Szécsény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Pőstyénypuszta szócikkből átirányítva)
Szécsény
Szecseny kastely01.jpg
Szécsény címere
Szécsény címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Nógrád
Járás Szécsényi
Jogállás város
Polgármester Stayer László (FIDESZKDNP)[1]
Irányítószám 3170
Körzethívószám 32
Népesség
Teljes népesség 5937 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 128,82 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 45,67 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szécsény (Magyarország)
Szécsény
Szécsény
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 04′ 52″, k. h. 19° 31′ 11″Koordináták: é. sz. 48° 04′ 52″, k. h. 19° 31′ 11″
Szécsény (Nógrád megye)
Szécsény
Szécsény
Pozíció Nógrád megye térképén
Szécsény weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szécsény témájú médiaállományokat.

Szécsény város Nógrád megyében, a Szécsényi járás központja. 1962-től hozzá tartozik Pösténypuszta, 1963-tól Benczúrfalva (az egykori Dolány) is.

Fekvése[szerkesztés]

Az Ipoly menti síkságon, a Darázsdói-patak (Szentlélek-patak) mellett fekszik, 170 m tengerszint feletti magasságban. A Cserhát hegységbe irányuló turistautak kiindulópontja. A 78-as számú Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc-vasútvonal és a 22. sz. főút mellett fekszik, Balassagyarmattól 19 km-re. De Pásztó felől is megközelíthető a 2122-es közúton, és még Litke, Ipolytarnóc felől is megközelíthető az Ipoly völgyében található 2205-ös közúton és Szécsénykovácsi felől az új Katalin hídon.

Megközelítése[szerkesztés]

Története[szerkesztés]

Szécsény már az őskorban egyike volt a legrégibb ipolyvölgyi telepeknek. A Kerekdombon a csont- és kőkor emberei telepedtek volt meg, a Danda-Szemetjén és a Dögtér mellett a bronzkor lakói, a Kőhegyén és a Strázsapart alatt a vaskor népe.

Szécsény nevét 1219-ben említették először az oklevelekben, részben a Kacsics nemzetség birtokaként, részben pedig a nógrádi várszerkezethez tartozó helyként.

Egy 1229-ben kiadott oklevél IV. Béla király az anyjának, Gertrúdnak meggyilkolásában részt vett Kacsics nemzetségbeli Simon bán itteni birtokait elvette, és a birtokot a Szák nemzetségből származó Pósának adományozta, melyet azonban 1274-ben a Kacsics nembeli I. Folkus fia Farkas - aki 1292-ben főispán, 1293-ban a királynő tárnokmestere volt - a Sopron vármegyei Corocuo nevű birtokáért II. Pósától csere útján visszaszerzett, majd később megvette Szécsénynek azt a részét is, mely a nógrádi várhoz tartozott. Ennek fia Tamás vajda, innen nevezte magát Szécsényinek.

1333-ban Szécsényi Tamás vajda és testvére Péter, voltak Szécsény birtokosai. 1334-ben Károly Róbert király Szécsényt ugyanolyan kiváltságokkal ruházta fel, mint amilyeneket Buda város polgárai bírtak. Ebben az oklevélben Tamás vajda engedélyt kapott arra is, hogy a várost falakkal vegye körül, tornyokkal, bástyákkal, és védédővekkel is megerősítse. Erről fellelhető adatok, kutatások szerint a mai várkastélytól nyugatra mintegy 500 méterre a Strázsa-parton egykor kisebb vár vagy őrtorony állt, amelynek mesterségesen készült árka máig felismerhető.

A 14. században a Kacsics nemzetség Salgai ága is visszaszerezte itteni birtokait, ekkor Szécsény fele része a Salgaiaké volt. Salgai Miklós azonban, hamispénzverés miatt hűtlenségbe esett, 1439-ben Albert király Salgai itteni birtokait Szécsényi László fia Lászlónak adományozta, aki itt 1439 után várat építtetett, amelyről 1461-ben emlékeznek meg először az oklevelek; a helységet azonban 1455-ben Guthi Országh Mihálynak és Lossonczy Albertnek zálogosította el, akik Szécsényi László halála után: 1461-ben arra, Mátyás királytól királyi adományt is nyertek.

