Kozma Andor
| Kozma Andor | |
| Élete | |
| Született | 1861. január 12. Marcali |
| Elhunyt | 1933. április 16. (72 évesen) Budapest |
| Sírhely | Fiumei úti sírkert |
| Szülei | Kozma Sándor és Dóczy Regina |
| Házastársa | Fésűs Gizella (1867-1945) |
| Gyermekei | Kozma Gizella, Kozma Andrea, Kozma Mária, Kozma István |
| Pályafutása | |
| Írói álneve | Koboz, Andronicus |
| Jellemző műfaj(ok) | vers, tárca, novella, irodalmi tanulmány, dráma, önéletírás, útirajz, publicisztika |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kozma Andor témájú médiaállományokat. | |
Leveldi Kozma Andor (Marcali, 1861. január 12. – Budapest, 1933. április 16.)[1] költő, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.[forrás?]
Család, tanulmányok
[szerkesztés]A régi dunántúli református nemes leveldi Kozma család sarja. Édesapja, leveldi Kozma Sándor (1825–1897), főügyész, édesanyja, lipcsei Dóczy Regina (1836-1879) volt. Abból a nemzedékből származott, mely kegyelettel őrizte 1848 emlékét, de elismerte a kiegyezés, a polgárosodás szükségességét. Fivére Kozma Ferenc, aki Bárd Miklós néven a kor elismert, nacionalista-konzervatív költője volt, mérnöknek indult, de hamarosan hivatásos katonatiszt, tábornok lett.
Kozma Andor középiskoláit Pápán a református kollégiumban, majd Felsőlövőn, de legtovább a budapesti evangélikus főgimnáziumban végezte el. A budapesti tudományegyetemen jogot hallgatott, azután a katonai évét szolgálta le, majd a tiszti rang megszerzése után polgári állásban helyezkedett el.
Pályafutása
[szerkesztés]1885-ben a legnagyobb hazai biztosító társaság, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság tisztviselője, majd főtitkára lett. Ugyanakkor állandó munkatársa volt a Pesti Hírlap-nak, a Budapesti Hírlapnak, A Nemzetnek, a polgári liberális demokrata Az Ujságnak, az akkori irodalmi haladás főorgánumának, A Hétnek. A Borsszem Jankó szívesen közölte az irodalmi és politikai élet jelenségeiről rögtönzött, csattanós verseit. Kozma Andor Az Ujság hasábjain Koboz aláírással verses heti krónikákat írt, amelyekben ironikusan, néha szatirikusan kommentálta a politikai eseményeket. Andronicus néven vasárnapi tárcái jelentek meg a Nemzetben. 1893-tól a Kisfaludy Társaság tagjává választotta, 1899-től pedig annak másodtitkára lett. 1910-től 1918-ig kormánypárti programmal országgyűlési képviselő is volt.
Nagy része volt abban, hogy Ady Endre a főváros irodalmi díját elnyerte, és támogatta a fiatal Móricz Zsigmondot is. Mindketten nagy tisztelettel és elismeréssel írtak róla.
Az első világháborút követő összeomlás, a forradalmak és a trianoni béke törést okozott életében (A Táltos álma, Győztesek című versei). A forradalmat és a Tanácsköztársaságot elítélte (Haláltánc, A három-egy szín, Hontagadás divatja c. versek), de az ellenforradalom eszközei visszariasztották (A terror színe c. vers). Ettől kezdve visszavonult a közélettől még a költészetében is.
Legjelentősebb műfordítói munkája Goethe Faustja mindkét részének fordítása volt, amely 1924-ben jelent meg. Ezt a Nemzeti Színház később be is mutatta. 1920-ban a Kisfaludy Társaság főtitkárjává, az Akadémia pedig tiszteleti tagjává választotta meg. 1922-ben hatalmas eposza, a Turán jelent meg, amelyet e műfajban követett a Honfoglalás (1925) és Petőfi (1927), mely utóbbi a Petőfi Társaságot arra indította, hogy Kozma Andort tiszteletbeli tagjává válassza.
1925-ben gróf Zichy Gézáról az Akadémián tartott emlékbeszédét adta ki. 1929-ben a Kisfaludy Társaság másodelnökévé választotta meg. Utolsó könyve, Lenau Faustjának fordítása 1931-ben jelent meg. Ez évben agyvérzést kapott, amely véget vetett irodalmi működésének. Egyre hanyatló egészségi állapotban még két évig élt, míg 1933. április 16-án szenvedéseitől megváltotta a halál, melyet agyvérzés és hurutos tüdőlob okozott.
