Nagycigánd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagycigánd
Nagycigánd körpecsétje (1787)
Nagycigánd körpecsétje (1787)

Alapítás1347
Megszűnés1923
Okaegyesülés Kiscigánddal Cigánd néven
Ország Magyarország
Elhelyezkedése
Nagycigánd (Magyarország)
Nagycigánd
Nagycigánd
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 15′ 48″, k. h. 21° 53′ 31″Koordináták: é. sz. 48° 15′ 48″, k. h. 21° 53′ 31″
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagycigánd témájú médiaállományokat.

Nagycigánd egykori kisközség volt Zemplén vármegyében a Tisza mellett, a Bodrogközben. 1923-ban egyesült Kiscigánddal Cigánd néven.

Történet[szerkesztés]

Nagycigándi utcakép (régi képeslap – 1910 körül)

A hajdanán egységes Zygand, egy hosszú ideig elhúzódó birtokviszályos per folytán, 1347-ben kettészakadt. A per egyik résztvevője Losonczy Dénes szörényi bán, a másik pedig Berencsi István fiai: László és Domokos voltak. A Berencsiek Cigándját: „quondam possessionem ipsorum Zygan vocatam, in Zemplenyesi iuxta fluvium Thyciae” - azaz: a korábban Zygannnak nevezett birtokot, a település Tiszához közelebb eső részét nevezték később Nagycigándnak. [1].

Báró Sennyei Miklós kápolnája Nagycigándon (Erzsébet-tanya)
A BK.G.V nagycigándi állomása (1920 körül)

Sorsa a 16. század második feléig összefüggött Kiscigándéval. Az 1598. évi összeírás Melith Pált, Rákóczi Zsigmondot, Bakos Jánost, Vécsey Sándort említi birtokosainak. Az 1620-as években lépett be a község történelmébe a Sennyey nemzetség, amely csaknem a 20. század közepéig meghatározója volt a falu életének.[2] Először Sennyey Istvánt és Sennyey Sándort említi birtokosaiként, majd 1684-ben Sennyeiné Széchy Máriát[3]. 1774-ben gróf Sennyey Imre, báró Sennyey László, báró Bánffy Mihály, báró Vay László, Vay Miklós, Ibrányi Miklós és Ibrányi Károly voltak földesurai a nagycigándi határnak. A 19. század elején gróf Mailáth József és gróf Mailáth Antal, báró Sennyey Istvánné, báró Bánffy Pál, gróf Vay Ábrahám, Kálnay Kristóf, Szerencsy István, Ibrányi Antal és az Olchváriak birtokolták.[4]

A község lakosai gyékényszövésből[Mj. 1] éltek, amit piaci eladásra is készítettek [5]. 1831-ben, 1855-ben és 1893-ban kolera pusztította lakosait, 1865-ben pedig az árvíz okozott nagy károkat.

Közigazgatásilag Nagycigándhoz tartozott Gorsó-tanya és Erzsébet-tanya. Ez utóbbi tanya báró Sennyei Miklós birtoka volt, aki kápolnát is építtetett ezen a helyen, melynek Árpád-házi Szent Erzsébet volt a védőszentje.[6]

A Bodrogközi Gazdasági Vasút (BK.G.V) építése Nagycigándról indult két irányban 1912-ben. Királyhelmecre illetve Sárospatak irányába. A vasútvonalat 1913. augusztus 13-án adták át.[7]

Közigazgatását 1923-ig a Kiscigándi körjegyzőségen intézték.[4] 1922-ben Kis- és Nagyczigánd vezetése a lakosság jóváhagyásával az egyesülés mellett döntött. A magyar királyi belügyminiszter jóváhagyása után a két kisközség 1923-ban hivatalosan is egyesült[8] és nagyközséggé alakult.[9]

Nagycigánd az irodalomban[szerkesztés]

Kántor Miály, Az ezeréves cigándi malom című írásában megemlíti, hogy Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című 1884 és 1901 között készült nagyszabású 21 kötetből álló könyvsorozat egyik kötetében Jókai Mór a következőket írta a községről:

„Czigánd: hírhedett nagy falu, nem is egy, de kettő. Templomát azért építette kimagasló helyre, hogy legalább a tornyát Kis-Czigánd is láthassa.”

Jókai Mór (1891)[10]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. A gyékényből készíthető tárgyak nagyon sokfélék lehetnek: kisszék, ponyva, szőnyeg, szatyor stb.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hajdú 1997 18. old.
  2. Felső-bodrogköz jellemzése. Elte.hu. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 25.)
  3. Hajdú 1997 154. old.
  4. a b Reiszig Ede 1898
  5. Hajdú 1997 26. old.
  6. Pácin – Római Katolikus Plébánia. Magyar települések.hu
  7. Vasúttörténeti évfordulók. Modellvasút magazin 2010
  8. Hajdú 1997 57. old.
  9. 259,475. 1922. B.M. sz., Belügyi Közlöny, 1923. évi 10. szám, 337. oldal.
  10. Nagy I. 2004 33. old.

Források[szerkesztés]

  • Hajdú 1997: Hajdú Imre. Cigánd története 1289-1972. Cigánd: Cigánd nagyközség önkormányzata, 11–143. o. (1997). ISBN 963-034-320-7 
  • Reiszig Ede 1898: Vende Aladár: Zemplén vármegye községei. Magyarország vármegyéi és városai. Arcanum Adatbázis Kft. 2004.
  • Nagy I. 2004: Hegyi József. Kántor Mihály, a Bodrogköz kutatója. Cigánd: Nagyközségi Önkormányzat, Cigánd (2004)