Petrik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Gg. Any (vitalap | szerkesztései) 2021. június 1., 09:25-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Visszaállítottam a lap korábbi változatát Idióta kaméleon (vita) szerkesztéséről Turokaci szerkesztésére)
Petrik (Petrikovce)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásNagymihályi
Rangközség
Első írásos említés1411
PolgármesterMária Vadasová
Irányítószám072 06
Körzethívószám056
Forgalmi rendszámMI
Népesség
Teljes népesség191 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség33 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság103 m
Terület5,74 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 32′ 50″, k. h. 21° 51′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 32′ 50″, k. h. 21° 51′ 30″
Petrik weboldala
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Petrik (szlovákul: Petrikovce) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában.

Fekvése

Nagymihálytól 26 km-re délre, a régi Laborc (most holtág) és az Ondava találkozása közelében fekszik.

Története

1411-ben említik először.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PETRIK. Petrikovce. Tót falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Orosz, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszik Maczának szomszédságában, mellynek filiája; határja ollyan, mint Ráskáé, első osztálybéli.”[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Petrik, tót-orosz falu, Zemplén vmegyében, Málcza fil., 390 rom., 216 gör. kath., 10 ref., 31 zsidó lak. Gör. kath. templom. 572 hold szántóföld. F. u. többen. Ut. p. N.-Mihály.”[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Petrik, tót kisközség a mezőlaborczi vasútvonal mentén. Van 77 háza és 396, nagyobb részben római kath. vallású lakosa, de csak a gör. katholikusoknak van templomuk. Postája Málcza, távírója és vasúti állomása Bánócz. 1411-ben már szerepel s ekkor a Buttkayak, Ráskayak s a Márkiak kapnak rá királyi adományt. 1449-ben Málczay Lászlót, 1457-ben Upori Jánost, 1461-ben Maraki Margitot, 1488-ban Melith Istvánt, 1498-ban Szrithey Lászlót és Horkai Györgyöt iktatják némely részeibe. 1507-ben Ibrányi László, 1546-ban Fejérthóy János, 1553-ban Wiczmándy Ferencz, Buttkay Péter és Lippó Orsolya, de 1581-ben Málczay György, 1588-ban Duleszkai Horváth Menyhért, 1592-ben Palaticz Anna és Bánóczy Simon kapnak itt részeket. Az 1598-iki összeíráskor Czobor Mihály, Zokoly Péter, Basó Mihály özvegye, Palaticz János és Bánóczy Simon a birtokosai. 1600-ban Melith Györgyöt, 1635-ben Rákóczy Andrást és Székely Annát, 1693-ban meg Básthy Lászlót uralja. 1730-ban Isák Istvánnak is van benne része. 1774-ben Orosz Pál, Stépán Ferencz, Szent-Léleky Imre, Vécsey Imre és Pajzsos Zsigmond bírják. Később még a Vékey és az Aiszdorfer családok szereznek itt birtokot. Ezidőszerint nincsen nagyobb birtokosa.[4]

1920-ig Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része.

Népessége

1910-ben 403, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 208 lakosából 204 szlovák volt.

2011-ben 188 lakosából 182 szlovák.

Jegyzetek

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. szeptember 8.)

További információk