I. István magyar király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(I. István szócikkből átirányítva)
I. István
I. István egyetlen fennmaradt korabeli ábrázolása a koronázási paláston látható
I. István egyetlen fennmaradt korabeli ábrázolása a koronázási paláston látható

Magyar nagyfejedelem
Uralkodási ideje
9971001. január 1.
Elődje Géza
Utódja nem volt
Magyarország királya
Uralkodási ideje
1001. január 1.1038. augusztus 15.
Koronázása Esztergom[1]
vagy Székesfehérvár[2]
1001. január 1.
(a Julián naptár szerint 1000. december 25.)
Örököse Imre
Elődje nem volt
Utódja Péter
Életrajzi adatok
Uralkodóház Árpád-ház
Született 969980 között
Esztergom vagy Székesfehérvár[3]
Elhunyt 1038. augusztus 15.
(58-69 évesen)
Esztergom vagy Székesfehérvár
Nyughelye Nagyboldogasszony-bazilika, Székesfehérvár
Édesapja Géza
Édesanyja Sarolta
Házastársa Liudolf Gizella
Gyermekei Ottó, Imre
I. István aláírása
I. István aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. István témájú médiaállományokat.

I. István, születési nevén Vajk, gyakran Szent István; latinul: Sanctus Stephanus; szlovákul: Štefan I. vagy Štefan Veľký (969 (?) – 1038. augusztus 15.) az utolsó magyar nagyfejedelem és az első magyar király. Géza nagyfejedelem és Sarolt fejedelemasszony fia. A keresztény magyar állam megteremtője, az egyik első magyar katolikus szent, a magyar és az európai történelem kiemelkedő alakja.

969 és 980 között született, keresztelésére 985 és 989 között kerülhetett sor.[4] Liudolf Gizellát, II. Henrik bajor herceg lányát 995 körül vette feleségül. Már apja, Géza 997-es halálától magyar fejedelem, majd 1001. január 1-én (az akkor érvényes Julián naptár alapján 1000 karácsonyán) történt megkoronázása által „Isten kegyelméből” Magyarország királya. A magyarok országát, a magyar törzsek szövetségéből kialakult nagyfejedelemséget egységes keresztény állammá szervezte át. Ez az államalakulat 1028-tól az egész Kárpát-medencére kiterjedt és a 20. századig fennmaradt. Az általa meghirdetett új politikai irányvonalnak ellenszegülő magyar törzseket fegyverrel és békés úton egyaránt hódoltatta, az ellene irányuló lázadásokat leverte.

Az ezeréves magyar törvénytár az általa alkotott törvényekkel kezdődik. Az államszervezet kiépítésével párhuzamosan megszervezte a magyar keresztény egyházat, ezért ő és utódai viselhették az apostoli király címet. Magyarországon minden év augusztus 20-a, 1083-as székesfehérvári szentté avatásának évfordulója 1771 óta – kisebb-nagyobb megszakításokkal – nemzeti ünnep. Külföldön, mivel halála napján Nagyboldogasszony napja van, az azt követő napon, augusztus 16-án ünneplik. Mumifikálódott jobb keze, a Szent Jobb jelentős magyar nemzeti és katolikus ereklye.

Legalább egy érsekséget, hat püspökséget és három bencés monostort alapított, így a magyar egyház a Szent Római Birodalomtól függetlenül működhetett. A kereszténység terjedését szigorú büntetésekkel kényszerítette ki. A közigazgatást a várak köré szervezte és alakította ki a vármegyerendszert. Miután sikerült békét teremtenie, az ország a zarándokok és a kereskedők kedvelt útvonalává vált.

Mindegyik gyerekét túlélte. 1038 augusztus 15-én halt meg. Székesfehérváron temették el, az általa építtetett bazilikában, aminek védőszentje Szűz Mária. Halála után évtizedekig belháború dúlta az országot. VII. Gergely pápa kanonizálta 1083-ban, fiával, Imre herceggel és Gellért püspökkel együtt. István király népszerű szent a Kárpát-medencében. Magyarországon napja augusztus 20-a nemzeti ünnep, amin az István király mellett az államalapításra is emlékeznek.

Ifjúkora[szerkesztés]

Vajk születése, a Képes krónika miniatúrája

István születési dátumáról nincs pontos adat.[5] Az évszázadokkal későbbi lengyel és magyar krónikák három időpontot adnak meg: 967, 969 és 975.[6] Feltételezések szerint valamikor a 970 és 980 közötti években születhetett, míg a 14. században írt Képes krónika 969-et adja meg születési dátumnak.[7] Három késő 11. századi életrajz egyetért abban, hogy 997-ben még nagyon fiatal volt,[8] ami a későbbi időpontot valószínűsíti.[5][6]

A helyszín szintén bizonytalan. A Hartvik-féle legenda említi Esztergomot,[5][6][9] ám ez az adat István-korabeli forrással nem igazolható. Ha ez igaz, az a születés idejét 972 utánra teszi, mivel a család akkor költözött ide.[5] A mai esztergomi székesegyház északi lépcsőtornya mellett helyezkedett el a Szent István protomártír-templom, amelyről egy 1397-es canonica visitatio (kánoni látogatás) azt mondja, hogy a mellette fekvő, kápolnává átalakított szobában született.[10] A helyet ma emléktábla jelöli.[11] Más források szerint Vajk Székesfehérvárott, apja palotájában látta meg a napvilágot.[12] Géza erőszakosan terjesztette a kereszténységet alattvalói között, habár saját maga nem hagyta el a pogány istenek kultuszát. Mind a nagyobb legenda, mind a szinte korabeli Thietmar of Merseburg szerint Géza fejedelem erőszakos és kegyetlen uralkodó volt, azt sugallva, hogy hatalmát magyar főnökök legyőzésével szerezte meg.[13][14]

István apja az Árpád-házból származó magyar nagyfejedelem, Géza, anyja pedig az erdélyi II. Gyula Bizáncban, keleti rítus szerint megkeresztelkedett Sarolt nevű leánya volt. Gyula Erdély fölött bírt hatalommal, és a Maros és a Tisza folyókig terjedt befolyása.[15][16] Több történész, köztük Kristó Gyula és Engel Pál szerint azonos azzal a Gylasszal, aki a bizánci krónikák szerint 952-ben keresztelkedett meg, és hithű kereszténnyé vált.[17][18][19] Vannak, akik ezt vitatják, például Györffy György szerint „Ifjabb” Gyula volt,[15] István anyai nagybátyja, aki István születése környékén költözött át a tiszántúli területeiről Erdélybe.

Születésekor a türk eredetű Vajk nevet kapta, mivel a mainzi érsek által a magyarok számára küldött térítő, Brúnó püspök ekkor már nem tartózkodott a Kárpát-medencében. László Gyula történész szerint török eredetű volt a Vajk, a név feltehetően a török hős, vezér jelentésű szóból származik. Ilyen módon a török bej szó rokona. Az eredetileg gazdag jelentésű szó a magyarban () és a törökben is nemzetségfő jelentésűvé vált.[20][21]

Benczúr Gyula 1875-ös Vajk megkeresztelése című munkája, amely verzió szerint Adalbert keresztelte meg

Apját, Gézát és családját, mint például az ő öccsét, Mihályt, kérésére a német-római császár, I. Ottó által 972-ben a Magyar Fejedelemségbe küldött Brúnó püspök keresztelte meg. Géza a keresztségben az István nevet kapta. Azon vita folyik, hogy fia, Vajk ekkor élt-e már. Ennek az elméletnek két tény is ellentmond. Az egyik az, hogy egyes források 975-re teszik Vajk születését, a másik pedig az, hogy ha ilyen korán áttért volna a keresztény hitre, nyugaton nem Vajkként ismerték volna még sokáig.

