Garamfő
| Garamfő (Telgárt) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Breznóbányai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1549 |
| Polgármester | Peter Novysedlák |
| Irányítószám | 976 43 |
| Körzethívószám | 048 |
| Forgalmi rendszám | BR |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1499 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 28 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 886 m |
| Terület | 55,97 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 51′ 07″, k. h. 20° 11′ 19″Koordináták: é. sz. 48° 51′ 07″, k. h. 20° 11′ 19″ | |
| Garamfő weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Garamfő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Garamfő vagy Telgárt (szlovákul: Telgárt, korábban Švermovo) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Breznóbányai járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Breznóbányától 46 km-re keletre, Poprádtól 30 km-re délre, a Garam partján fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevét onnan kapta, hogy a Garam forrásának közelében települt.
Története[szerkesztés]
1326-ban említik először. A falu a 14. században keletkezett, a murányi uradalomhoz tartozott. A szepességi Miklós soltész alapította. Később a Koháryak birtoka volt. 1549-ben „Thygart”, 1566-ban „Tergharth”, 1573-ban „Thiergarth”, 1612-ben „Tergard”, 1650-ben „Telgard ”alakban említik. Lakói állattartással, juhtenyésztéssel, faárukészítéssel, idénymunkákkal foglalkoztak.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „TERGARD. Orosz, és tót falu Gömör Várm., lakosai többfélék, fekszik erdők, és kőszirtes helyek között; patakjában jó ízű halak vannak; határja leginkább zabot terem, réttye sovány, legelője elég, fája van, piatza 2, ’s 3 mértföldnyire; malma is van.”[2]
1828-ban 126 házában 1323 lakosa élt.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így írja le: „Telgard (Thiergarten), orosz falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, a Király hegye alatt.; zordon, hegyes vidéken: 59 romai, 1216 g. kath. lak. Görög kath. anyaszentegyház, Savanyuviz források. Határa csaknem egyedűl zabot terem; de a magas Királyhegye ide tartozván, szarvasmarhát, különösen pedig juhot sokat tarthat, s ennek teje fő tápláléka a népnek; faeszközöket is készit. A Garan vize itten veszi eredetét. F. u. h. Coburg. Ut. p. Rosnyó.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Telgárt, a Királyhegy alatt fekvő tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 238 házzal és 1620 görög katholikus vallású lakossal. Hajdan a murányi vár tartozéka volt. A hagyomány szerint itt terült el IV. Béla király vadaskertje és a falu ez időbeli lakosai németek voltak. Német Thiergarten neve még a XVIII. században is közkeletű. A határában fekvő hatalmas Királyhegyet a monda Mátyás király vadászterületének tudja. A község Szécsi Mária idejében zálogjogon a Thököly István kezére került. Később a Koháryak kapták s róluk a Coburg herczegi családra szállott, melynek itt most is nagy erdőbirtoka, erdőgondnoksága és az ide tartozó Pusztamezőn gőzfürésze, továbbá egy régibb és újabb vadászkastélya van, mely utóbbiban gyakran meg szokott fordulni a mostani bolgár fejedelem és gyakran hosszabb időt tölt ott. A község határában ered a Garam és a Gölnicz patak. E községben fogták el 1549-ben Basó Mátyást, a murányi várnak rabló hajlamai miatt rettegett urát. A község lakosai Koháry István alatt vették fel a gör. katholikus vallást. A görög katholikus templomot Koháry Ferencz építtette 1794-ben. Pusztamezőn kívül még Fülöp puszta is ide tartozik. A község postája Vereskő, távírója Pohorella és vasúti állomása Dobsina vagy Murány.”[4]
A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Garamvölgyi járásához tartozott.
1944 szeptemberében a németek megtorlásul felégették. 1948 és 1990 között Jan Šverma jogász, kommunista újságíró és politikus nevét viselte.
Népessége[szerkesztés]
1880-ban 1301 lakosából 22 magyar és 1265 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 1502 lakosából 11 magyar és 1445 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 1620 lakosából 41 magyar és 1522 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 1494 lakosából 30 magyar és 1408 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben 1505 lakosából 15 magyar, 1-1 német és zsidó, 1456 csehszlovák, 13 egyéb nemzetiségű és 19 állampolgárság nélküli volt.
1930-ban 1635 lakosából 1 magyar, 4 német, 5 ruszin, 1620 csehszlovák és 5 állampolgárság nélküli volt. Ebből 1456 görög katolikus, 146 római katolikus, 19 evangélikus, 8 izraelita, 1 református és 5 egyéb vallású volt.
1970-ben 2089 lakosából 2087 szlovák volt.
1980-ban 1863 lakosából 1856 szlovák volt.
1991-ben 1650 lakosából 484 cigány, 1-1 cseh és morva és 1163 szlovák volt. Ebből 971 görög katolikus, 110 római katolikus, 52 izraelita, 8 evangélikus, 142 nem vallásos és 367 egyéb vallású volt.
2001-ben 1539 lakosából 137 cigány és 1389 szlovák volt.
2011-ben 1548 lakosából 449 cigány és 1023 szlovák volt.
2021-ben 1499 lakosából 159 (+56) cigány, 1194 szlovák és 143 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Szentháromság tiszteletére szentelt, görögkatolikus templom 1784-ben épült. Építtetője Koháry Ferenc volt.
- Jellegzetes népviselete van, mely a mai napig is látható.
- Környéke rendkívül gazdag természeti szépségekben, téli sportokhoz kitűnően alkalmas.
- A mondabeli híres hegy, a Király-hegy alatt települt.
- A faluban két gipsztartalmú ásványvízforrás található.
- Az egyházi és népzenei kórusok fesztiválját augusztusban rendezik meg.
- A Margitfalva-Besztercebánya vasútvonal a település határában a szintkülönbséget önmaga felett áthaladva, alagút és viadukt segítségével küzdi le.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ András, Vályi: Magyar országnak leírása. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. március 4.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. március 4.)
- ↑ ma7.sk
Külső hivatkozások[szerkesztés]
A Breznóbányai járás települései | ||
|---|---|---|
Breznóbánya (Brezno) | ||
Ágostonlak (Závadka nad Hronom) · Alsószabadi (Dolná Lehota) · Baracka (Braväcovo) · Benesháza (Beňuš) · Cserpatak (Osrblie) · Darabos (Drábsko) · Erdőköz (Pohronská Polhora) · Feketebalog (Čierny Balog) · Felsőszabadi (Horná Lehota) · Forgácsfalva (Lom nad Rimavicou) · Garamfő (Telgárt) · Garamnémetfalva (Nemecká) · Garamolaszka (Valaská) · Garampéteri (Predajná) · Garamszécs (Polomka) · Helpa (Heľpa) · Jarabó (Jarabá) · Jecenye (Jasenie) · Királyhegyalja (Šumiac) · Kisgaram (Hronec) · Koháryháza (Pohorelá) · Mihálytelek (Michalová) · Nándorvölgy (Vaľkovňa) · Rásztó (Ráztoka) · Sebesér (Bystrá) · Szikla (Sihla) · Vacok (Bacúch) · Vámos (Mýto pod Ďumbierom) · Zólyombrézó (Podbrezová) |  | |