Budapesten temették el a Kerepesi úti temetőben, a székesfőváros által adományozott díszsírhelyen. Sírjára Pátzay Pál síremlékét állították.
Házassága és gyermekei
[szerkesztés]1886. június 2-án Pozsonyban feleségül vette gyermekkori barátnéját és szerelmét, nagyszekeresi Fésűs Gizellát (1867-1945), nagyszekeresi dr. Fésüs György (1841-1914),[2] udvari tanácsos, jogtanár, író, és jászai Berczik Gizella (1844-1916)[3] leányát.[4][5] A házasságból született: Gizella, Andrea, Mária, István.
Emlékezete
[szerkesztés]Somogy vármegye közönsége és a Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság emléktáblával jelölte meg marcali szülőházát, a csurgói Csokonai református gimnázium kertjében szobrot állítottak emlékének. A két világháború között iskolai tananyag volt, A karthágói harangok című versét kötelezően tanulták a diákok. Az 1948-as fordulat után viszont a kommunista kultúrpolitika nacionalizmus és dzsentri szemlélet ürügyén indexre tette, műveit többé nem adták ki. A Kádár-korszakban tűrt kategóriába került, antológiákban szórványosan megjelenhettek versei, és a Magyar Rádió is foglalkozott munkásságával. A rendszerváltás után 2001-ben kiadták kéziratban maradt töredékes önéletrajzát, egy erdélyi kiadó 2007-ben megjelentette Honfoglalás című elbeszélő költeményét, és 2016-ban megjelent válogatott műveinek kötete.
Neve szerepel a Deák Téri Evangélikus Gimnázium, egykori iskolája híres diákjainak nevét megörökítő emléktáblán, melyet az iskola előterében 2014-ben állítottak. Budapest XI. kerülete (Újbuda) és a leszármazottak 2015-ben emléktáblával jelölték meg egykori lakhelyét a Szent Gellért téren.
Móricz-i jellemzése
[szerkesztés]„Éléseszű, hideg, acélos rugalmasságú, következetes, túl józan fejű írónak ismerik őt, akire hűvös tisztelettel és elhúzódó gyanakodással lehet csak nézni, mint egy előkelő idegenre, az irodalom berkeiben. És pedig Kozma Andor a bájos, gyorstüzelő fantáziájú, sziporkázó ötletű s egészében véve a naiv, melegkedélyű emberek legkedvesebb fajtájából való. Zömök gyúrású magyar feje állandóan a vérbeli jó egészség szíves mosolyával ékes; szeme olyan vidám bogárként röpköd szerteszét, amely csak szórakozik és keres, de nem is tudja, hogy fullánkja is van. Egész külső valósága olyan emberre vall, aki hírét sem ismeri belülről a szláv önkínzásnak és lelki gyötrődésnek. Igazi, csontvelőig való magyar ember, aki nem morfondírozik, ha sújt; nem filozófiát főz, de rögtön ítéleteket vág ki. Nem hideg, szívós tőrvívó, hanem magyar levente, aki minden percben kész a hatvágásra.” Móricz Zsigmond írása Kozma Andorról a Nyugat 1909. évi, 20. számában.
Költészete
[szerkesztés]Az 1890-es években megjelent verseskötetei jelentőségükben Heltai Jenő, Ignotus és Makai Emil ugyanebben az évtizedben megjelent verseskönyveivel egyenrangúak. Még érzelmes vallásossága is párhuzamba hozza Kiss Józseffel vagy Makai Emillel. Egyik legismertebb verse A karthágói harangok, műfajilag verses novellának mondható, de talán az egész századfordulón a legszebb hitvallás volt 1848 emléke mellett.
Fehér kereszt című versét a «Fehér kereszt egyesület» javára 1891. február 13-án a magyar királyi operaházban rendezett díszelőadás alkalmával maga Jászai Mari szavalta.
Értékelése
[szerkesztés]


XI. kerület Szent Gellért tér 3.
„Nincs igazán megfelelő helye irodalomtörténetünkben”. Kozma Andort az irodalomtörténet odasorolja a „népnemzeti” konzervativizmus végső képviselői közé, pedig nemcsak jó költő, hanem virágkora idején még jelentékeny költő is volt. Ugyanúgy szemben állt a népnemzeti maradisággal, akár Heltai Jenő, Arany János költészetéhez ugyanúgy az Őszikéknél csatlakozott, mint A Hét egész köre. Maga is munkatársa és eszmetársa volt A Hét ifjú költőinek az 1890-es években.