Szent Adalbert prágai püspök életrajza szerint ő gondoskodott István keresztény szellemű taníttatásáról, és ő volt az is, aki megkeresztelte valószínűleg 994 és 996 között. Az a tény ugyanis, hogy német földön még évtizedekkel később is Vajkként beszéltek róla, ezt a későbbi időpontot erősíti.[22] Emellett több forrás, kútfők, a legkorábbi István-legenda, illetve egy 14. századi krónika is említi Vajk keresztelőjének nevét, Adalbertet. Névadója az első keresztény vértanú, István volt, vagy éppen Géza keresztségben kapott nevét örökölte (Sztephanosz, magyarul: István). Adalbert szerepének viszont ellentmond, hogy ő ugyan 983-tól volt prágai püspök, de ezután egy ideig ott is tartózkodott, majd 989 és 994 között Rómában élt, az aventinusi Szent Elek és Bonifác apátságban. 994-ben visszatárt Prágába, majd rövid magyarországi tartózkodása után, 995-ben újból Rómába.[23] Így tehát nem lehet pontosan tudni, ki és mikor keresztelte meg Istvánt, de sem Brúnó, sem Adalbert nem tűnik valószínűnek.[22][24] A Képes krónika szerint az Itáliából származott Deodatus gróf volt Szent István keresztapja, akit a herceg „Tatá”-nak hívott (a hagyomány szerint Tata város róla kapta nevét).[25] Nemcsak keresztapa, hanem az egyik nevelő is volt.[26]

A Hartvik-legenda szerint már gyermekként megtanulta a teljes nyelvtant, eszerint latinul tanult,[27][6] habár korában a legtöbb uralkodó nem tudott írni-olvasni, ezért ezt fenntartásokkal kezelik.[6] A másik két, késő 11. századi legendában csak annyi szerepel, hogy herceghez illő nevelést kapott. Kristó szerint ez csak a testi nevelésére vonatkoztatható, beleértve a vadászatokat és a hadjáratokat.[6]

Géza fejedelem összehívta a magyar törzsfőnököket és harcosokat István 14 vagy 15 éves korában,[27][28][29] hogy bejelentse, ő lesz az utóda, és mindenkinek hűséget kellett esküdnie neki.[29] Györffy forrásmegadás nélkül írt arról, hogy ekkor kapta István a nyitrai dukátust.[30] Szlovák történészek, köztük Ján Steinhübel és Ján Lukačka elfogadják ezt az elméletet, és az eseményt 995 körülre teszik.[31][32]

995 körül rendezte el Géza fejedelem István házasságát is, II. Henrik bajor herceg lányát adta hozzá feleségül.[9][33] Ez volt a magyar uralkodócsalád és egy európai uralkodócsalád első dinasztikus házassága.[34] Gizella közeli rokonságban állt a Német-Római Birodalom császárával.[35] A bajor Scheyern apátságban fennmaradt hagyomány szerint a szertartást a Scheyern kastélyban tartották, és Szent Adalbert adta össze őket.[29] Gizella bajor lovagok kíséretében érkezett Magyarországra, akik közül többen birtokot kaptak, és itt telepedtek le.[36] A továbbiakban István segédcsapata lettek.[37] Györffy szerint az esküvő után a pár Nyitrában telepedett le.[36]

Uralkodása[szerkesztés]

Fejedelemsége[szerkesztés]

Az István mellett harcoló bajor származású Vencellin ispán lefejezi Koppány vezért. A Képes krónika ábrázolása

István atyja életében a Nyitrai Hercegség ura volt, majd 997-ben, Géza fejedelem halála után követte őt a fejedelmi székben.[38][39] Gyűlést hívott össze Esztergomban, ahol híveivel fejedelemmé választatta magát.[40] Az ország többi területét a többi törzsfőnök birtokolta.[41] Igényét a primogenitúrára alapozta.Azonban mikor Géza meghalt, Koppány bejelentette igényét a fejedelmi trónra. Koppány az apja, Tar Szerénd és Géza által kötött szerződés értelmében a Balatontól délre eső területek ura volt.[34][39][42] Igényét a trónra a szeniorátus és a levirátus – István megözvegyült édesanyját, Saroltot feleségül kívánta venni.[37][43][megj 1] – jogára való hivatkozással indokolta.

Habár Koppány 972-ben felvette a kereszténységet Bizáncban, legtöbb támogatója pogány volt, mellé sorakoztak fel a régi rend és a törzsi szabadság hívei, akikben az ellenállást az is fokozhatta, hogy István körül nagy számban csoportosultak idegen nemzetiségűek, főleg németek.[44] A Pannonhalmi főapátság egy 1002-es iratában azt írja, hogy a németek és a magyarok harcoltak egymással.[44][45] Ezzel szemben Györffy rámutat a Koppány területével határos különböző helynevekre, mint Oszlar (alán), Besenyő, Kér , amelyek a magyarsághoz csatlakozott népek és magyar törzsek nevét viselik, ami azt jelenti, hogy Gézát és Istvánt nemcsak a németek támogatták, hanem magyarok is.[46]

István serege magyar fegyveresekből és a feleségével, Gizellával az országba érkező német lovagokból és azok kíséretéből felállított a korban modernnek számító nehézlovas elithaderőből állt.[47] A döntő ütközet helyére nincs mindent kizáró bizonyíték, de feltételezések szerint valahol Veszprém közelében a Séd völgyében, Sóly és Királyszentistván között[48][46] került rá sor, ahol István megverte a Koppány elavultnak számított könnyűlovas seregét,[49] a csatában Koppány is életét vesztette, Vencellin ölte meg.[megj 2] István Koppány testét felnégyeltette, és testrészeit hónapokig kifüggesztve tartották az ország négy várának kapuja felett – Győr, Esztergom, Veszprém és Gyulafehérvár[50][49][51][52] – jelezve, hogy mi vár az királlyal ellenszegülőkre, utóbbi városban kifejezetten az erdélyi gyula figyelmeztetésére. Ezzel István ősi emberi és magyar törvényt szegett meg, amely szerint a halottakat el kell temetni. Ez a tette azonban elrettentésre szolgált, kegyetlen bánásmóddal fenyegetve azokat, akik nem engedelmeskednek a királyi hatalomnak.

Kristó szerint a konfliktus csak Árpád nemzetségének birtokaira korlátozódott, más területek érintetlenek maradtak, és a többi törzsfőnök is kimaradt.[41] Koppány betört csapataival Észak-Dunántúlra, fosztogatta és pusztította István birtokait.[44] István, aki a Képes Krónika szerint először szállt harcba,[53] Hontot és Pázmányt nevezte ki testőrségének vezéreivé, akik testvérek voltak, a sereg vezérévé pedig Vecelint.[44][54][55] Az utóbbi származásáról mindenki egyetért, német volt.[56] Kézai Simon és a Képes Krónika szerint Hont és Pázmány sváb származásúak voltak,[57] a család Géza idején vagy István uralkodása elején telepedett Magyarországra.[41] Lukačka és más szlovák történészek szerint szlovák nemesek voltak, akik Istvánhoz csatlakoztak.[58]

István elfoglalta Koppány birtokait, és adományokat osztott katonáinak.[39][59] Továbbá elrendelte, hogy Koppány egykori alárendeltjei tizedet fizessenek a Pannonhalmi főapátságnak.[44][60] Ez a főapátság egyik dokumentumában olvasható. Ugyanez a dokumentum azt is állítja, hogy akkoriban nem volt más püspökség vagy apátság Magyarországon.[61] Másrészt a majdnem kortárs Thietmar of Merseburg püspök szerint István még koronázása előtt több püspökséget is alapított.[62][61] Ha ez igaz, akkor Veszprém és Győr a legvalószínűbb Thoroczkay Gábor szerint. [63]

István és Koppány harcában nemcsak az forgott kockán, hogy ki lesz a magyar nép tényleges hatalommal felruházott vezetője, hanem a keleti és nyugati orientáció kérdése is eldöntésre várt. Koppánnyal – aki bizánci rítus szerint megkeresztelkedett – valószínűleg a bizánci politikai érdekek erősödtek volna, míg István győzelmével a német befolyás nyerhetett nagyobb teret. A Kárpát-medence geopolitikai helyzete folytán a kor két nagyhatalma közé ékelődve irányt kellett ugyanis választani, hiszen az állam, vagy a magyarság léte is múlhatott ezen. Koppány esetleges győzelmének hatásait nehéz lenne megítélni. A Koppány által vezetett magyar fejedelemség éppúgy az ő további személyes bel- és külpolitikájának sikerétől függött volna, ahogyan az az István vezette állam esetében is kialakult, csak nála az erős német befolyás miatt a nyugati mintára jobban hasonlító keresztény állammá alakult Magyarország.[22][64]

