Cseres

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cseres
Dubova.jpg
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Eperjesi
Járás Felsővízközi
Turisztikai régió Felső-Sáros
Rang község
Polgármester Miloš Vaňušaník
Irányítószám 090 11 (pošta Vyšný Orlík)
Körzethívószám 054
Forgalmi rendszám SK
Népesség
Teljes népesség 229 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 18 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 330 m
Terület 12,55 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Cseres (Szlovákia)
Cseres
Cseres
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 21′ 48″, k. h. 21° 25′ 57″Koordináták: é. sz. 49° 21′ 48″, k. h. 21° 25′ 57″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cseres témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Cseres, (1899-ig Dubova, szlovákul: Dubová) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Felsővízköztől 12 km-re északnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

1355-ben "Dobawycha" alakban említik először. Neve a szláv dub (cser, tölgy) főnévből származik. 1357-ben "Dombouicha", 1414-ben "Duboa", 1416-ban "Duboua" alakban szerepel. A szorocsányi, majd a makovicai uradalomhoz tartozott. 1427-ben szabad lakói fel voltak mentve az adózás alól. A 18. század elején a háborúk és járványok következtében elnéptelenedett. 1787-ben 75 házában 499 lakos élt. 1828-ban 76 háza volt 575 lakossal. A 18. század végén üveghuta működött a községben.

Vályi András szerint "DUBOVA. Orosz falu Sáros Vármegyében, földes Ura Gróf Szirmay Uraság, lakosai ó hitűek, fekszik a’ Makovitzai Uradalomban, Lengyel Országnak szélén, határja nem igen termékeny, réttye kétszer kaszáltatik, legelője, és fája is elegendő, harmadik Osztálybéli" [2]

Fényes Elek szerint "Dubova, Sáros v. orosz falu, a makoviczi uradal. Zboróhoz keletre 2 órányira, a gallicziai országutban: 7 romai, 565 g. kath., 8 zsidó lak. Gör. anyaegyház. Savanyuviz." [3]

1920 előtt Sáros vármegye Felsővízközi járásához tartozott. Az első világháború idején határában súlyos harcok folytak a cári orosz hadsereg és a monarchia csapatai között. A háború után is mazőgazdasági jellegű község maradt. 1944-ben határában partizáncsoportok működtek.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 527, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 243 lakosából 146 szlovák 69 ruszin és 20 ukrán volt.

2011-ben 229 lakosából 99 ruszin, 97 szlovák és 17 cigány volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Kéttornyú görög katolikus temploma 1845-ben épült.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]