Szemes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szemes (Šemetkovce)
A község látképe
A község látképe
Szemes címere
Szemes címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásFelsővízközi
Rang község
Első írásos említés 1572
Polgármester Ján Marchevský
Irányítószám 090 03
Körzethívószám 054
Forgalmi rendszám SK
Népesség
Teljes népesség84 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség12 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság356 m
Terület7,08 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szemes (Szlovákia)
Szemes
Szemes
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 18′ 40″, k. h. 21° 39′ 50″Koordináták: é. sz. 49° 18′ 40″, k. h. 21° 39′ 50″
Szemes weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szemes témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szemes (1899-ig Semetkócz, szlovákul: Šemetkovce) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Felsővízköztől 11 km-re keletre, a Ladomér-patak alatt fekszik.

Története[szerkesztés]

A települést 1553 és 1572 között a vlach jog alapján alapították. A makovicai uradalomhoz tartozott. 1572-ben „Semethkocze” néven említik először. 1618-ban „Semetkocz”, „Semetkowcze” néven szerepel a korabeli forrásokban. Lakóinak kiváltságait 1623-ban Rákóczi György, Borsod vármegye főispánja megújította. 1787-ben 29 házában 228 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SEMETKÖZ. Tót falu Sáros Várm. földes Ura Gr. Szirmay Uraság, lakosai katolikusok, ’s másfélék; határja a’ hegyek között jól termő, kivált tavaszi vetést; fája, legelője elég van.[2]

A 19. században a Szirmay család birtoka volt. 1828-ban 32 háza és 252 lakosa volt. Lakói állattartással, erdei munkákkal foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Semetkócz, orosz falu, Sáros vmegyében, a makoviczi uradalomban, Duplin fil.: 4 romai, 252 gör. kath., 3 zsidó lak. Gör paroch. templom. Ut. p. Alsó Komarnyik.[3]

A 19. század második felében sok lakója kivándorolt a tengerentúlra. 1920 előtt Sáros vármegye Felsővízközi járásához tartozott.

1943–44-ben határában élénk partizántevékenység folyt. A front 1944 novemberében érte el a falut, mely súlyos károkat szenvedett. Lakói később Felsővízköz és Kassa üzemeiben dolgoztak.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 217, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 99 lakosából 90 szlovák és 7 ruszin volt.

2011-ben 84 lakosából 74 szlovák és 5 ruszin.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Mihály tiszteletére szentelt görögkatolikus fatemploma 1752-ben épült. Ikonosztáza és oltára a 18. század második feléből való, de néhány ikon 17. századi. Ikonosztázát 1970-ben restaurálták.
  • Haranglába 19. századi késő reneszánsz, a 18. századi harangláb helyén épült.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]