Azáltal, hogy az ifjabb Gyula székhelyére is elküldte Koppány holttestének egy részét, jelezte, hogy az egész ország fölött hatalmat igényel.[65]

Koronázása[szerkesztés]

István király a trónon a koronázási jelvényekkel. A Képes krónika miniatúrája
Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli
– Szent István király intelmei Imre herceghez

Piligrim passaui püspök követeit István beengedte az országba, miután a németek és a magyarok kibékültek.[66] István el akarta magát ismertetni az ország határain túl is, mint „Isten kegyelméből uralkodó királyt”,[67] aki nem csak a turulmadár jóslata következtében gyakorolja a hatalmat népe felett, ami csak a pogány uralmi megerősítést adhatta István számára. A koronázás körülményei és politikai következményei vitatottak.[68]

Ennek érdekében 999-ben Asztrik pannonhalmi apátot küldte Rómába, hogy az ott időző III. Ottó német-római császárral (István sógorával) tárgyaljon. A kortárs Theotmár merseburgi püspök legalábbis így írt róla.[69] István szentté avatása előtt a Hartvik-féle legenda már arról tudósít, hogy II. Szilveszter pápa volt a követjárás célja, akitől koronát és apostoli áldást nyert, és a Magyar Fejedelemség belépett az európai keresztény nemzetek sorába, ezen belül is a nyugati kereszténység felé orientálódott. A pápai levéltár mindenesetre nem tudott erről, és jóval későbbiek az első lateráni említései. II. Szilveszter – mint Ottó kreációja – egyébként sem léphetett ilyen jelentőségű ügyben önállóan. Kristó[70] és más történészek[71] rámutatnak arra, hogy a császár és a pápa akkoriban szövetségesek voltak, ami valószínűsíti, hogy mindkét történet igaz lehet: a császár beegyezésével kapott áldást a pápától.

István megkoronázása, Melocco Miklós szobra az esztergomi várhegyen. Azt a változatot ábrázolja, miszerint Istvánt Esztergomban koronázták királlyá

75 évvel később VII. Gergely pápa, aki Magyarországot pápai hűbérnek tekintette, állította, hogy István király Szent Péternek, azaz a Szentszéknek ajánlotta az országot.[72][71][73] Ezzel szemben a nagyobb legenda a Szűz Máriának tett felajánlásról tud.[71] Modern történészek, köztük Engel Pál és Molnár Miklós egyetértenek abban, hogy István király mindig hangsúlyozta függetlenségét, és azt megvédte mind a császártól, mind a pápától.[34][68] Például az általa kiadott iratok nem tartalmazzák más uralkodók nevét, amit egy hűbéres királytól elvártak.[74] Továbbá az első törvénykönyvének bevezetőjében Isten kegyelméből uralkodó királynak nevezte magát.[74][75] A korona elfogadása az európai hatalmi rendszerbe tagozódás jelképe volt. Ezzel megalakult a keresztény, független Magyar Királyság. Ekkor már állt a veszprémi püspökség, és a győrinek is megvetették az alapjait.

A koronázás ideje bizonytalan.[70] Időpontjául a krónikák és az évkönyvek hol az 1000., hol az 1001. évet adják meg. A hagyomány szerint az új évezred első napján történt, ami lehetett 1000 december 25-e, vagy 1001 január elseje.[38][76] A pécsi püspökség alapítólevelének dátumából kiderül, hogy 1009. augusztus 23-án István király uralkodásának 9. évében volt, a koronázás tehát 1000. augusztus 23. és 1001. augusztus 22. között történt. A 11. és a 12. században vezetett királylajstrom szerint, amely tartalmazta István uralkodásának hosszát év-hó-nap-ban megadva, a koronázás és a halál között harminchét év, hét hónap és tizennégy nap telt el. Halála augusztus 15-re esett, így a koronázás dátumául 1001. január 1. adódik. Ez összhangban lenne az ezredforduló világvége-várásával, amely nyilvánvalóan nem következett be január 1. eljövetelével, és így megeshetett a koronázás. Ez továbbá összhangban van azzal a ténnyel is, hogy az István koronázását támogató III. Ottó császár 1000. augusztus 14. és 1001. február 15-ig Rómában tartózkodott. [77] A 11. században az év kezdete Jézus születésének napja, tehát az 1001. év első napja 1000. december 25. volt. A koronázási szertartásra egyesek szerint Esztergomban[1], más feltételezések szerint Székesfehérvárott került sor.[78] Ezeket a feltételezéseket a nagyobbik legenda is támogatja.[79]

A koronázás rítusa a német uralkodók koronázásáét követte.[80] Ennek során felkenték olajjal.[80] A korona az általános vélekedés szerint nem azonos a ma Szent Korona néven ismert uralkodói jelvénnyel. A koronázáskor használt fejéket az 1031-ből fennmaradt palást ábrázolja, ezen nyitott, ékkövekkel díszített korona látható.[81]

István király másik királyi jelvénye egy zászlós lándzsa volt, ami a szuverenitást szimbolizálta.[81] Például első érméi a LANCEA REGIS felirattal készültek, és egy zászlós lándzsát tartó kezet ábrázoltak.[81] A kortárs Adémar de Chabannes szerint a lándzsát III. Ottó küldte Géza fejedelemnek annak jeléül, hogy élvezze a legnagyobb szabadságot az ország birtoklásában.[82] István királyt oklevelei többféleképpen is említik: Ungarorum rex (magyarok királya), Pannoniorum rex (pannonok királya), vagy Hungarie rex (Magyarország királya).[72]

Belpolitikája[szerkesztés]

István győzelme anyai nagybátyja, Gyula vezér felett 1003-ban Erdélyben. A Képes krónika ábrázolása
István király győzelme 1015-ben Bizánc szövetségeseként Keán bolgár vezér fölött a Képes krónika illusztrálásban

A koronázását követően István a keresztény Magyar Királyság első uralkodója lett, ám tényleges hatalmának megszilárdításáért még tennie kellett, le kellett győznie törzsi ellenfeleit.[51] A harcokat elsőként 1002-ben[83][84] vagy 1003-ban indította meg Erdély ellen,[38][85] ahol a saját nagybátyja, az „Ifjabbik” Gyula ellen kellett megküzdenie.[85] Győzelme után őt a családjával együtt fogságba ejtette, sóbányáit elkobozta, országát beolvasztotta sajátjába, és ott is megkezdte a keresztény hittérítést.[85] A kortárs Hildesheimi évkönyv szerint a térítés erőszakos volt.[84]

Az ifjabb Gyula nem sokáig volt fogoly, mert Merseburgi Thietmar szerint Vitéz Boleszló lengyel fejedelemhez szökött,[85] aki egy elfoglalt felvidéki magyar erődítményt bízott rá, ahová viszont István utánaküldte a feleségét. István idővel kiverte az elfoglalt erődítményből.[86] Gallus Anonymus szerint a lengyel király egészen a Dunáig jutott.[31][87][88] Györffy szerint azonban csak a Morava folyóig hatolt az 1010-es években. Másrészt a Lengyel-magyar krónika azt írja, hogy a lengyel király nagy területeket foglalt el a Felvidékből, és Esztergomig jutott.[88][89] Steinhübel szlovák történész azt állítja, hogy ez bizonyítja, hogy a későbbi Szloválkia 1002 és 1030 között lengyel uralom alatt állt.[89] Györffy szerint azonban ez a tudósítás nem hiteles, mert abszurditásban igyekszik felülmúlni a másikat, és ellentmond az összes hiteles 11. századi forrásnak.[90]

Uralkodása során István még két törzsi állammal számolt le. Gyula legyőzése után[91] István a Képes Krónika szerint Keán, bolgárok és szlávok vajdája ellen vezetett hadat, akiknek földjét a természeti környezet is jól védte.[92] Több történész, mint Lenkey Zoltán[91] és Thoroczkay Gábor[93] szerint Keán egy kis ország uralkodója volt Erdély déli részén, és István 1003 körül elfoglalta az országát. Mások, köztük Györffy szerint ez az 1010-es évek végén Bulgária ellen indított hadjáratra emlékezik.[94] Keán a 10. század vége óta magyar törzsfőként viselkedett, és már Gézával is szembeszállt. Keánt alattvalói vajdának hívták, miután István legyőzte és megölte, helyére ispánt (gyulát) helyezett. Az új ispánt a nép továbbra is vajdának hívta, ebből alakult ki az erdélyi vajdaság intézménye.

