Ladomérvágása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Ladomérvágása (Ladomirová)
Ladomérvágása látképe
Ladomérvágása látképe
Ladomérvágása címere
Ladomérvágása címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásFelsővízközi
Turisztikai régióSáros
Rang község
Első írásos említés 1414
Polgármester Ladislav Bojčík
Irányítószám 090 03
Körzethívószám 00421 (0) 54
Forgalmi rendszám SK
Népesség
Teljes népesség 992 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség64 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság262 m
Terület15,39 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ladomérvágása (Szlovákia)
Ladomérvágása
Ladomérvágása
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 19′ 46″, k. h. 21° 37′ 29″Koordináták: é. sz. 49° 19′ 46″, k. h. 21° 37′ 29″
Ladomérvágása weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ladomérvágása témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ladomérvágása, (szlovákul: Ladomirová) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában. 2011-ben 992 lakosából 787 szlovák és 125 ruszin volt.

Fekvése[szerkesztés]

Felsővízköztől 6 km-re északkeletre a Ladomirka patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Neve eredetileg Vladimirova volt és valószínűleg a falut telepítő soltészról nevezték el. 1414-ben, más forrás szerint 1364-ben [1] említik először „Ladamerwagasa” néven, a Bebek família makovicai uradalmához tartozott. Az 1427-es dézsmajegyzékben még nem szerepel. Később a Cudar család tulajdona, akik 1458-ban kisebb várkastélyt is építettek ide. A 15. században vámházat építettek itt, mely a Lengyelországba menő kereskedelmi úton szállított árukat vámolta meg. 1600-ban 16 portát számoltak össze a faluban, ezeken és a soltész házán kívül templom, plébánia, vámház, malom, iskola és egy kastély is volt a településen. 1787-ben 102 házában 720 lakos élt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból és erdei munkákból éltek. 1806-ban a napóleoni háborúk során a nagy orosz hadvezér, Kutuzov csapatai foglalták el. 1828-ban 128 háza és 946 lakosa volt. A 19. században a falut többször sújtotta kolerajárvány, mégis ekkor érte el lakosságának maximumát 1200 fővel.

Vályi András szerint "LADAMER. vagy Lodomer. Tót falu Sáros Várm. földes Ura G. Szirmay Uraság, lakosai többen ó hitűek, fekszik Duplinnak szomszédságában, mellynek filiája, földgyének fele termékeny, fája van tűzre, és legelője is, mellyen számos marhákat szaporítanak."[2]

Fényes Elek szerint "Ladomér, orosz falu, Sáros vmegyében, Szvidnikhez 1 mfld., a galicziai országutban: 46 római, 856 görög kath., 164 zsidó lakossal. Görög paroch. templom. Synagoga. A makoviczi uradalomhoz tartozik."[3]

1910-ben 836, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. 1920 előtt Sáros vármegye Felsővízközi járásához tartozott. Az első világháború után főként ortodox lakosság telepedett le a községben, akik 1924-re fel is építették saját templomukat és kolostorukat. A második világháborúban a Duklai-hágó térségében nagy tankcsata zajlott, melynek során a falu majdnem teljesen elpusztult. A felszabadulás után újjá kellett építeni. Lakói később főként Felsővízköz üzemeiben dolgoztak.

2001-ben 838 lakosából 736 szlovák és 65 ruszin volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Mihály tiszteletére szentelt görögkatolikus fatemploma 1742-ben épült, ikonosztáza is 18. századi. Tetőzete és tornya zsindellyel fedett.
  • 1923-ban épült ortodox temploma, melyhez 1924-ben kolostort is építettek.
  • A faluban első világháborús katonai temető található. 94 sírjában mintegy 300 elesett katona nyugszik.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]