Málca

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Málca (Malčice)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásNagymihályi
Rangközség
Első írásos említés1274
PolgármesterFrantišek Lopašovský
Irányítószám072 06
Körzethívószám056
Forgalmi rendszámMI
Népesség
Teljes népesség1482 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség65 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság103 m
Terület22,66 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 34′ 30″, k. h. 21° 51′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 34′ 30″, k. h. 21° 51′ 00″
Málca weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Málca (szlovákul: Malčice) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Nagymihálytól 23 km-re délre, az Ondava mellett fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorszakban lakott hely volt.

Málca (Málcza) Árpád-kori település, nevét az oklevelek már 1220-ban említették. Ekkor a Buttkay család kapott rá királyi adományt.

A 13. században a településnek vára is épült, melyet IV. Béla király rendeletére a tatárjárás után a Buttkayak építtettek, és a hagyomány szerint a templom helyén állt, mára azonban már nyoma sincs. Később Pektári Joachim tárnokmester birtoka, melytől 1274-ben IV. László király megfosztotta, de később visszakapta. Később utódaié, a Málczayaké. A 15. század második felében Mátyás király serege elfoglalta és lerombolta.

1600-ban a településen 22 ház, továbbá nemesi kúria, templom, plébánia és iskola állt. 1693-ban Básty László, valamint az Orosz, Stépán, Szinnyey, Szent-Léleky, Balog, Both és Szent Ivány családok birtoka volt. A 18. században az Orosz család tulajdonában állt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „MÁLCZÁR. Tót, és magyar falu Zemplén Vármegy. földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Markhoz 1/4, Petrikhez pedig 2/4 órányira, térséges határja három nyomásbéli, búzát, gabonát, zabot terem, fő képen, árpát, és tengerit középszerűen, erdeje, szőleje nints, száraz esztendőben legelővel bővelkedik, piatza Nagy Mihályon, és Újhelyben van.”[2]

A 19. században a Stepanó és Szentiványi családoké. Lakói főként állattartással, kosárfonással foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Málcza, tót-magyar-orosz falu, Zemplén vármegyében, Deregnyőhöz nyugotra 1 1/2 órányira: 596 római, 141 g. kath., 48 evang., 170 ref., 63 zsidó lak. Kath. és ref. anyatemplom. 748 hold termékeny szántóföld. F. u. Orosz, Richter, Vékey, Lacsny; s. m. Ut. posta Nagy-Mihály.”[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Málcza, kisközség az Ondava völgyében. Körjegyzőségi székhely. 165 házat és 1096, nagyobb részben tótajkú s róm. kath. vallású lakost számlál. Saját postája van; távírója és vasúti állomása Bánócz. 1220-ban már szerepel s ekkor a Buttkayak kapják királyi adományban. 1411-ben a Buttkay, Ráskay s Márki családok kapnak rá donácziót. A XV. században a Buttkay nemzetség vára is szerepel itt, mely a hagyomány szerint a mostani templomok helyén állott, de ma már a nyomai sem látszanak. 1461-ben Márki Margitot iktatják némely részeibe, 1498-ban pedig Sztrithey Lászlót és Horkai Györgyöt. 1507-ben Ibrányi László, 1546-ban Fejérthóy János, 1553-ban Málczay László, 1555-ben Iváncsy István, 1556-ban Wiczmándy Ferencz, Buttkay Péter és Lippó Orsolya, 1581-ben Málczay György, 1588-ban Melith István és Duleszkai Horváth Menyhért, 1592-ben Palaticz Anna és Bánóczy Simon, 1595-ben Basó Mihály és Keczer Zsuzsanna kapnak itt részeket. Az 1598-iki összeírásban Basó Mihály özvegye, Czobor Mihály és Bánóczy Simon szerepelnek birtokosaiként. 1602-ben Melith István, 1635-ben Rákóczy András és Zékely Anna, 1693-ban Básthy László szereznek itt telkeket; birtokosai továbbá: az Orosz, Stépán, Szinnyey, Szent-Léleky, Szívy, Richter, Latsny, Vékey, Liszkay, Galambos, Rimanóczy, Egyed, Balogh, Both és a Szent-Ivány családok. Most Wiczmándy Mórnénak, Stépán Gábornénak és Szent-Ivány Lászlónak van itt nagyobb birtokuk s az utóbbinak szép, nagy kastélya, melyet Szent-Ivány Vincze 1862-ben építtetett s örökösödés útján került a mostani tulajdonos birtokába, kinek itt őrzött családi levéltárában számos árpádkori oklevél található. Van itt azonkívül még három úrilak, melyek közül az egyik a Stépán, a másik a Szmicsák s a harmadik a Wiczmándy családé. A Stépán családnak körülbelül 1600 kötetből álló könyvtára van itt, özv. Wiczmándy Ödönné szül. Sárossy Gizella pedig számos levelet őriz Sárossy Gyulától, továbbá Lónyay Gábortól, Pulszky Ferencztől, Császár Ferencztől, Kuthytól stb. A községben sajtgyár és gőzmalom van. Két temploma közül a református ősrégi, de a gyakori átalakítások sokat rontottak rajta, míg a katholikus templom 1848-ban épült. A református egyháznak egy XV. századbeli értékes szentedénye van. Ide tartoznak Trinkely-major és Szegény-tanya, de közelében feküdt hajdan Kothan elpusztult község, mely, a míg fennállott, Málcza sorsában osztozott.”[4]

1920-ig Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1262-en, többségében szlovák anyanyelvűek lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 1309 lakosából 1218 szlovák és 77 cigány volt.

2011-ben 1477 lakosából 1155 szlovák és 57 cigány volt.

2021-ben 1482 lakosából 1326 (+14) szlovák, 31 (+154) cigány, 1 (+4) ruszin, 18 egyéb és 106 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]

Neves személyek[szerkesztés]

  • Itt született 1811-ben Szent-Iványi Vince valóságos belső titkos tanácsos, a hétszemélyes tábla bírája.
  • Itt született 1890. december 22-én Komáromi János író, újságíró.
  • Itt született 1920. július 11-én Király Tibor Széchenyi-díjas magyar jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
  • Itt szolgált Zágonyi György (1838-?) református néptanító.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Két klasszicista stílusú temploma és kápolnája. Római katolikus temploma a Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére van szentelve.
  • Három nemesi kúria látható a faluban.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. szeptember 9.)
  5. ↑ ma7.sk

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Málca&oldid=26559782”