A fekete magyarok Bruno of Querfurt és Adémar de Chabannes szerint szintén István király ellenségei voltak.[95][96] István 1008-ban ellenük viselt hadat. A fekete magyarok azonosítása bizonytalan, de feltehetően a Délkelet-Dunántúlon élő idegen etnikumú katonai segédnépekkel, a kavarokkal vagy kabarokkal azonosak.[95] Györffy szerint a Tiszánál éltek,[97] Thoroczkay szerint a Dél-Dunántúlon.[93] Ebben az esetben az ő területükön alapította meg 1009-ben a pécsi püspökséget, és talán a kalocsai érsekség is ennek a győztes háborúnak köszönheti megalakulását. A fekete magyarok területén alakította ki Baranya és Tolna, valamint Bodrog és Bács vármegyéket. Bruno of Querfurt erőszakos térítésről adott hírt, amiből arra következtethetünk, hogy István király legkésőbb 1009-ig elfoglalta a területet. Ekkoriban érkeztett Azo bíboros, pápai legátus Magyarországra,[98][99] amikor meghúzták a pécsi püspökség határát 1009. augusztus 23-án.[98]

István azonban nem csak fegyverrel teremtett rendet országában. Mivel lánytestvéreinek kiházasítása is rámaradt, ebben is igyekezett politikai célokat szem előtt tartani. Az egyes feltételezések szerint Sarolta nevezetű húgát a Felvidéken élő kavar törzsrész vezetőjéhez, Aba Sámuelhez adta feleségül.[100] Ezzel sikerült elérnie azt, hogy a sógorával nem kellett fegyveresen szembeszállnia, és ezzel Sámuel országrésze szintén beolvadt Istvánéba, cserébe pedig István a német mintára alapított palotaispáni (palotagróf) címmel ruházta fel. Mindennek a feltétele az volt, hogy Sámuel térjen át a keresztény hitre.[101] A házasság révén István országa 1010-re kiterjedt a Mátra vidékére is, ahol megalapította az egri püspökséget,[98][102] illetve létrehozta Újvár vármegyét. Az Aba nemzetség volt a leghatalmasabb, ami István királyt támogatta.[103] Anonymus, Kézai Simon és más krónikások szerint a Csákok és több más 13. századi nemesi család a behódolt előkelők utódai voltak.[103]

Másik testvérét, Ilonát 1009-ben adta feleségül a velencei dózséhoz, Orseolo Ottóhoz. Az ő házasságukból született Orseolo Péter, István későbbi utódja is. Ezzel a házassággal István elérte, hogy rendeződött a régóta rossz magyar–bizánci viszony, hiszen Velence a Bizánci Birodalom hűbérese volt, a kapcsolat a következő évtizedben pedig már szövetségi szintre jutott. Szintén békés úton egyezett ki a Körös-vidék törzsfőjével, Vatával, akinél elérte, hogy felvegye a kereszténységet. Ajtony vezér a Maros vidéken építette ki erős törzsi államát. Ő Istvántól függetlenül vette fel a görög rítus szerinti kereszténységet, de nem igazán élt a hit szabályai szerint, ugyanis egyszerre hét felesége is volt. A király 1028-ban lépett fel Ajtony ellen. A hadak élére Csanádot, Doboka fiát állította, aki győzelmet aratott a marosvári nagyúr felett, és ő maga vetett véget a törzsfő életének és államának. A területen újabb püspökség, a marosvári (ma Szeged-Csanádi) létesült, valamint megalapították a hadvezérről elnevezett Csanád vármegyét. Ezzel a győzelemmel lezárult az uralkodása alatti belháborúk kora, és István ténylegesen is az egész Kárpát-medencére kiterjedő ország ura lett.[22][104]

István király alapozta meg a megyerendszert,[105] aminek megyéi terület alapú igazgatási egységek.[85] A megye élén királyi tisztségviselő, ispán állt.[105] A megyék központja egy-egy vár, amelyek legtöbbje akkoriban földvár volt,[106] de néhány, mint Esztergom, Székesfehérvár és Veszprém kőből épült.[107] Az egyházi szervezetet is ez alapozta meg.[106] A körülöttük létesült települések lakói ide jártak vásárra vasárnaponként, így a megyeszékhelyek fontos gazdasági központokká váltak.[106]

Külpolitikája[szerkesztés]

Szent István király ábrázolása a Képes krónikában. Címereként a kettős kereszt (crux gemina) lett feltüntetve, amely valójában III. Béla címere volt

István egész uralkodását a Kárpát-medence egységének a megteremtése, illetve a kereszténység elterjesztése jellemezte. Ebből kifolyólag külpolitikájában alapvetően békére törekedett a szomszédaival, Gizellával kötött házassága is ezt a célt szolgálta, és II. (Szent) Henrik uralkodása alatt ez a dinasztikus kapcsolat biztosította is a békét a Német-római Birodalommal. A korszak másik nagyhatalmával, a Bizánci Birodalommal is békés kapcsolatokra törekedett, ezt támasztja alá, hogy bizánci szövetségben részt vett egy 1018-as bolgárok elleni hadjáratban. Lengyel–német–besenyő szövetségben egy kisebb létszámú magyar sereg részt vett a lengyel–orosz háborúban Kijev ostrománál.

Uralkodása során két fő ellenséggel kellett szembenéznie: a besenyőkkel és a németekkel. A nomád besenyők Erdélybe zúdultak be, de a gyulafehérvári ispán csapatai elűzték őket. A másik, sokkal nagyobb veszélyt jelentő ellenség a németek voltak. István sógorával, II. Henrikkel a bajor uralkodócsalád fiágon kihalt (1024), ezután a Német-római Birodalommal ideiglenesen megromlott a viszony, 1029 környékén német és főleg bajor csapatok többször fosztogatták a Fischa és a Lajta közét, amire válaszul a magyar csapatok is a bajor területekre való betörésekkel reagáltak. Erre való hivatkozással II. Konrád német-római császár 1030-ban megtámadta Magyarországot, azonban István a felperzselt föld taktikáját alkalmazva kiéheztette az ellenséget, majd Bécsnél be is kerítette a visszavonuló német sereget. A győzelemnek külön jelentősége az volt, hogy István országa bizonyította: képes megvédeni magát a külső ellenségekkel szemben is.

A következő évben, jóllehet II. Konrád először még újabb támadást tervezett, bajor közvetítéssel békét kötöttek egymással, sőt feltehetőleg II. Konrád kisebb területi engedményeket is tett a Fischa és a Lajta közén. Ebben valószínűleg szerepe volt Imre herceg 1031-es halálának, hiszen ezzel nőágon is kihalt a Konrádot megelőző bajor uralkodóház, és Istvánnak már nem lehetett jogcíme a német trónra.[22][108]

Egyházpolitikája[szerkesztés]

István és Gizella megalapítja az óbudai Szent Péter és Pál-templomot. A Képes krónika miniatúrája

Habár a koronázás nem ruházta fel hatalommal, legitimálta mint keresztény, Isten kegyelméből uralkodó királyt.[109] A legendák egyetértenek abban, hogy a koronázás után nem sokkal István szüleinek, Géza és Sarolt egyházpolitikájának folytatásaként Esztergomban érsekséget alapított.[110] Ennek abban állt a jelentősége, hogy a magyar egyház függetlenné válhatott a német egyháztól.[111][112] Az első esztergomi érsek Domonkos volt, a Pannonhalmi Főapátság alapítólevele szerint.[110]

1001-ben Kalocsán is érseki székhelyet alapított.[93] Már koronázása előtt is alapított püspökségeket, de utána is folytatta az egyházszervezet kiépítését. Püspökségeket szervezett országszerte. A feltehetően István általi alapítású egyházmegyék a két érseki rangra emelkedett esztergomin és kalocsain túl a veszprémi, a győri, az erdélyi, a pécsi, az egri, a csanádi, a váci és a bihari egyházmegyék. A falvakban is fellendült a keresztény hitélet, ugyanis az egyik híres rendelete alapján tíz falu köteles volt egy templomot építeni. A hittérítéshez külföldről hívott papokat.[112] Eljött az idős Prágai Adalbert, Radla és Asztrik.[113][114] Magyarország érsekeinek jelenléte az 1007-es frankfurti zsinaton és az Asztrik érsek által 1012-ben Bambergben felszentelt oltár mutatja a magyar egyház kapcsolatát a Szent Római Birodalom papságával.[14]

István Észak-Erdély elfoglalása után megalapította az erdélyi püspökséget,[84][93] továbbá létrehozta Doboka vármegyét és várispánságot. Doboka ispán Csanád apja volt, valószínű, hogy ő vezette István hadait az 1003-as hadműveletek során. Az erdélyi püspökség jelentősége az volt, hogy négyre emelkedett a magyar egyházmegyék száma, és a kánonjog szerint ennyi kell egy önálló egyháztartomány létrehozásához.

