Vajk (keresztnév)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Vajk[1] régi magyar személynév, Szent István király pogány neve. Lehet, hogy a vaj szó kicsinyítőképzős alakja, de lehet a török eredetű Baj személynév kicsinyítő képzős változata is. A Baj jelentése gazdag, bő.[2]

A mondottakkal félig-meddig szemben áll pl. Balassa Zoltán véleménye. Nevezett szerint a Vajk név török eredetű. Eredeti formája Bajik, jelentése pedig: Igaz ember.[3]


Gyakorisága[szerkesztés]

Az 1990-es években igen ritka név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között.[2][4][5]

Névnapok[szerkesztés]

Híres Vajkok[szerkesztés]

Egyéb Vajkok[szerkesztés]

  • Vajk (szk. Vajka nad Žitavou), Vajkmártonfalva része
  • Vajka (szk. Vojka nad Dunajom), Szlovákia, Nagyszombati kerület, Dunaszerdahelyi járás
  • Vajkmártonfalva (szk. Lúčnica nad Žitavou), Szlovákia, Nyitrai kerület, Nyitrai járás
  • Tarcavajkóc (szk. Vajkovce), Vajkóc: község Szlovákiában, a Tarca folyó partján, Kassától ÉK-re.[6]
  • Temesvajkóc (szerb: Vlajkovac, román: Vlăicoveţ, Vlajkovec): község Szerbiában, a Vajdaságban, a Bánság D-i részén, Versectől DNy-ra.[6]
  • Vajkóc (szk. Kapušianske Vojkovce): község Szlovákiában, az Ung folyó bal parti síkságán, Nagykapostól ÉK-re.[7]
  • Vajkvágása (szk. Valkovce, Valykóc): község Szlovákiában, az Erdős-Kárpátok D-i részén, Girálttól É-ra.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
  2. a b c Ladó-Bíró, 124. old.
  3. [[Balassa Zoltán]] (2001): A Hunyadiaktól karácsonyig. Jel 13 (10): 3–11.. [2016. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 1.)
  4. Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
  5. http://www.nyilvantarto.hu/kekkh/kozos/index.php?k=statisztikai_adatok_lakossagi_legujsznevek_hu_archiv
  6. a b Magyar nagylexikon XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 186.,305. o. ISBN 963-9257-17-6  
  7. a b Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 127–128. o. ISBN 963-9257-19-2  

Források

További információk