraelita volt.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Ortodox templom
Források
[szerkesztés]- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 232–234. o. Online elérés