Egres (település)

Egres (Igriș)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Bánság
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Temes
Rang	falu
Községközpont	Nagyszentpéter
Irányítószám	307386
Népesség
Népesség	1202 fő (2002) +/-
Magyar lakosság	6
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Egres Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 6′ 46″, k. h. 20° 47′ 8″46.1127777778, 20.7855555556

Egres (románul Igriș) falu Romániában, Temes megyében.

Fekvése

Őscsanád és Újszentpéter között, a Maros mellett fekvő település.

Története

Egres Árpád-kori monostorát 1179-ben abbas de Egres, Egris néven említették először az oklevelek. A mellette levő Egres falut és népét csak 1330-tól említették az oklevelek egy tanúkihallgatással kapcsolatban.

1179-ben itt az Egres ciszterci monostort említette egy oklevél, melyet III. Béla alapított és Franciaországból, Pontigny szerzetesei népesítették be.

1239 körül az egresi monostornak francia és magyar szerzetesei voltak, és Potigni filiája volt, de 1207-ben maga is létesített filiát Erdélyben, Kercen és 1266-ban egy monostorban, melyet a halicsi hercegnő alapított. Az Egresi apátságnak számos birtoka volt, melyeket II. András király adományozott a monostornak: így Erdélyben 1205-ben Monora, 1318-ban Farkastelke, 1311-1342 között Apátfalva, Csanád, Selyk, Sorostély, 1330-ban Csanádban Pabar került a birtokába.

A monostor jelentőségét mutatja, hogy hiteleshelyi működést folytatott, apátja pedig 1213 és 1342 között többször szerepelt pápai megbízottként is.

1233-ban itt temették el Jolánta királynét, majd 1235-ben pedig II. András királyt is.

A tatárjárás idején 1241-ben a várszerűen megerősített monostort, melyben az asszonynép és a katonaság is meghúzódott, a tatárok ostrom alá vették. Bár a monostorban lévők megadták magukat, a tatárok nagy részüket mégis lemészárolták. Az apátnak azonban sikerült elmenekülnie. 1247-ben azonban a monostor újraéledt.

1280-1282 évi lázadásukkor a kunok megtámadták a monostort is, ahol ekkor a királyi kincseket őrizték, de végül Bölényfő András közreműködése folytán mégis sikerült megvédeni.

Az egresi cisztercita monostor az idők során elpusztult, de romjai még a 20. század elején is láthatók voltak.

Egres egykori földesurai a Szapáryak voltak.

Egres az 1900-as évek elején Torontál vármegye Perjámosi járásához tartozott.

1910-ben a településnek 3482 lakosa volt, melyből 49 magyar, 251 német, 3154 román volt, ebből 285 római katolikus, 281 görög katolikus, 2895 görögkeleti ortodox volt.

Nevezetességek

Bartók Béla Román népi táncok című műve második tételének az 1912 novemberében Egresen készített furulyafelvétel volt a forrása.

Források

• Borovszky Samu: Csanád vármegye.
• Fényes Elek: Csanád vm.
• Vistai András János: Tekintő - erdélyi helynévkönyv