Pogácsa
A pogácsa egy kisebb kerek, általában sós sütemény, de létezik édes változata is. A Kárpát-medencei, a balkáni és a török konyha jellegzetes terméke. Elterjedt változatai a burgonyás, vajas, tepertős, juhturós és káposztás pogácsa. Hasonló néven ismert a Kárpát-medence és a Balkán népeinél (osztrák német pogatschen, szlovén, horvát pogača, szerb погача), valamint Törökországban (török poğaça).
Tartalomjegyzék |
A név eredete [szerkesztés]
A név a latin focus („tűz”) szó képzett alakjából, a focacea-ból („sült tészta”) származik olasz nyelvi közvetítéssel. Mind a mai napig létezik Olaszországban egy lapos kenyérféle, melynek neve focaccia (ejtsd: fokáccsa). Hasonló nevű, de kissé eltérő kenyérféle a franciáknál a fougasse, a spanyoloknál pedig a hogaza.
A magyarba a délszláv nyelvekből került a szó (szerb, horvát, szlovén pogača).[1]
Pogácsa a magyar konyhában [szerkesztés]
Legelterjedtebb változatai a burgonyás, sajtos, tepertős, tejfölös, túrós, juhtúrós, káposztás. Általában az étkezés után, vagy tartalmasabb levesek (pl.: gulyás) mellé adják kenyér helyett.
Hamuban sült pogácsa [szerkesztés]
Olyan pogácsa, amit nyílt tűzhelyen, hamuban sütnek. A magyar népmesék vándorútra induló hősének eledele, amit általában az édesanyja süt neki. A régi diákok is ezt kapták útravalónak, amikor elhagyták az iskolát, innen ered az a szokás, hogy a ballagók tarisznyájába egy-egy pogácsát is tesznek.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Pogácsa szócikk. In Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár. Budapest: Arcanum Adatbázis. [2001]. = Arcanum DVD Könyvtár, 2. ISBN 9639374121
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- A magyar nyelv értelmező szótára V. kötet (Mo-S), 1966., Akadémiai Kiadó
|
||||||||||||||||||||||