1453-ban már a vármegye is itt tartotta közgyűléseit. A török terjeszkedésének hatására az 1546 évi országgyűlés határozata alapján a vár birtokosa és kapitánya, Losonczi István, palánkkal és sáncárokkal is megerősítette Szécsényt.

Ferencrendi kolostor a katolikus templommal

1544-ben a törökök támadást indítottak a város ellen, de Losonci István katonái visszaverték az ellenséget.

A várat 1550-ben, az újabb támadás idején Losonczy bírta, akit az uralkodó később Temesvár védelmére rendelt. Szécsényt az Ali vezette török had 1552. szeptember 6-án foglalta el;[3] a vár ezután sokáig sínylett török rabságban, amelytől Tiefenbach és Pálffy seregei szabadították meg 1593-ban. Ezután a császáriaktól szenvedett sokat, akik 1600. március 23-án éjjel kinyitották a város kapuit, és a lakosokat, nőket úgy mint a gyermekeket, lemészárolták.

1605-ben meghódolt Bocskai Istvánnak, aki a templomot a reformátusoknak adta, s csak öt évre helyezte oda vissza Forgách Zsigmond gróf a katolikusokat, praesidensnek nevezvén ki oda Saáry Mátyást. A várat többször erősítették (így 1622., 1625., 1635., 1640., 1655-ben). III. Ferdinánd 1647-ben Koháry I. Istvánt nevezte ki Szécsény kapitányává, ki mellé három év mulva Liptay Istvánt alkapitánynak rendelték, hogy ketten legyenek rémei a budai és szolnoki töröknek; de Koháry a várat 1663. november 9-én kénytelen volt felgyújtani, s a romokat az ellenségnek átengedni.

1683-ban Thököly Imre Gyürky Pált nevezte ki várkapitánnyá, akitől és a törököktől megint Sobieski János kozákjai foglalták el.

1705-ben II. Rákóczi Ferenc e térségben, amelyet «borjúpást»-nak neveztek, országgyűlést tartott a szabad ég alatt (lásd.: szécsényi országgyűlés), itt választották fejedelemmé és kimondták Erdély unióját az anyaországgal.[4] Heister, a császári hadak vezére 1709-ben a várostól félórányira a kurucok erejét megtörte, s azok vezéreit végleg szétkergette.

A régi várból később csak egy kerek torony és egy bástyafal maradt meg.

1770-ben báró Haller Samu tábornok, gróf Forgách Miklós és János és Kamocsay András voltak itt birtokosok.

1826-ban a gróf Forgách, a gróf Berényi, a Losonczy, Szemere és a Vattay családok, később pedig a Pulszkyak, majd a 20. század elején Lászlófalvi Velics Antal és Lajos, Vancsó Béla Krivács Antal és Gross Jenő dr. voltak a nagyobb birtokosai.

A Gros-féle várkastélyt, a régi vár helyén, a 18. században építették. Eredetileg a gróf Forgách család tulajdona volt.

A 20. század elején nagyközség volt Nógrád vármegye szécsényi járásában.

1891-ben 3518 magyar lakosa volt; a járási szolgabírói hivatal és járásbíróság székhelye; volt takarékpénztára, ipariskolája, marhakereskedése, posta- és távíróhivatala és posta takarékpénztára.

1910-ben 4245 lakosából 4210 magyar volt. Ebből 3523 római katolikus, 213 evangélikus, 456 izraelita volt.

2001-ben a város lakosságának 98%-a magyar, 1%-a cigány és 1%-a egyéb nemzetiségűnek vallotta magát.[5]

2012. február 24-én avatták fel a újjáépített Katalin hidat Pösténypuszta- Petőpuszta között.[6]

Ma Szécsényhez tartozik a Megyer-patak mentén fekvő Dolány is, mely egykor külön község volt:

Dolány[szerkesztés]

Dolány a 14. század elején a Dráhi család birtoka volt. Dráhi Tamást és fiait azonban, mivel Szécsényt elpusztították; Károly Róbert király megfosztotta itteni birtokaiktól, majd Dráhi Tamás birtokait 1321-ben Szécsényi Tamás királynéi tárnokmesternek adományozta.

