Szeniorátus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szeniorátus (vagy szenioritás) olyan trónöröklési rend, amely szerint a patriarchális nagycsaládban a legidősebb, vezetésre alkalmas férfitagja örökölte a hatalmat: rendszerint az elhunyt bátyja, öccse vagy unokaöccse. A sztyeppei népeknél szokásos volt, az Árpád-ház tagjai esetében leginkább a korai, 10-11. századi időszakban érvényesült, míg fel nem váltotta a primogenitúra.

A magyar történelemben[szerkesztés]

KOPPÁNY:
Ősi joggal
Engem választ majd az ország
Árpád népe, hej
TORDA:
Ősi jognál
erősebb az ősi érdek
Nem tudja senki, a harcunk majd hol dől el

[1]

A szeniorátust Géza fejedelem törölte el. Halála után a szenioritás elvéből Koppány hatalma következett volna, és ez okozta a konfliktust Géza fiával, aki viszont a primogenitúra elve alapján tartott igényt a trónra. Első keresztény magyar királyunk így lett elsőszülött fia, I. (Szent) István.[2]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]