Koppány legyőzése után korábban tett fogadalmának megfelelően folytatta és befejezte a pannonhalmi bencés apátság építését. Ezenkívül megalapította a veszprémvölgyi apácakolostort, a bakonybéli apátságot és a pécsváradi monostort. Fölépíttette az esztergomi székesegyházat, a székesfehérvári koronázóbazilikát és az óbudai Szent Péter és Pál-templomot. Az apátságok, kolostorok keretén belül megindult a latin írásbeliség, iskolák működtek, és azok váltak a művelődés szellemi központjaivá. A szerzetesek ezekben az iskolákban az európai keresztény kultúrát tanították, diákjaikból pedig nemcsak a hittérítők kerültek ki, hanem a művelt, írástudó réteg, a király és a vármegyék fő emberei is. A papok és szerzetesek a vallásos szövegeken kívül, a jogi és politikai okmányokat is megfogalmazták. István bőkezűen adakozott az egyházaknak, gyakran látogatta őket. Kálti Márk munkájában, a Képes krónika szerint ezüst dinárokkal teli erszényt hordott az övén, és mikor szegényt látott, saját maga gondoskodott róla. A Kárpát-medencén áthaladó és a Szentföldre tartó zarándokokat fogadta a királyi udvarban, bőségesen ellátta őket és biztosította számukra az országon való biztonságos áthaladást. A Szentföldre illetve Rómába igyekvő magyar zarándokok számára pedig vendégházakat építtetett Konstantinápolyban, Jeruzsálemben, Ravennában és Rómában. A velencei szerzetes, a későbbi Szent Gellért, aki szintén zarándokként érkezett az országba, a pécsváradi monostorban tartotta első igehirdetését. Ezt követően mutatták be a királynak, aki itt marasztalta, és őt választotta fia nevelőjéül is. Gellért az egyházi reformmozgalom híveként Deliberatio című művében elítélte az erőszakos birtokszerzést és az ágyasságot épp úgy, mint a papi házasságot.[22][115]

Törvényei[szerkesztés]

Az István által 997 és 1038 között Esztergomban vagy Székesfehérvárott veretett dénár, melyen a "Lancea Regis", azaz királyi lándzsa, valamint a "Regia Civitas", azaz királyi város feliratok olvashatók
Szent István pénzérméje (dénárja/obulusa), amelynek feliratai „+STEPHANVS REX gyöngykörben egyenlő szárú kereszt, szárai között ékek +REGIA CIVITAS” [116]

Istvánnak közvetlenül trónra kerülése után is meg kellett küzdeni ellenfeleivel, ám hogy a megszerzett területeket egyben tudja tartani és megfelelően tudja azokat működtetni, törvényeket kellett hoznia. Két törvénykönyvét ismerjük. Az Intelmeket, vagy teljes címén a Szent István király intelmei Imre herceghez-t, sokáig a törvények kategóriába sorolták, ám ez valójában egy királytükör, melyet feltehetően még életében írásba foglaltak.

Országának keresztény állammá tétele volt István király fő célja egész uralkodása alatt.[117] Habár már apja uralma alatt megkezdődött a magyarok tömeges áttérése, csak István király kényszerítette ki a pogány kultuszok feladását.[118] Törvényhozása erősen összefüggött ezzel a céllal.[119]

Az első törvénykönyv I. István idejében keletkezett vagy nem sokkal a halála után foglalták írásba, míg a második törvénykönyvet feltehetően I. András idejében szerkeszthették egybe. Legrégibb, bár nem teljes szövegét Wilhelm Wattenbach német tudós fedezte fel 1846-ban a stájerországi admonti kolostor könyvtárában egy 12. századi kódexben. A törvények megalkotása német mintára történt, de a cikkelyekben a sajátos magyarországi viszonyokat is figyelembe vette. A kereszténység megerősítésére, az egyházi tulajdon védelmére törekedett, az egyik törvénycikk (a Corpus Juris Hungarici szóhasználata szerint fejezet) például arról rendelkezik, hogy minden 10 falunak egy templomot kell építenie és papját eltartani. De kötelezővé tette a misére járást is vasárnaponként és az ünnepek megülését..[120][121] Kötelezővé tette a halál előtti gyónást, kivéve hirtelen halál esetén.[120][121] Ha a haldokló nem gyónt meg, akkor a családnak böjtölnie kellett a pap által megadott módon és ideig.[122] István törvényei a tulajdonviszonyok átalakítása érdekében megváltoztatták az öröklésre vonatkozó addigi magyar szokásokat is, védve ezáltal a magántulajdont, illetve megszüntetve a levirátust.[123] Védte az özvegyek és árvák érdekeit,[121] és szabályozta a szolgáló népek helyzetét.[121] Megszervezte az udvar adminisztratív szervezetét. A világi hatalom központjává Székesfehérvárt, egyházi központtá Esztergomot tette meg. Megkezdte a pénzverést, és kivetette az első adókat. Míg az államalapításig külföldi pénzeket, de leginkább állatpénzt (tinót) használtak, most a fő forgalmi pénz az ezüstdénár lett. Megszüntette a vérségi alapon felépült társadalmi rendet, és területi alapra helyezte az igazgatást. Ezzel elérte a nomád népek letelepedését és a földművelés vált az emberek fő megélhetési forrásává, tehát nemcsak politikai változás következett be, hanem jelentős életmódváltozáson is keresztülment a magyar nép. A földek nagy része királyi birtok lett, amelyekből adományokat és ezen felül tisztségeket (ispánságokat) juttatott híveinek. Ezzel magához tudta kapcsolni őket, mert a tisztségeket épp ilyen könnyen el is lehetett veszíteni, így kialakult egy modernebb, területi alapon szervezett rendszer.[22]

Halála[szerkesztés]

A szentséggel és kegyelemmel teljes szent istván király azután országlásának negyvenhatodik évében, a boldogságos, mindenkoron szűz mária mennybemenetelének napján kiragadtatott e hitvány világból és a szent angyalok társaságába került. Eltemették a fehérvári bazilikában, amelyet ő maga építtetett isten szentséges anyja, a mindenkoron szűz mária tiszteletére. Sok jel és csoda történt ott e szent istván király érdemeinek közbenjárására, a mi urunk jézus krisztus dicsőségére és magasztalására, aki áldott legyen örökkön örökké, Ámen.
Képes krónika (Geréb László fordítása)
I. István magánegyháza, a későbbi koronázótemplom, a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika (a Képes krónika iniciáléja)

Utolsó éveiben István a felesége, Gizella és a trónra jelölt Péter között kialakult feszült viszonyt szomorúan szemlélte. Mindent megtett, hogy összebékítse a két felet, de ezen próbálkozásai nem jártak sikerrel. Élete vége felé 1031 után egy merényletet kíséreltek meg ellene. A forrás arról számol be, hogy a palota négy főembere látván a meggyengült királyt megpróbálták megölni Istvánt, ám mikor az alvó király mellé lopakodtak, a kard a földre hullott, és a király felébredt. A merényletet Vazullal, István unokatestvérével hozták kapcsolatba. Büntetésül az elkövetőket a király megvakíttatta, és "bűnös karjukat" levágatta.[124] Élete végén még egyszer megmutatta, hogy milyen fából faragták: a békés szándékkal Magyarországra érkező besenyők ellen erőszakkal fellépő határvédőket kettesével köttette föl szerte az országban.[22][125]

Végül 1038. augusztus 15-én halt meg. Végakaratának megfelelően az általa Székesfehérvárott alapított Nagyboldogasszony-bazilikában helyezték örök nyugalomra. Halálának helyszínét egyetlen leírásban sem olvashatjuk konkrétan. Források említik, hogy palotájának nagyjai ágyához gyűltek halálakor, tehát minden bizonnyal a két főváros egyikében, Esztergomban vagy Székesfehérvárott halhatott meg. Egy legenda szerint testét halála után Székesfehérvárra vitték.

