Húsleves

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Austrian Dish 5.JPG

A húsleves a mai magyar konyha általánosan ismert vasárnapi és ünnepnapi étele, a lakodalmi vacsora első fogása. Készülhet marha-, sertés-, kacsa-, kakas- vagy tyúkhúsból. Teljesen különálló ízvilágot képviselnek a füstölt húsból készült levesek.

A magyar étkezési szokások közé az 1700-as években kerülhetett be, mivel a 16–17. századból fennmaradt étlapokból hiányzik. A vándorló Szepsi Csombor Márton 1620-ban még csodálkozott Strasbourgban a leveseken: „én még ezideig oly szupponos várasra nem találtam vala, mint ez”. Apor Péter szerint az ő korában történt az a változás, hogy az étkezés levessel kezdődik: „Amint most levest esznek elsőbben, akkor főtt, sós [=savanyú] káposzta vala az első étek, akiből ettenek”. A 18. század elején azonban már Magyarországon is elterjedt a leves, először a főúri, majd a polgári ünnepi étkezéseknél.[1]

Elkészítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A húst hideg vízben teszik oda főzni; egyes vidékeken a hús mellé májat vagy csontot is tesznek. (Ha velőscsontot tesznek bele, be kell sózni mindkét végét, hogy ne folyjon ki a velő, ami túl zsírossá tenné a levest.) Főzés közben a habot folyamatosan le kell szedni. Miután a hab elfőtt és a hús félig megpuhult, különféle megtisztított zöldségeket tesznek hozzá: sárgarépát, petrezselyemgyökeret, zellert, karalábét, burgonyát, kelkáposztát, vöröshagymát stb. és sóval és borssal ízesítik. A főzés 3-4 óra hosszat tart, mivel a levesnek nem szabad lobogva főnie. A megfőtt levest leszűrik és cérnametélttel vagy grízgaluskával tálalják.[2] Ízesítésként gyömbért, a szép sárga szín eléréséhez sáfrányt is szoktak hozzáadni.

A magyar irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar néprajz, nyolc kötetben, főszerkesztő Paládi-Kovács Attila, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1988- , ISBN 963-05-4922-0[1]
  2. Magyar Elek: Az ínyesmester nagy szakácskönyve, Gondolat, Budapest, 1991, ISBN 963-282-498-9

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]