Prágai Szent Adalbert
| Prágai Szent Adalbert (Vojtěch) | |
 | |
| püspök, mártír | |
| Születése | |
| 955 körül Libice nad Cidlinou,[megj 1] Csehország | |
| Halála | |
| 997. április 23. Lengyelország északi része | |
| Tisztelete | |
| Sírhely | Szent Vitus-székesegyház |
| Ünnepnapja | április 23. |
| Védőszentje | Csehországnak; Lengyelországnak; Poroszországnak |
| [https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/badalbert.html adalbert.html Prágai Szent Adalbert (Vojtěch) a Catholic Hierarchy-n] | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Prágai Szent Adalbert (Vojtěch) témájú médiaállományokat. | |
Prágai Szent Adalbert (csehül: Svatý Vojtěch, lengyelül: Święty Wojciech), (955 körül – Pomeránia, 997. április 23.) Prága püspöke, Magyarország és Poroszország hittérítője, keresztény mártír. 997-ben hittérítő útján halt mártírhalált a mai Lengyelország északi részén.
Élete[szerkesztés]
Vojtěch feltételezhetően Csehország keleti részén született.[megj 2][1] Féltestvére Szent Gaudentius, Gniezno érseke volt. Nyolc éven át tanult Magdeburgban. Bérmáláskor vette föl az Adalbert nevet pártfogója, a magdeburgi érsek iránti tiszteletből.
Prágai püspöksége[szerkesztés]
981-ben tért vissza Prágába, ahol eleinte könnyelmű világi életet élt. 983-ban a haldokló Dietmar prágai püspök lelki vívódásai hatására megtért és vezeklésbe kezdett. II. Boleszláv cseh fejedelem őt jelölte Dietmar utódául és Prága püspöke lett. [2]
Hatalmas volt az egyházmegyéje: északon Sziléziáig, Felső-Lausitzig és az Oderáig, keleten Krakkón túl, a Bug folyóig, nyugaton a bajor és cseh erdőkig, míg délen Magyarországig terjedt. Ez a hatalmas, nem teljes egészében keresztény vallású terület akkoriban a cseh Přemysl család uralkodási területének felelt meg, kiegészítve a valamikori morva püspökség területével. A politikai helyzet 989 után megváltozott, amikor a Piast-dinasztia (I. Mieszko és fia, Vitéz Boleszláv) meghódították Sziléziát és Krakkót és birodalmukat az Odera folyóig kiterjesztették.
Római tartózkodása[szerkesztés]
Világi környezetének a pogányságban való megmaradása, többnejűsége, a főurak hatalmaskodása, a papok engedetlensége miatt 989-ben püspöki székét elhagyva Rómába ment, ahonnan a XV. János pápa engedélyével szentföldi zarándoklatra indult, de a gaetai görög remete, Szent Nílus hatására visszafordult és öt évig, 994-ig az aventinusi Szent Elek és Bonifác-apátságban élt bencés és bazilita szerzetesek között. [3]
Második prágai tevékenysége[szerkesztés]
994-ben II. Boleszláv és Willigis mainzi érsek visszarendelték Rómából Prágába. A fejedelem öccse és a cseh Radla, korábbi magdeburgi tanulótársa személyesen mentek érte Rómába. [4]
Európai utazásai[szerkesztés]
Adalbert ismét összekülönbözött a cseh világiakkal pogány életük és a templomi menedékjog véres megsértése miatt. 995-ben Magyarországon és Ravennán keresztül ismét Rómába ment, vissza az aventinusi monostorba, ahol örömmel fogadták. [5]
Magyarországon Géza fejedelem udvarában.[6] Géza és Adalbert szövetsége mind külpolitikai, mind egyházpolitikai szempontból jelentős volt. Ezt támasztja alá, hogy Szent István nagylegendája István megkeresztelését is Szent Adalbertnek tulajdonítja, ami valószínűleg nem felel meg a valóságnak, de bizonyítja Szent Adalbert magyarországi munkájának egyháztörténeti jelentőségét.[7]