Gyásztisztességére Pannónia minden tájáról összesereglettek, a királyi székhelyre, azaz Fehérvárra vitték el a testet, s minthogy a tőle épített egyház a Szentséges Szűz tiszteletére még nem volt felszentelve, tanácsot tartván a főpapok, azt határozták, hogy szenteljék fel előbb a bazilikát, a testet a földnek csak azután adják át. A felszentelés ünnepségét megtartván, szent testét az épület közepén fehér márványból faragott szarkofágba helyezték
– Szent István király legendája Hartvik püspöktől

Továbbá betegsége és fájó lába utalhat az Esztergom környéki hévizekre. Leírásokból azonban tudjuk, hogy öregkorának nagy részét Székesfehérvárott töltötte el a fia halála okozta gyászba borulva.[126]

Családja[szerkesztés]

Házassága[szerkesztés]

A fiatal István még apja, Géza élete során megházasodott. Felesége a legősibb német-római császári dinasztiának számító Szász-házból származó Gizella lett. Apja a német ellenkirály, a később csak a „Civakodó” jelzővel illetett, II. Henrik bajor herceg, anyja a Burgundi-házból származó Gizella bajor hercegné volt. Apja már nem élt amikor a magyar követek megérkeztek Regensburgba a házassági ajánlattal, így az akkor már uralkodó testvérétől, a később szenté is avatott II. Henrik német császártól kérték meg Gizella kezét. A hagyomány szerint Adalbert prágai püspöknek szerepe volt a frigy létrejöttében. A házasságkötésre 996-ban került sor, a bajor hagyomány szerint a Scheyern település bencés apátságában.[127] A bajorországi esküvőt követően Gizellával számos német udvarhölgy és lovag érkezett az országba. Az ekkor még fejedelemasszonynak számító Gizella férje megkoronázását követően Magyarország első királynéja lett. Német krónikások feljegyezték, hogy a bajorok a házasságtól a kereszténység gyors terjedését várták, és ennek érdekében minden segítséget igyekeztek megadni a magyaroknak. Gizellával együtt jelentős számban érkeztek bajor papok, lovagok és mesteremberek az országba, és ha kellett, fegyverrel is támogatták Istvánt.[128]

Utódlása[szerkesztés]

Imre herceg és Szent Gellért alakja a Bory Jenő alkotta székesfehérvári Püspökkúton

István és Gizella házasságából feltehetően több gyermek született, egyes elméletek szerint két fiú és három lány. A két fiú név szerint is ismeretes, egyikük Ottó, másikuk – akit 1083-ban szentté avatását követően Imre néven tiszteltek – a Henrik nevet viselte. Ottó még nyilván III. Ottó császár életében, tehát 1002 előtt született, míg Henrik talán 1007-ben, akkor, amikor már anyja, Gizella testvére, II. Henrik ült a trónon. Ottó bizonyára fiatalon meghalt, így utódlás szempontjából Henrik maradt az uralkodópár egyetlen reménysége. Így neveltetésére is nagy gondot fordítottak, a velencei szerzetes, a későbbi Szent Gellért is foglalkozott a trónörökös tanításával, István pedig az Intelmek című művében foglalta össze fia számára egy jó király teendőit. Szülei ki is házasították, ám amikor 1031-ben vadászat közben egy vadkan halálra sebezte, minden remény elveszett arra, hogy István egyenes ágon adja tovább királyi címét. A király valamennyi gyermekét maga temette el. Ezen szörnyű csapás beteggé is tette Istvánt, és az csak tetézte fájdalmát, hogy közvetlen rokonai között senkit nem látott alkalmasnak, hogy örökébe lépjen, és keresztény hitben megtartsa az országot.

Apja testvérének fiai, azaz István unokatestvérei, Vazul és László jöhettek számításba, azonban László még mindig pogány hitet vallott, Vazul pedig bizánci rítusú keresztény volt. Választása végül Ilona nevű lánytestvérének fiára, azaz unokaöccsére, Orseolo Péterre esett, aki már az 1020-as évektől kezdve a magyar királyi udvarban élt, mert az Orseolo-család ellen fellázadtak a velenceiek, így Péter anyjával és húgával együtt István udvarába menekült. István döntése Vazulból elégedetlenséget váltott ki és kevéssel 1031 előtt merényletet követett el a királya ellen. István nem ítélte halálra a lázadó Vazult, de uralkodásra alkalmatlanná tette azzal, hogy megvakíttatta és fülébe forró ólmot öntetett. Vazul fiait, Leventét, Andrást és Bélát pedig száműzte az országból.[22][129] Ám István törekvései ellenére a későbbi magyar királyok Vazul ágából kerültek ki.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
II. Gyula
 
 
Ismeretlen
 
 
 
Taksony
 
 
 
Ismeretlen
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
II. Henrik
 
 
Burgundi
Gizella
 
III. Gyula
 
 
Sarolt
 
 
 
Géza
 
 
 
Mihály
 
 
Ismeretlen
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Judit
 
 
Ilona
 
 
Orseolo
Ottó
 
Sarolta
 
Sámuel
 
Vazul
 
László
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Gizella
 
 
I. István
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Péter
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Magyar királyok
(1301-ig)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ottó
 
 
Imre

Emlékezete[szerkesztés]

Szent István lovasszobra Székesfehérvárott. Sidló Ferenc, 1938
Szent István szobra a budapesti Gellért-hegyen

István király a magyar és az európai történelemben is kiemelkedő alaknak számít, személyét nagy kultusz övezi. A halálának 900. évfordulója alkalmából szervezett emlékévben az ünnepségek fő helyszínén, Székesfehérvárott a kihelyezett országgyűlés augusztus 20-át az államalapítás ünnepévé és Szent István emléknapjává nyilvánította.[130] Nevét több falu, például Királyszentistván és Szentistván viseli; Esztergom és Székesfehérvár esetében a Szent István városa jelzőt is szokás használni. Nevét továbbá számos templom is őrzi, melyek közül a legnagyobb az Ybl Miklós által átdolgozott Hild József-tervek alapján épült, 96 méter magas budapesti Szent István-bazilika. Monumentális lovasszobra, Stróbl Alajos alkotásában a budai Várnegyedben áll. A koronázás ezeréves évfordulója alkalmából 2001. augusztus 20-án avatták fel Budapest XVI. kerületében (Sashalmon) az önkormányzat előtti parkban R. Törley Mária szobrászművész Szent István-emlékművét.[131] Legutóbbi szobrát 2006. augusztus 20-án leplezték le Kiskunfélegyházán a neki ajánlott templom mellett. A Bükki Nemzeti Parkban cseppkőbarlangot neveztek el róla (Szent István-barlang). A katolikus magyarság néphimnusza volt a Szent István királyhoz című, Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének.[132]

1885-ben mutatták be Erkel Ferenc utolsó befejezett operáját, az István király-t, amelynek szövegkönyve az uralkodó öregkoráról szól.[133] 1983 augusztusában a budapesti Városligetben, a szánkózódombon (melyet utána neveztek át Királydombnak) mutatták be Szörényi Levente és Bródy János István, a király című rockoperáját, amely óriási sikert aratott. A darabról készült lemez minden idők legnagyobb példányszámban eladott magyar hanghordozó lett,[134] illetve a darab a mozikban és a televíziók előtt is milliókat hódított meg. 2000-re, a millenniumi évre elkészült a darab folytatása is, Veled, Uram! címmel, amelyet az esztergomi bazilika előtt mutattak be, szintén nagy sikerrel. Ez a mű Istvánt fiatal királyként mutatja be.[135]

1998 óta a magyar tízezer forintos bankjegyen Szent István arcképe látható. 2000. augusztus 20-án olyan kétezer forintos is forgalomba került, amely egyik oldalán a Szent Korona, másik oldalán pedig Benczúr Gyula, Vajk megkeresztelése című festménye látható.

