Vajkvágása
| Vajkvágása (Valkovce) | |
 | |
| A község látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Felsővízközi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1382 |
| Polgármester | Ján Chrzan |
| Irányítószám | 090 42 |
| Körzethívószám | 054 |
| Forgalmi rendszám | SK |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 217 fő (2017. dec. 31.)[1] +/- |
| Népsűrűség | 35 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 220 m |
| Terület | 6,66 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Vajkvágása
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 49° 10′ 20″, k. h. 21° 32′ 00″Koordináták: é. sz. 49° 10′ 20″, k. h. 21° 32′ 00″ | |
| Vajkvágása weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vajkvágása témájú médiaállományokat. | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Vajkvágása (1899-ig Valykócz, szlovákul: Valkovce) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Felsővízköztől 19 km-re délnyugatra, a Tapoly és az Ondava között fekszik.
Története[szerkesztés]
A települést a német jog alapján alapították a radomai uradalom területén 1325 után. Nevét Valkó nevű első bírájáról kapta. 1382-ben „Balkuagasa” néven írják. Az 1427-es adóösszeírás szerint 15 portája adózott a tarkői uradalomnak. 1449-ben „Walkwagasa”, 1451-ben „Walinthwaagasa” néven szerepel a korabeli forrásokban. Az Aba nemzetség birtoka volt. Későbbi birtokosai a Somosy, Széchy, Szirmay, Tachy családok. A 16. század elejére lakói elszegényedtek és zsellérsorba süllyedtek. Az 1543-as, 1567-es és 1588-as adóösszeírások szerint lakói csak egy, illetve két portáig adóztak. 1600-ban a bíró házán kívül 14 lakott jobbágyháza volt. 1787-ben 29 házában 200 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VALKÓCZ. Valkovce. Tót falu Sáros Várm. földes Urai Dezsőfy, és több Uraságok, fekszik Nyerjeshez közel, mellynek filiája; határja hegyes, legelője, és erdeje van.”[2]
A 19. században a Dessewffy család tulajdonában találjuk. 1828-ban 40 háza és 311 lakosa volt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Valykócz, Sáros vmegyében, orosz falu, Radoma fil., 11 romai, 300 gör. kath., 6 zsidó lak. Jó rét, legelő, erdő. F. u. többen. Van itt derék vizimalom is. Ut. post. Bártfa.”[3]
1850 és 1890 között sok lakója vándorolt ki a tengerentúlra. Későbbi lakói Felsővízköz és Girált üzemeiben dolgoztak. Az első világháborúban bár a front megközelítette, a falu nem szenvedett károkat. 1920 előtt Sáros vármegye Felsővízközi járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 190, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.
1921-ben 177 lakost számláltak itt, közülük 161 ruszin nemzetiségű volt.
2001-ben 237 lakosából 222 szlovák és 11 ruszin volt.
2011-ben 231 lakosából 196 szlovák és 23 ruszin.
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1750-ben épült késő barokk stílusban. Később többször átépítették, 1968-ban megújították. Anyakönyveit 1830-óta vezetik.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
