Alsómerse
| Alsómerse | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Kerület | Eperjesi | ||
| Járás | Felsővízközi | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Darina Keselicová | ||
| Irányítószám | 090 11 (pošta Vyšný Orlík) | ||
| Körzethívószám | 054 | ||
| Forgalmi rendszám | SK | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 263 fő (2025. dec. 31.)[1] | ||
| Népsűrűség | 35 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 286 m | ||
| Terület | 6,99 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Alsómerse weboldala | |||
![]() | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsómerse témájú médiaállományokat. | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Alsómerse (szlovákul: Nižný Mirošov, ukránul: Nizsnyij Mirosziv) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Felsővízköztől 10 km-re északnyugatra, az Ondava bal partján fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A települést 1567-ben „Also Meraso” néven említik először. 1572-ben „Alsso Myresso”, 1618-ban „Also Miroso” alakban szerepel a forrásokban. Makovica várának uradalmához tartozott. 1787-ben 54 házában 296 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Alsó, és Felső Mirosa. Két orosz falu Sáros Várm. földes Ura G. Áspermont Uraság, lakosaik katolikusok, és másfélék, fekszenek Meszticskához 3/4 órányira, földgyeik soványak, legelője, és fája tűzre elég van.”[2]
1828-ban 47 háza és 356 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, és idénymunkákkal foglalkoztak. A 19. században kőbánya működött a községben.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Alsó- és Felső-Mirossó, 2 orosz falu, Sáros vmegyében, a makoviczi uradalomban, Zboró fil., 18 rom., 1136 gör. kath., 6 zsidó lak. F. Mirossón görög kath. plebánia van. Ut. p. Orlik.”[3]
1920 előtt Sáros vármegye Felsővízközi járásához tartozott.
A háború után sokan elköltöztek a községből. A második világháború során súlyos károkat szenvedett. A faluban fűrésztelep és malom működött. Lakóinak többsége a mezőgazdaságból élt.
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év: | 1995. | 2005. | 2015. | 2025. |
|---|---|---|---|---|
| Lakosság | 212 | 269 | 254 | 263 |
| Különbség | +26,88 % | -5,57 % | +3,54 % |
| Év | 2024. | 2025. |
|---|---|---|
| Lakosság | 265 | 263 |
| Eltérés | -0,75 % |
1910-ben 319, túlnyomórészt ruszin anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 249 lakosából 167 szlovák 66 ruszin és 12 ukrán volt.
2011-ben 246 lakosából 150 szlovák, 70 ruszin és 12 ukrán volt.
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A falu 1926-ban épített görögkatolikus fatemplomáról híres.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2026. március 31., 2026. április 1.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- 1 2 "Počet obyvateľov podľa pohlavia - obce (ročne) [om7101rr_obce=AREAS_SK]". Statistical Office of the Slovak Republic. 2026. március 31. Hozzáférés: 2026. március 31.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Községinfó
- Alsómerse Szlovákia térképén
- E-obce.sk Archiválva 2012. augusztus 28-i dátummal a Wayback Machine-ben

