Pogácsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pogácsák
Pogácsák tányéron

A pogácsa egy kisebb kerek, általában sós sütemény, de létezik édes változata is. A Kárpát-medencei, a balkáni és a török konyha jellegzetes terméke. Elterjedt változatai a burgonyás, vajas, tepertős, juhturós és káposztás pogácsa. Hasonló néven ismert a Kárpát-medence és a Balkán népeinél (osztrák német pogatschen, szlovén, horvát pogača, szerb погача), valamint Törökországban (török poğaça).

A név eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A név a latin focus („tűz”) szó képzett alakjából, a focacea-ból („sült tészta”) származik olasz nyelvi közvetítéssel. Mind a mai napig létezik Olaszországban egy lapos kenyérféle, melynek neve focaccia (ejtsd: fokáccsa). Hasonló nevű, de kissé eltérő kenyérféle a franciáknál a fougasse, a spanyoloknál pedig a hogaza.

A magyarba a délszláv nyelvekből került a szó (szerb, horvát, szlovén pogača).[1]

Pogácsa a magyar konyhában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legelterjedtebb változatai a burgonyás, sajtos, tepertős, tejfölös, túrós, juhtúrós, káposztás. Általában az étkezés után, vagy tartalmasabb levesek (pl.: gulyás) mellé adják kenyér helyett.

Hamuban sült pogácsa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olyan pogácsa, amit nyílt tűzhelyen, hamuban sütnek. A magyar népmesék vándorútra induló hősének eledele, amit általában az édesanyja süt neki. A régi diákok is ezt kapták útravalónak, amikor elhagyták az iskolát, innen ered az a szokás, hogy a ballagók tarisznyájába egy-egy pogácsát is tesznek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Pogácsa szócikk. In Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár. Budapest: Arcanum Adatbázis. 2001.= Arcanum DVD Könyvtár, 2. ISBN 9639374121  

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A magyar nyelv értelmező szótára V. kötet (Mo-S), 1966., Akadémiai Kiadó