Izbugyabéla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Izbugyabéla (Zbudská Belá)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásMezőlaborci
Rangközség
Első írásos említés1463
PolgármesterMilan Matúška
Irányítószám067 01
Körzethívószám057
Forgalmi rendszámML
Népesség
Teljes népesség116 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség8 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság263 m
Terület15,97 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 09′ 03″, k. h. 21° 56′ 30″Koordináták: é. sz. 49° 09′ 03″, k. h. 21° 56′ 30″
Izbugyabéla weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Izbugyabéla (1899-ig Izbugyabéla-Valentócz, szlovákul: Zbudská Belá) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Mezőlaborci járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Mezőlaborctól 18 km-re, délkeletre fekszik.

Története[szerkesztés]

1463-ban „Bela” néven említik először. Az Izbugyai család, majd a 18. században a Boronkay és más családok birtoka volt. 1715-ben 16 lakatlan és 10 lakott háza állt. 1787-ben 77 házában 553 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Izbugya Bella. Tót falu Zemplén Vármegyében, birtokosa Boronkay Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Alsó Csebinyéhez nem meszsze, határja az említett falunak tulajdonságaihoz hasonlító, második Osztálybéli.”[2]

A 19. században a Szirmay, Dessewffy, Vladár és mások voltak a birtokosai. 1828-ban 77 házát és 576-an lakták. Lakói mezőgazdasággal, erdei munkákkal foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Izbugya-Bela, orosz falu, Zemplén vgyében, Papina fiókja, 8 r., 570 g. kath., 7 zsidó lak., gör. anyaszentegyházzal; 1251 h. szántófölddel. F. u. Szirmay, Dessewffy, Vladár, s m. Ut. p. Nagy-Mihály.”[3]

1880 és 1900 között sok lakosa kivándorolt.

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Izbugyabéla, ruthén kisközség a Laborcz völgyében 95 házzal és 463, nagyobbára gör. kath. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Radvány. A századok folyamán ugyanazok voltak az urai, mint Izbugyának; csakhogy 1575-ben Maturnay Annát iktatják egy rész birtokába, míg az 1598-iki összeíráskor a Wiczmándyak mellett Asguthy Mihály, Nyárády Albert, Palocsay György, Füzy Imre és Bogáthy Mihály vannak birtokosokként felsorolva. Újabbkori urai a Szirmayak, Dessewffyek s a Valdárok. E községgel volt egyesítve Valentócz község, mely 1550-ben Drugeth Imre, Gábor, Gáspár és Ferencz birtoka; 1587-ben Malikóczy Miklóst és Gábort iktatják egyes részeibe. Tíz évvel később már Füzy Imre és Palocsay György az urai. Későbbi birtokosai ugyanazok voltak, mint a vele egyesített Izbugyabéláé. A községben gör. kath. templom van, mely 1770-ben épült. Ide tartozik Mászó-puszta is.”[4]

1920 előtt Zemplén vármegye Mezőlaborci járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 493, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 161 lakosából 99 ruszin és 52 szlovák volt.

2011-ben 131 lakosából 75 ruszin és 41 szlovák.

Neves személyek[szerkesztés]

  • Itt született 1886-ban Irina Nevická ruszin származású szlovák író.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Mennybemenetel tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1770-ben épült.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Izbugyabéla&oldid=23566917”