1423-1472 között a szécsényi uradalomhoz tartozott és ekkor vámhely is volt. 1472-ben Országh Mihály nádor Huszti Gergelynek adta egy részét. 1548-ban pedig Borsay Miklós és Kürthösy László birtoka volt.

1550-1552-ben a törökök a helységet teljesen elpusztították.

A régi község a Sági völgyben feküdt és csupán egy templom alapfalai maradtak fenn belőle. A 19. század elején még pusztaként Endrefalvához tartozott. Ekkor a Darvas, a Kun és a Puky családok voltak a birtokosai és csak később alakult önálló községgé. A helységben levő kisebb kastélyok közül az egyik - mely a 20. század eleje körül elhagyatottan, egy bérlő magtárául szolgált - emeletes, 1529-ben épült és a Darvas családé volt, az 1900-as évek elején pedig özvegy Ivánka Ödönné szül. Szontagh Blanka tulajdona volt. Ugyancsak az övé volt egy másik kúria is, mely az 1900-as évek elején tiszti lakásként szolgált. Azt is a Darvas család építtette, azután a Vattay, a Csillom, majd pedig a Pokorny családé lett. A harmadik gróf Pejacsevich-Mikó Endréé volt. Ezt a Vattayak építették a völgy fölött uralkodó szép fennsíkon, a 20. század elején pedig Huszár Tibor lakásául szolgált.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Gazdaság[szerkesztés]

  • Betonelem- , villamosgép-, fémtömegcikk gyártás.
  • Bútoripar, ruhaipar.
  • Téglagyártás.
  • Palóc Népművészeti és Háziipari Szövetkezet

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született Ágner Lajos (1878–1949) irodalomtörténész, pedagógus, orientalista, pedagógiai író.
  • Itt született Lipthay Antal (1745-1800) altábornagy.
  • Itt született Komjáthy Jenő (1858–1895) költő.
  • Itt született Haynald Lajos bíbornok, kalocsai érsek, aki szülővárosa iránt érzett kötődését árvaház építésével mutatta ki.
  • Dolányban (a későbbi Benczúrfalván) élt Benczúr Gyula (1844 Nyíregyháza1920 Dolány) festőművész. Itt van a sírja és egykori műterme, amelyet hosszú ideig Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész használt.
  • Itt született és itt található a sírja Ferenczy Teréz költőnőnek
  • Pintér Sándor a város területén és közvetlen környékén az őskori kultúra különböző korszakainak emlékeit találta.
  • Itt született Némethi Kálmán (1855-1920) magyar-őstörténet kutató. Ő szerkesztette az első magyar-török, török-magyar szótárat. Emléktábláját 1990-ben avatták a főtéri postánál.
  • Itt született Nemes István néven Steve Nemesh (1896–1975) amerikai autóversenyző, aki rajthoz állt az 1926-os indianapolisi 500 versenyen.[forrás?]

Nevezetességei[szerkesztés]

Testvérvárosai[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szécsény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 25.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Vass Előd 1993: A szécsényi szandzsák 1554. évi adó­összeírása. Nógrád Megyei Múzeumok Évköny­ve XVIII, 9.
  4. Fucskár Ágnes, Fucskár József Attila: Várak Magyarországon. Budapest, Alexandra Kiadó, 2015, 117. oldal. ISBN 978-963-357-649-6
  5. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  6. hj (2012. február 15.). Két hét múlva kész az új Ipoly-híd. index.hu. (Hozzáférés ideje: 2012. február 15.)  

Források[szerkesztés]

  • Pálmány Béla 2013: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Évkönyv 4.
  • Borovszky Samu: Nógrád vármegye
  • Szécsény története:[1]

További információk[szerkesztés]