Ravennában többször is éjszakába nyúló beszélgetéseket folytatott a 17 éves, későbbi III. Ottó német-római császárral, akire nagy hatást tett vallási fellángolásaival. A mainzi érsek közben sürgette Prágába való visszatérését, ő viszont halogatta ezt, ekkor már inkább a vértanúságra vágyott. Előbb Franciaországban látogatott meg szent helyeket, majd Mainzban az érsek és a császár elé járult, innen Szászországba ment. [8]
A Sziléziáért dúló küzdelemben Adalbert kompromisszumot kötött a Piast-dinasztiával.[forrás?] Minthogy mindez a csehek érdekeit sértette, II. Boleszláv cseh fejedelem Adalbert családja ellen fordult, és 995-ben megtámadta a püspök székhelyét, Libicét és megölette az ott tartózkodó négy Slavník fiút családjukkal együtt, kiirtva a püspök egész rokonságát, végleg leszámolva a rivális cseh dinasztiával. [9]
Lengyelországi tevékenysége[szerkesztés]
Adalbert ezután nem térhetett vissza Szászországból Prágába, hanem Vitéz Boleszláv lengyel fejedelem udvarába ment. Megalapította a meseritzi apátságot, amelynek apátjául Anasztáz-Asztrikot, későbbi esztergomi majd kalocsai érseket tette meg. Magyarországra írt Radlának, hogy szökjön meg, Sarolt fejedelemasszonynak pedig, hogy engedje el őt. Radla-Sebestyén azonban inkább a magyar udvarban maradt, ahol szerették őt és később esztergomi érsekké tették. [10]
Halála[szerkesztés]
997-ben Boleszláv fejedelem Adalbertet és egyetlen életben maradt öccsét, Szent Gaudentiust a pogány poroszok térítésére küldte, ahol vértanúhalált szenvedtek a Visztula torkolatvidékén. Testét Boleszláv nagy pénzen visszaváltotta, s ezzel elindította Szent Adalbert kultuszát. [11]
Emlékezete[szerkesztés]
Adalbert célja, hogy egyházat alapítson a frissen megtértek számára, halála után vált valósággá. II. Ottó német-római császár már 997-ben apátságot alapított Aachenben a vértanú tiszteletére. 1000-ben került sor Gnieznóban érsekség alapítására. A vértanú sírját ekkor Ottó császár is meglátogatta és lándzsát adományozott Vitéz Boleszlávnak, aki akkor fejedelem volt. Vitás, vajon ez a hűbéri alárendelést is jelentette-e a lengyel uralkodó irányában. Szent Adalbert tevékenységéhez a későbbiekben számos legenda fűződött. Annyi azonban bizonyos: az ő tevékenységének is köszönhető, hogy az ezredforduló táján létrejött a keresztény Magyarország és Lengyelország, míg a konfliktus vesztesei a csehek lettek.
Ünnepe a katolikus liturgiában április 23.
Az esztergomi főszékesegyház, teljes nevén a Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Prímási Főszékesegyház az ő nevét viseli, illetve a katedrális tövében felépült papnevelde épülete is a Szent Adalbert Központ nevet kapta.
1992 végén a kőbányai lengyel templom közössége megalapította a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete nevű szervezetet, mely kulturális és karitatív tevékenységet végez.[12]
2001. december 30-án Paskai László bíboros alapított Szent Adalbert nevét viselő kitüntetést, a Szent Adalbert-díjat.[13]
Rábén (Délvidék) a 2005-ben épült templom Szent Adalbert nevét viseli.
