Borsikafű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Borsikafű
Borsikafű (Satureja hortensis)
Borsikafű (Satureja hortensis)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Árvacsalánfélék (Lamiaceae)
Nemzetség: Satureja
Faj: S. hortensis
Tudományos név
Satureja hortensis
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Borsikafű témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Borsikafű témájú médiaállományokat és Borsikafű témájú kategóriát.

A borsikafű (Satureja hortensis) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó fűszernövény. Népies nevei: borsfű, bécsi rozmaring, csombor, csombord, csombort, csomborbors, hurkafű, kerti izsópfű, kerti méhfű, pereszlén. Az erdélyi konyha elterjedt fűszere.

Származása[szerkesztés]

Már a 16. századi füvészkönyvek is említik mint fűszer-, és gyógynövényt. Jellegzetes, borsra emlékeztető, fűszeres illatú és ízű növény. Kedvelt aromája miatt általánosan elterjedt. A bazsalikomhoz és a majoránnához hasonlóan morzsolt állapotban (Satureiae herba) kerül forgalomba, de zölden is használják.

Termesztése[szerkesztés]

20–50 cm magas, erősen elágazó, fényigényes, szárazságot is tűrő, egyéves növény. Talaj- és termőhely- (-edény) -igénye a majoránnáéval egyező, de annál kevesebb öntözéssel is beéri.

Magját március végén, április elején trágyázás után, 1–2 cm mélyen, 25–30 cm sortávolságra vetjük közép kötött talajba. Sűrű kelés után 8–10 cm-re ritkítjuk, virágzás idején az alsó elágazásnál vágjuk, szárítás után lemorzsoljuk, rostáljuk. A bazsalikomhoz hasonlóan többször is vágható. Szárításhoz többnyire csokrokba kötik és tövével lefelé felakasztják.

Felhasználása[szerkesztés]

Illóolajat (főként karvakrol), cseranyagot, nyálkát, keserű anyagot tartalmaz. A borsnál kevésbé erős, de érdekes aromája miatt kedvelt fűszer.

Íze, illata a borsra emlékeztet, ezért diétás ételek, saláták, fűszerezésére kiváló. Felhasználható burgonya-, káposzta-, gombás ételek, kolbászáruk, vadpácok, mártások, majonéz, ecetes és vizes uborka készítésekor. Mivel csökkenti a felfúvódást, előszeretettel ízesítenek vele babos ételeket.

Használatával vigyázni kell, mert erős aromája keserűvé teheti az ételt. Csak a főzés végén kell az ételhez keverni. A diétás főzésnél nagyon hasznos a feketebors pótlékaként. Gyomorerősítő, görcsoldó, étvágygerjesztő, bélféregirtó, felfúvódást gátló hatása van.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]