Művei
[szerkesztés]- A tegnap és a ma (versek, Budapest, 1889) (Nagyrészt politikai és társadalmi verseket, szatírákat tartalmaz. Gyorsan három kiadást ért meg.)
- Korképek (Budapest, 1892)
- Versek (Budapest, 1893)
- Szatírák (versek, Budapest, 1898)
- Vig elbeszélések (Budapest, 1898) Online
- Vallásos költemények (Budapest, 1902)
- Magyar symphoniák (Budapest, 1909)
- A katona a magyar költészetben (Budapest, é.n. [191?]) Online
- Gyulai Pál, az ember és a költő (tanulmány, Budapest, 1912)
- Eötvös József (tanulmány, Budapest, 1913)
- Baksay Sándor (tanulmány, Budapest, 1916)
- Hetedhét országból (útirajzok, Budapest, 1916)
- Magyar Rhapsodiák (Budapest, 1920)
- Turán (ősrege, Budapest, 1922)
- Honfoglalás (történelmi rege, Budapest, 1925, Marosszentgyörgy, Románia, 2007)
- Arany János (tanulmány, Budapest, 1926)
- Petőfi (költői regény, Budapest, 1927)
- Posztumusz versek; in: Merényi Oszkár: Kozma Andor. Adalékok és tanulmányok a költő életének és műveinek ismertetéséhez. A költő posthumus verskötetével; Új-Somogy Ny., Kaposvár, 1941 (Csurgói könyvtár)
- Az öreg iskola; összeáll., utószó Merényi László; Jókai Városi Könyvtár, Pápa, 2001 (Pápai diákok)
- Életem. Marcali, Kaposvár, Pest-Buda, Pápa az 1860-as években; sajtó alá rend. Varga Éva; Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kaposvár, 2001
- Honfoglalás. Történelmi rege; Hoppá!, Marosszentgyörgy, 2007
- A karthágói harangok. Válogatott versek és prózai írások; vál., szerk., jegyz. Tasnádi Kovács Péter, szerk, utószó Szörényi László; Napkút, Budapest, 2016 (Remekírók retró)
Irodalom
[szerkesztés]- Merényi Oszkár: Kozma Andor. Adalékok és tanulmányok a költő életének és műveinek ismertetéséhez. A költő posthumus verskötetével; Új-Somogy Ny., Kaposvár, 1941 (Csurgói könyvtár)
- Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig. Budapest, 1959
- Akadémiai Értesítő 1890. 240. l.
- Magyar Könyvészet 1892-1895., 1897
- Dunántúli Képes Naptár 1892. 40., 81., 83. l. arcképével
- Pesti Hirlap 1893. 13. sz.
- Biztosítás 1893. 2. sz. arcképével
- Magyar Írók és Művészek. Budapest, 1894. arcképével
- A Pallas nagy lexikona X. 858. l. (Négyesy László)
- Nemzet 1896. 37. sz.
- Magyar Szalon 1896. 191.
- Rudolf Emlék-Album, Budapest, 1897. arcképével
- Vasárnapi Ujság 1897. 23. sz. arczk., 1898. 13. sz.
- Corvina 1898. 15. sz.
- Alszeghy Zsolt: Kozma Andor. In: Vázlatok. Budapest, 1925 (111-118. old.)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Halálesete bejegyezve a Budapest I. ker. állami halotti akv. 809/1933. folyószáma alatt.
- ↑ familysearch.org Fésűs György gyászjelentése
- ↑ familysearch.org Fésűs Györgyné Berczik Gizella gyászjelentése
- ↑ Kozma. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- ↑ Magyar Nemzetségi zsebkönyv (Budapest, 1905)
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.
- Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka, Kozma Andor fejezet.
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 996–997. o.
További információk
[szerkesztés]- Kozma Andor Faust-fordítása a Magyar Elektronikus Könyvtárban (feltöltve: 2013-09-10)
- Magyar költők
- Magyar közírók
- Országgyűlési képviselők (1910–1918)
- Marcaliak
- MTA-tagok
- 1861-ben született személyek
- 1933-ban elhunyt személyek
- Magyar műfordítók
- A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek
- A Pesti Hírlap (1878–1944) vezetői, újságírói
- A Budapesti Hírlap (1881–1938) vezetői, újságírói
- Az Újság vezetői, újságírói
- Magyar publicisták