Képgaléria[szerkesztés]
Karcsontjából készült ereklye a Főszékesegyházi Kincstárban
Ereklyéje Esztergomban
Adalbert halálának jelenete a gnieznoi katedrális kapuján
Emlékbélyeg Szent Adalbert halálának 1000. évfordulóján (1997)
Ólomüvegablak a lengyelországi Darłowoban, a Szent Mária-templomban
.jpg)
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ Az történészek többségének véleménye szerint Libice nad Cidlinou megnevezése születési helyként nem kellően megalapozott állítás, hanem mindössze feltételezés. Lásd még: Jiří Sláma: Slavníkovci ve středověkém písemnictví, vagy Michal Lutovský, Zdeněk Petráň: Slavníkovci ISBN 80-7277-291-0
- ↑ Apja Slavník cseh herceg, anyja Střezislava
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Johann Loserth: Der Sturz des Hauses Slawnik
- ↑ Györffy: István király és műve 79. o.
- ↑ Györffy: István király és műve 79. o.
- ↑ Györffy: István király és műve 80. o.
- ↑ Györffy: István király és műve 80. o.
- ↑ Lásd: Tóth Béla: Mendemondák A világtörténet furcsaságai Vajk keresztelése
- ↑ Lásd: Magyarország története Előzmények és magyar történet 1242-ig
- ↑ Györffy: István király és műve 80. o.
- ↑ Györffy: István király és műve 80. o.
- ↑ Györffy: István király és műve 80. o.
- ↑ Györffy: István király és műve 80. o.
- ↑ Konrad Sutarski: Lengyel zászló Magyarországon. Budapest, 2012. 77. o.
- ↑ Magyar Kurír
Források[szerkesztés]
- ↑ Györffy: István király és műve: Györffy György: István király és műve. 2. kiadás. Budapest: Gondolat. 1983. ISBN 963 281 221 2
- Querfurti Brúnó: Szent Adalbert prágai püspök és vértanú második életrajza
- Veszprémy László (szerk.): Szent István és az államalapítás, Osiris Kiadó, Bp, 2002, ISBN 963-389-315-1
- Wehli Tünde: Szent Adalbert ábrázolása a középkori magyarországi művészetben. Strigonium antiquum 4. Esztergom, 165–172.
- Kristó Gyula (szerk.): Az államalapítás korának írott forrásai, Szegedi Középkorász Műhely, Szeged, 1999, ISBN 963-482-393-9
- Magyarország története Előzmények és magyar történet 1242-ig, Akadémiai Kiadó, Budapest, 3. kiadás, 1987, ISBN 963-05-4321-4
- História, 2001. 5–6. szám (cikkek a történeti háttérről, magyar, cseh, lengyel és német szempontból)
- Jana Maříková-Kubková - Jan Mařík 2015: Saint Adalbert of Prague: A (Czech) Site of Memory
- Kelet-Közép-Európa szentje: Adalbert (Vojtech-Wojciech-Béla). Válogatott tanulmányok; szerk. Somorjai Ádám; METEM–International Society for Encyclopedia of Church History in Hungary, Bp.–Toronto, 1994 (METEM-könyvek)
- Ezer év Szent Adalbert oltalma alatt; szerk. Hegedűs András, Bárdos István; Prímási Levéltár, Esztergom, 2000
- Szent Adalbert élete. Szent Adalbert porosz legendája magyarul és latinul, Jerzy Wyrozumski bevezető tanulmányával; ford., jegyz. Petneki Noémi; Szt. István Társulat, Bp., 2003
- Kelet-Közép-Európa szentje: Adalbert (Vojtech-Wojciech-Béla). Válogatott tanulmányok; szerk. Somorjai Ádám; METEM–International Society for Encyclopedia of Church History in Hungary, Bp.–Toronto, 1994 (METEM-könyvek)
További információk[szerkesztés]
- Diós István: A szentek élete Archiválva 2009. szeptember 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Tóth Béla: Mendemondák A világtörténet furcsaságai
- Szent Adalbert megdicsőülése - festmény
- Szent Adalbert püspök és vértanú, Kő Pál alkotása a római Magyarok Nagyasszonya kápolnájában
|