A szent király[szerkesztés]

Szent István
Tisztelete
Tisztelik katolikusok és
ortodoxok
Szentté avatása 1083. augusztus 20. és
2000. augusztus 20., Székesfehérvár és
Budapest
Szentté avatta: VII. Gergely pápa és I. Bartholomaiosz konstantinápolyi ortodox pátriárka
Sírhely
Kegyhely Nagyboldogasszony-bazilika, Szent István-székesegyház, Szent István-bazilika
Ünnepnapja augusztus 20.
Jelképei korona, jogar, országalma

Szent István aláírása
Szent István aláírása

I. István király ismert és kiemelkedő személynek számít nemcsak a magyar, hanem az európai történelemben is. Ám nincs bizonyíték arra, hogy Istvánnak már életében és az Árpád-korban is, a maihoz hasonló kultusza lett volna, erre utal ugyanis, hogy az első őt követő István csak a 12. században volt. Ugyanakkor a szentté avatását már a 11. század végén kezdeményezte az akkori magyar király, a későbbi Szent László. László és az akkori pápa, VII. Gergely több alkalommal érintkeztek egymással, amit hiteles vatikáni források is bizonyítanak. Az a levél azonban nem maradt fenn, amiben Szent László a pápai engedélyt kérelmezte István szentté avatáshoz, ám Szent Gellért püspök írása megőrizte a pápai engedélyét, amely írás így szól: „emeljék fel azok testét, akik Pannóniában a hit magvát elvetették, és az országot a hit hirdetésével öntözték, hogy őket a legnagyobb tiszteletben tartsák és méltó tisztelettel illessék.”[136] Ez azt jelentette, hogy István sírját megbontják, testét pedig az oltárra emelik.

A ceremónia augusztus 15-re, Nagyboldogasszony napjára volt kitűzve, de István koporsóját nem tudták kinyitni.[137] Végül ez öt nap múlva történt meg. 1083. augusztus 20-án László az első magyar királyt, a magyar püspökök, apátok és előkelők jelenlétében István király ezüstládába zárt ereklyéivel a székesfehérvári királyi bazilika oltárára emeltette, ami a szentté avatását jelentette. Ezután „a felszentelés ünnepségének befejeztével a szent testet az egyház közepén fehér márvány szarkofágban helyezték el.”[138] Ezzel ő lett az első magyar katolikus szent és egyben az első magyar szent király is.[139]

A katolikus egyház Magyarország fővédőszentjeként és a nemzet mennyei patrónusaként tiszteli.[140][141]

2000. augusztus 20-án I. Bartholomaiosz konstantinápolyi ortodox pátriárka a budapesti Szent István-bazilika előtt bemutatott szentmisén jelentette be, hogy a keleti keresztények is felvették egyházuk szentjei közé.[142][143] Így a nagy egyházszakadás, az 1054-es szkizma óta Szent István király az első olyan szent, akit mind a római katolikus, mind az ortodox hívők szentként tisztelnek, és aki így ökumenikus hidat jelent. István király természetes úton mumifikálódott jobb keze a Szent Jobb magyar nemzeti és katolikus ereklye, melyet a budapesti Szent István-bazilikában, a Szent Jobb-kápolnában őriznek.[144]

Intelmek[szerkesztés]

Bővebben: Szent István király intelmei Imre herceghez

Galéria[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. A korabeli magyar szokások szerint tett így. Koppány pedig felvette a bizánci kereszténységet, ahogy sokan tettek abban a korban Magyarország déli területein.
  2. Vecelin szintén "Bajorországból, Wasserburgból jött be, aki Szent Istvánnal Somogyban [Somogyvárott?] Koppány vezért megölte. Ő volt ugyanis azon a napon a hadsereg kapitánya". Később István bőségesen megjutalmazta, ő volt a Rád nemzetség őse, amely a 12. századig jelentős hatalommal bírt Magyarországon.Forrás

