Marcali

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Horvátkút szócikkből átirányítva)
Marcali
Gyümölcsoltó Boldogasszony-templom
Gyümölcsoltó Boldogasszony-templom
Marcali címere
Marcali címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Járás Marcali
Jogállás város
Polgármester Dr. Sütő László (MOTTE)[1]
Irányítószám 8700s
Körzethívószám 85
Népesség
Teljes népesség 11 541 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 108,74 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 104,4 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Marcali (Magyarország)
Marcali
Marcali
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 35′ 24″, k. h. 17° 24′ 36″Koordináták: é. sz. 46° 35′ 24″, k. h. 17° 24′ 36″
Marcali (Somogy megye)
Marcali
Marcali
Pozíció Somogy megye térképén
Marcali weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Marcali témájú médiaállományokat.

Marcali város Somogy megyében, a Marcali járás székhelye.

Fekvése[szerkesztés]

A Balatontól 14 km-re délre, a 68-as főút és a 37-es számú Somogyszob–Balatonszentgyörgy vasúti szárnyvonal mellett fekszik (A vonalon 2009. december 13-a óta szünetel a személyforgalom.).

Története[szerkesztés]

Marcali a Péc nemzetségből származó Marczali család ősi birtoka volt. Nevét egy 1274-ben kelt latin nyelvű oklevél említette először. 13321337 között a pápai tizedjegyzék is említette, így már ekkor egyházas hely volt, 1455-ben Szent Aniamus tiszteletére szentelt plébániatemplomát, valamint a város mellett Szent Domonkos tiszteletére emelt pálos kolostorát is említették az oklevelek. 1448-ban már városi kiváltságokat is élvezhetett, 1494-ben pedig iskolája is volt.

1488-ban, Marczali László halála után a település a Báthori család birtokába került.

A török hódoltság idején járási székhely volt, de az itteni erősség csak 1566, Szigetvár eleste után került török kézre. Az 1563-as török kincstári adólajstrom ekkor 35 házat sorolt itt fel, majd az 15731574. évi fejadólajstrom a város következő részeit tartalmazta: Újfalu 33 ház, Felső-utcza vagy Benács-utcza 18 ház, Alsó-utcza 19 ház, Felső-utcza 5 ház. Eresznek (Érsek-utcza) 10 ház.

Az 15981599 közötti magyar királyi adólajstromban pedig Babócsa várának tartozéka, és 16261627-ben már mint Nádasdy Pál birtokát említették.

1660-ban a pannonhalmi főapátsági tizedváltságjegyzék már Szent-György várának tartozékaként említette.

1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományba a királytól, 17151733 között gróf Széchenyi Zsigmond birtoka lett.

1772. augusztus 24-én országos, 1820. április 28-án pedig hetivásárok tartására is szabadalmat nyert.

Első gyógyszertárát 1797-ben alapította meg duliczi Duliczky János gyógyszerész Szentháromság néven.[3] Halála után, 1825-ben veje, nemeskéri Kiss Gábor (17941863) gyógyszerész vette át a vezetését. Duliczi Duliczky Franciska (18091888) férje vezette a gyógyszertárt egészen 1863-ig, amikor gyermekük, nemeskéri Kiss István (18331884) gyógyszerész lett az új tulajdonosa. Kiss István viszont 1873-ban eladta Kőrös Viktornak, majd létrehozta a nemesvidi Megváltó nevű gyógyszertárat.[4]

Az 1848–49-es szabadságharc és jobbágyfelszabadítás idején a település kétnyelvű lakossága egy szívvel állt a Noszlopy Gáspár vezette honvédcsapat soraiba.

1861. október 20-án egy nagy tűzvészben a település kétharmad része leégett, 1902-ben pedig egy újabb tűzvészben egy egész puszta hamvadt el, 42 épülettel.

A 20. század elején Somogy vármegye Marcali járásához tartozott.

1910-ben 4588 lakosából 4559 magyar volt. Ebből 4127 római katolikus, 54 református, 379 izraelita. A Tanácsköztársaság ideje alatt a forradalom szervezésének egyik központja.

1926-ban hozzácsatolták a szomszédos Nagygomba községet.

A második világháború után megindult fejlődés tette lehetővé, hogy évszázadokkal ezelőtti kiváltságait visszaszerezze. 1977-ben ismét városi rangot kapott, ekkor csatolták hozzá a szomszédos Bize, Boronka és Horvátkút községeket is.

A település falain belül országos hírű tudósok, alkotóművészek születtek és dolgoztak. Többek között Marczali Henrik, Lengyel József, Bernáth Aurél.

Marcali egykor katonaváros volt. Két laktanyával is büszkélkedhetett. A belső Hunyadi János Laktanya, illetve a külső Petőfi Sándor Laktanya. A marcali belső laktanya építése 1949-ben kezdődött és 1951 augusztusában került átadásra. A laktanya 11 hektáron terült el a település központjában, és 1990-ben zárták be. A laktanya helyén jelenleg üzletek, lakóépületek és piac található, valamint a volt tisztiétkezdében működik a Helyőrségi Klub.

1950-ben kezdték el a külső laktanya építését, amelybe egy év múltán költöztek az első katonai alakulatok. A laktanya 1980-ban közel 38 hektáron terült el, 1500 fő sorállomány befogadóképességgel. Az utolsó katonai szervezet 2001. március 31-én költözött ki a laktanyából. Ezzel a dátummal szűnt meg a Honvédség az egykori helyőrségben.[5]

2014. december 29-én adták át a 68-as főút várost keletről elkerülő új 8 km hosszú 2×1 sávos szakaszát.[6]

Nevezetességei[szerkesztés]

Média[szerkesztés]

Megszűnt Rádióállomások[szerkesztés]

  • N-Joy Rádió - Marcali, FM 88,0 MHz (2006-2013)

Sport[szerkesztés]

Marcali sportegyesületei több sportágban is jól szerepeltek már régóta. A városban két futballcsapat is volt. A Marcali VFC, amely a város csapata, előzőleg Marcali Traktor SK, Marcali MEDOSZ, illetve Marcali Vörös Meteor néven is szerepelt, többek között az NB III-as és a megyei bajnokságban. Itt kezdte pályafutását a későbbi sokszoros újpesti válogatott, olimpiai bajnok Bene Ferenc is. A másik egyesület a helyi katonacsapat Latinka SE néven, amely szintén népszerű lett Marcaliban. A két marcali csapat találkozója mindig különleges esemény volt, sok nézővel.

A birkózás is népszerűvé vált a fiatalok között, már régebben is sok sikert értek el az úttörő-olimpiákon és az országos bajnokságokon.

Az asztalitenisz-, a sakk-, a kézilabda- és a kosárlabda-szakosztályok is jelentősek még. Női kézilabdában egy évig NB I-es csapata is volt a városnak.

A Marcali Tenisz Club követi a régi hagyományokat.a Marcali VSZSE Tenisz Szakosztálya 2002-ben alakult.

A technikai sportok, például az autó- és motorsport is kedveltek.

Híres emberek[szerkesztés]

Testvérvárosai[szerkesztés]

Képtár[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]