Szemes
| Szemes (Šemetkovce) | |||
 | |||
| A község látképe | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Eperjesi | ||
| Járás | Felsővízközi | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1572 | ||
| Polgármester | Ján Marchevský | ||
| Irányítószám | 090 03 | ||
| Körzethívószám | 054 | ||
| Forgalmi rendszám | SK | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 84 fő (2017. dec. 31.)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 12 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 356 m | ||
| Terület | 7,08 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Szemes
Pozíció Szlovákia térképén
| |||
| é. sz. 49° 18′ 40″, k. h. 21° 39′ 50″Koordináták: é. sz. 49° 18′ 40″, k. h. 21° 39′ 50″ | |||
| Szemes weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szemes témájú médiaállományokat. | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Szemes (1899-ig Semetkócz, szlovákul: Šemetkovce) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Felsővízköztől 11 km-re keletre, a Ladomér-patak alatt fekszik.
Története[szerkesztés]
A települést 1553 és 1572 között a vlach jog alapján alapították. A makovicai uradalomhoz tartozott. 1572-ben „Semethkocze” néven említik először. 1618-ban „Semetkocz”, „Semetkowcze” néven szerepel a korabeli forrásokban. Lakóinak kiváltságait 1623-ban Rákóczi György, Borsod vármegye főispánja megújította. 1787-ben 29 házában 228 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SEMETKÖZ. Tót falu Sáros Várm. földes Ura Gr. Szirmay Uraság, lakosai katolikusok, ’s másfélék; határja a’ hegyek között jól termő, kivált tavaszi vetést; fája, legelője elég van.”[2]
A 19. században a Szirmay család birtoka volt. 1828-ban 32 háza és 252 lakosa volt. Lakói állattartással, erdei munkákkal foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Semetkócz, orosz falu, Sáros vmegyében, a makoviczi uradalomban, Duplin fil.: 4 romai, 252 gör. kath., 3 zsidó lak. Gör paroch. templom. Ut. p. Alsó Komarnyik.”[3]
A 19. század második felében sok lakója kivándorolt a tengerentúlra. 1920 előtt Sáros vármegye Felsővízközi járásához tartozott.
1943–44-ben határában élénk partizántevékenység folyt. A front 1944 novemberében érte el a falut, mely súlyos károkat szenvedett. Lakói később Felsővízköz és Kassa üzemeiben dolgoztak.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 217, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.
2001-ben 99 lakosából 90 szlovák és 7 ruszin volt.
2011-ben 84 lakosából 74 szlovák és 5 ruszin.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Mihály tiszteletére szentelt görögkatolikus fatemploma 1752-ben épült. Ikonosztáza és oltára a 18. század második feléből való, de néhány ikon 17. századi. Ikonosztázát 1970-ben restaurálták.
- Haranglába 19. századi késő reneszánsz, a 18. századi harangláb helyén épült.
További információk[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