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Buzás Gergely: Medium Regni – Középkori magyar királyi székhelyek, Nap Kiadó, 1996.
  2. Bertényi Iván: Királykoronázások, királytemetések Székesfehérvárott; Rubicon történelmi magazin, 2013/6. szám, 5-17. oldal
  3. 1038. augusztus 15. | Szent István király halála
  4. Karácsonyi János: Szent István király élete, mek.oszk.hu
  5. ^ a b c d Györffy 1994, 64. o.
  6. ^ a b c d e f Kristó 2001, 15. o.
  7. Képes Krónika 72. o.
  8. Hartvic, Life of King Stephen of Hungary (ch. 5), p. 381.
  9. ^ a b Stephen I, Encyclopædia Britannica. Encyclopædia Britannica, Inc. (2008). Hozzáférés ideje: 2008. július 29. 
  10. Dercsényi Dezső
  11. Gerics József és Ladányi Erzsébet (2004). „A Hartvik legenda keletkezési körülményeiről”. Magyar Könyvszemle 120. évfolyam (4.szám).  
  12. Rubicon TM - 1038. augusztus 15. | Szent István király halála
  13. Berend, Laszlovszky & Szakács 2007, 331. o.
  14. ^ a b Bakay 1999, 547. o.
  15. ^ a b Györffy 1994, 44. o.
  16. Sălăgean 2005, 147. o.
  17. John Skylitzes: A Synopsis of Byzantine History, 811–1057 (ch. 11.5.), p. 231.
  18. Engel 2001, 24. o.
  19. Kristó & Makk 1996, 28. o.
  20. Kristó: Szent István király
  21. László: Árpád népe 38. o.
  22. ^ a b c d e f g h i Kristó HIK
  23. Györffy: István király és műve 79–80. o.
  24. Kristó Gyula: Szent István Király/Születés, gyermekkor, házasság (magyar nyelven). Budapest : Neumann Kht., 2002. (Hozzáférés: 2014. október 1.)
  25. Asztalos Lajos: Ioan Fadrusz, István, a Szent és a többiek (magyar nyelven). szabadsag.ro, 2009. november 18. (Hozzáférés: 2014. október 1.)
  26. Györffy 1983, 132. o.
  27. ^ a b Hartvic, Life of King Stephen of Hungary (ch. 4), p. 381.
  28. Györffy 1994, 79–80. o.
  29. ^ a b c Kristó 2001, 17. o.
  30. Györffy 1994, 78. o.
  31. ^ a b Steinhübel 2011, 19. o.
  32. Lukačka 2011, 31. o.
  33. Kristó 2001, 16–17. o.
  34. ^ a b c Molnár 2001, 20. o.
  35. Kristó 2001, 16. o.
  36. ^ a b Györffy 1994, 81. o.
  37. ^ a b Kristó 2001, 18. o.
  38. ^ a b c Engel 2001, 27. o.
  39. ^ a b c Lukačka 2011, 33. o.
  40. Györffy 1994, 83. o.
  41. ^ a b c Kristó, Gyula: Koppány leverése [Koppány's defeat]. Szent István király [King Saint Stephen]. Magyar Elektronikus Könyvtár, 2001. (Hozzáférés: 2013. augusztus 17.)
  42. Engel 2001, 30. o.
  43. Kontler 1999, 52–53. o.
  44. ^ a b c d e Kristó 2001, 19. o.
  45. Györffy 1994, 83–84. o.
  46. ^ a b Györffy 1994, 84. o.
  47. Bény: kakukktojás a földvárak között (magyar nyelven). archeologia.hu. (Hozzáférés: 2014. október 1.)
  48. Az 1000 éves sólyi templom, ertektar.vpmegye.hu
  49. ^ a b Cartledge 2011, 11. o.
  50. Koppány felnégyelése a Kárpát medence első pápai keresztrefeszítése (magyar nyelven). magyarkereszteny.network.hu. (Hozzáférés: 2012)
  51. ^ a b Kontler 1999, 53. o.
  52. Györffy 1994, 85. o.
  53. The Hungarian Illuminated Chronicle (ch. 39.64), p. 105.
  54. Györffy 1994, 63, 83. o.
  55. Engel 2001, 39. o.
  56. Györffy 1994, 63. o.
  57. Simon of Kéza: The Deeds of the Hungarians (ch. 78.), p. 163.
  58. Lukačka 2011, 32–33. o.
  59. Györffy 1994, 85–86. o.
  60. Berend, Laszlovszky & Szakács 2007, 351. o.
  61. ^ a b Thoroczkay 2001, 52. o.
  62. The Chronicon of Thietmar of Merseburg (ch. 29.), p. 193.
  63. Thoroczkay 2001, 52–54. o.
  64. Kristó Gyula: Szent István Király/Koppány leverése (magyar nyelven). Budapest : Neumann Kht., 2002. (Hozzáférés: 2014. október 1.)
  65. Kristó 2001, 20. o.
  66. Szent István király, katolikus.hu
  67. Kristó 2001, 21. o.
  68. ^ a b Engel 2001, 28. o.
  69. Szent István emlékezete (magyar nyelven). mult-kor.hu, 2003. augusztus 15. (Hozzáférés: 2014. szeptember 30.)
  70. ^ a b Kristó 2001, 22. o.
  71. ^ a b c Györffy 1994, 96. o.
  72. ^ a b Berend, Laszlovszky & Szakács 2007, 343. o.
  73. Pope Gregory VII's letter to King Solomon of Hungary, claiming suzerainty over that kingdom, p. 48.
  74. ^ a b Makk 2001, 45. o.
  75. Laws of King Stephen I (Stephen I:Preface), p. 1.
  76. Kristó 2001, 22–23. o.
  77. Györffy: István király és műve 148-149. o.
  78. Szent István, az államalapító (I. rész) - Dr. Miskei Antal előadása (magyar nyelven). youtube.com, 2003. augusztus 15. (Hozzáférés: 2013. október 18.)
  79. Királykoronázások és temetések Székesfehérváron (2013/6)
  80. ^ a b Györffy 1994, 98. o.
  81. ^ a b c Györffy 1994, 97. o.
  82. Makk 2001, 41. o.
  83. Sălăgean 2005, 150–151. o.
  84. ^ a b c Curta 2001, 145. o.
  85. ^ a b c d e Kristó 2001, 24. o.
  86. KMTL
  87. The Deeds of the Princes of the Poles (ch. 6.), pp. 31–33.
  88. ^ a b Györffy 1994, 142. o.
  89. ^ a b Steinhübel 2011, 19–21. o.
  90. Györffy 1994, 107–108, 142. o.
  91. ^ a b Lenkey 2003, 37. o.
  92. The Hungarian Illuminated Chronicle (ch. 41.66), p. 105.
  93. ^ a b c d Thoroczkay 2001, 58. o.
  94. Györffy 1994, 91. o.
  95. ^ a b Lenkey 2003, 38–39. o.
  96. Life of the Five Brethren by Bruno of Querfurt (ch. 10.), p. 245.
  97. Györffy 1994, 187. o.
  98. ^ a b c Thoroczkay 2001, 60. o.
  99. Lenkey 2003, 39. o.
  100. Engel 2001, 29. o.
  101. Engel 2001, 22. o.
  102. Györffy 1994, 108. o.
  103. ^ a b Engel 2001, 40, 85. o.
  104. Kristó Gyula: Szent István Király/Harc és béke a törzsfőkkel (magyar nyelven). Budapest : Neumann Kht., 2002. (Hozzáférés: 2014. október 1.)
  105. ^ a b Engel 2001, 40–41. o.
  106. ^ a b c Györffy 1994, 119. o.
  107. Engel 2001, 41. o.
  108. Kristó Gyula: Szent István Király/Kapcsolat Európával (magyar nyelven). Budapest : Neumann Kht., 2002. (Hozzáférés: 2014. október 1.)
  109. Kristó 2001, 23. o.
  110. ^ a b Thoroczkay 2001, 54. o.
  111. Thoroczkay 2001, 53. o.
  112. ^ a b Kontler 1999, 54. o.
  113. Berend, Laszlovszky & Szakács 2007, 336. o.
  114. Thoroczkay 2001, 55–57. o.
  115. Dr. Orbán Imre: Katolikus -és protestáns egyházaknak a magyar művelődéstörténetben betöltött szerepéről Középkor (magyar nyelven). sulinet.hu. (Hozzáférés: 2014. október 1.)
  116. ÁRPÁDHÁZ - DIE ARPADENZEIT (997-1301), numismatica.hu
  117. Cartledge 2011, 14. o.
  118. Berend, Laszlovszky & Szakács 2007, 331, 333. o.
  119. Berend, Laszlovszky & Szakács 2007, 333. o.
  120. ^ a b Berend, Laszlovszky & Szakács 2007, 334. o.
  121. ^ a b c d Györffy 1994, 135. o.
  122. Laws of King Stephen I (Stephen I:12), p. 4.
  123. Cartledge 2011, 15. o.
  124. Kristó Gyula: Szent István király, a magyar állam alapítója 975 éve halt meg (magyar nyelven). mtva.hu. (Hozzáférés: 2014. október 1.)
  125. Kristó Gyula: Szent István Király/A törvény szigorával, keresztény hittel (magyar nyelven). Budapest : Neumann Kht., 2002. (Hozzáférés: 2014. október 1.)
  126. Györffy: István király és műve 381–382. o.
  127. kislexikon.hu: Scheyern
  128. Pálóczi Antal: István király élete és halála (magyar nyelven). honvedelem.hu, 2011. augusztus 17. (Hozzáférés: 2014. október 1.)
  129. Kristó Gyula: Szent István Király/A család (magyar nyelven). Budapest : Neumann Kht., 2002. (Hozzáférés: 2014. október 1.)
  130. 1938. évi XXXIII. törvénycikk Szent István király dicső emlékének megörökítéséről - Ezer év törvényei
  131. R. Törley Mária szobrászművész életrajza. torleymaria.com. (Hozzáférés: 2014. szeptember 10.)
  132. Szent István király ünnepe Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Összeállítás a Verseghy Ferenc Könyvtár gyűjteményének felhasználásával. archiv.vfmk.hu. (Hozzáférés: 2014. szeptember 10.)
  133. Erkel Ferenc: István király (Az opera tartalma). kassai-istvan.hu. (Hozzáférés: 2014. október 1.)
  134. http://www.origo.hu/teve/20070822-a-tarsulat-elindult-az-istvan-a-kiraly-show-az-mtvn.html
  135. István, a király. zikkurat.hu. (Hozzáférés: 2014. október 1.)
  136. Szent István öröksége: hit, remény, szeretet (magyar nyelven). orientpress.hu, 2013. augusztus 19. (Hozzáférés: 2014. október 2.)
  137. http://24.hu/tudomany/2016/08/18/ot-napot-csuszott-istvan-kiraly-szentte-avatasa/
  138. Györffy: István király és műve 384-394. o.
  139. katolikus.hu
  140. {KatLex|5||I/István,%20I..html}}
  141. Szent István király. Katolikus.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 15.)
  142. Szent Vlagyimir fejedelem és Szent István király
  143. Budapesten a konstantinápolyi pátriárka
  144. A Szent Jobb hosszú útja (magyar nyelven). mult-kor.hu, 2005. augusztus 20. (Hozzáférés: 2014. október 1.)

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Hamza Gábor: Szent István dekrétumai és a jusztiniánuszi törvényhozás. (Decreta of Saint Stephen and Justinian’s Legislation) Jogtudományi Közlöny 51 (1996) 418-421. old.
  • Szent István és Európa – Saint Étienne et l’Europe. (Szerk. Hamza Gábor) Budapest, 2001.
  • Hamza Gábor: Szent István törvényei és Európa. In: Szent István és Európa – Saint Étienne et l’Europe. (Szerk. Hamza Gábor Budapest, 2001. 13-21. old.
  • Veszprémy László (szerk.): Szent István és az államalapítás, Osiris Kiadó, Bp, 2002 ISBN 9633893151
  • Uralkodók és dinasztiák, Magyar Világ Kiadó, 2001.
  • Magyarország uralkodói, Pannonica Kiadó, 2003.
  • Grandpierre K. Endre. Királygyilkosságok. Magyarok Titkos Története, 55–59. o (1991). ISBN 963-7707-00-X 

További információk[szerkesztés]

Wikiforrás
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]


Előző uralkodó:
Géza fejedelem
Magyarország uralkodója
9971038
A Szent Korona
Következő uralkodó:
Péter király