Istvánd
| Istvánd (Štefurov) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Felsővízközi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1414 |
| Polgármester | František Oravec |
| Irányítószám | 090 42 |
| Körzethívószám | 054 |
| Forgalmi rendszám | SK |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 114 fő (2017. dec. 31.)[1] +/- |
| Népsűrűség | 13 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 230 m |
| Terület | 8,75 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Istvánd
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 49° 10′ 32″, k. h. 21° 30′ 24″Koordináták: é. sz. 49° 10′ 32″, k. h. 21° 30′ 24″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Istvánd témájú médiaállományokat. | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Istvánd, (1899-ig Stefuró, szlovákul: Štefurov, ukránul: Jurkova Volja) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában. 2011-ben 117 lakosából 107 szlovák volt.
Fekvése[szerkesztés]
Felsővízköztől 21 km-re délnyugatra fekszik.
Története[szerkesztés]
A község területén már a kőkorszakban is éltek emberek, ezt bizonyítja az a két késő kőkori sír, melyet a Kosariska hegyen találtak. A mai települést a német jog alapján alapították a 14. század első felében, 1414-ben "Stwfurka" néven említik először. Ekkor 20 portája volt. A makovicai uradalomhoz tartozott. A 15. század végén a lengyelek támadása következtében elnéptelenedett. A 16. századtól birtokasa a Bornemissza, a Bocskay és Rákóczi-család volt. A 18. században az Illésházyaké. 1787-ben 39 házában 273 lakos élt. 1828-ban 42 háza és 337 lakosa volt, akik földműveléssel, állattartással, szövéssel, fonással foglalkoztak.
Vályi András szerint: "STOFURO, vagy Stafaro. Orosz falu Sáros Várm. földes Ura Gr. Áspermont Uraság, lakosai ó hitüek, fekszik Kerekrét, és Kurima között, határja meglehetős, fája, legelője elég van."[2]
Fényes Elek geográfiai szótára szerint: "Stefuro, orosz falu, Sáros vármegyében, Nyirjes fiókja: 7 r., 324 g. kath., 6 zsidó lak. Gör. anyaszentegyház. A zborói urad. tartozik. Ut. p. Bártfa."[3]
1910-ben 137, többségben ruszin lakosa volt, jelentős cigány kisebbséggel. 1920 előtt Sáros vármegye Girálti járásához tartozott.
2001-ben 118 lakosából 117 szlovák volt.
Nevezetességei[szerkesztés]
Szűz Mária tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1821-ben épült klasszicista stílusban. A római katolikus hívek Radomához tartoznak.
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1857. november 23-án Emil Kubek szlovák papköltő, író.
További információk[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
