Magyar törzsek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A magyar törzsek vándorlása a finnugor elmélet szerint

A honfoglalás kori magyarok más sztyeppei népekhez hasonlóan törzsekre tagozódtak. Maga a „törzs” szó részben tudományos kategória: feltételezések szerint a korabeli megnevezése a „had” volt. A törzsek ennek megfelelően az együtt hadakozók megszervezésére jöttek létre, bizánci forrás szerint a magas rangú törzsfők, a gyula és a horka bírói hatalommal is bírtak. Szavuk döntő volt a törzsek közti vitás ügyek rendezésében, az egy törzshöz tartozó nemzetségek felett vélhetően az egyes törzsfők bíráskodtak. A törzsneves helynevek az elavult elképzelés szerint arra engednének következtetni, hogy a szállásterület kijelölésében szerepe volt a törzsi hovatartozásnak, a törzs tagjai pedig bizonyos fokú etnikai identitással rendelkeztek. Azonban jogos ellenvetés, hogy a törzsenként letelepült magyarok eredeti szállásterületein értelmetlen lett volna ez az eljárás. Ahol mindenki a jenő törzsbe tartozik, ott a Jenő helynévnek semmilyen megkülönböztető, azaz tulajdonnévi jelentősége nem lenne. Ezért a törzsneves települések inkább a 10–11. századi telepítéseket jelzi, amikor a köznépet a kialakuló nagybirtokos nemesség birtokaira költöztették.

Szabados György történész értelmezésében a magyar "törzsek" valójában és igazából nemzetségek, és sokkal több nemzetség volt mint hét (Anonymus szerint 108), ez a hét a vezérnemzetségek voltak, akik számtalan más nemzetséget is összefogtak. Ők kötötték a vérszerződést, amely kb. 100 év múlva a Magyar Királyság megszületéséhez vezetett.[1]

Szabados György szavaival: "Előbb a társadalmi csoportok mibenlétéről szólva megint Hóman Bálinttól érdemes kiindulni, aki a nemzetséget vérségi köteléken nyugvó elsődleges alakulatként, míg a törzset azonos ethnikumú nemzetségek mesterséges, politikai-katonai célzatú szövetségeként írja le. Ha a szóhasználati következetlenségtől eltekintünk,a tartalmi vonatkozásokra akkoris rá kell kérdeznünk.Voltak-e tehát olyan – akárminek is nevezett – alcsoportok a Magyar Nagyfejedelemségen belül, amik önálló tényezőként látszanak az írott források tükrében? Kútfőink nemleges választ adnak erre a kérdésre. Anonymus Álmos megválasztása kapcsán ezt a kifejezést használja: „a hét fejedelmi személy, akit Hétmagyarnak hívnak (VII principalis persone, qui Hetumogervocantur)”.Ebből világos, hogy Béla király Jegyzője nem hét különálló egységet jelenít meg, hanem egy fejedelemválasztó elit testület hét tagját."

Bíborbanszületett Konstantin listája[szerkesztés]

A magyar törzsek nevéről egyedül Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár 950 körül írt műve (De adminstrando Imperio, A birodalom kormányzásáról) számol be. A császár nyolc törzset sorol fel. Elsőnek a kazároktól elszakadt kabarokat említi, de hozzáteszi, hogy a kabarok voltaképpen három törzsre (törzstöredékre?) tagolódnak, akik felett egyetlen fejedelem uralkodik. Ezek elnevezését nem ismerjük, a helynevek alapján a kutatók főként a varsány, eszlár, ladány, berény, székely nevekre következtetnek, anélkül, hogy kizárnának más lehetőségeket.[2]

Sátraik (boltos jurtjaik) vannak, és együtt vonulnak a sarjadó fűvel és a zöld vegetációval. Bárhova is mennek, együtt utaznak egész rakományukkal és raktárukkal, (az uralkodó) kísérőivel és a trónussal, a sátrakkal és az állatokkal.
Ibn Ruszta feljegyzése az etelközi Magyarokról

Konstantin szerint a kabar törzseket csatlakozásuk után a magyarok idővel „az első törzsek rangjára emelték”; a törzsszövetség kezdetben eszerint hét törzsre tagozódott.

A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának szálláshelyet, azon a helyen, melyet első vajdájukról Levediának neveznek... Abban az időben nem türköknek mondták őket, hanem szabartoi aszphaloinak... A türkök hét törzsből álltak, de sem saját, sem idegen fejedelem felettük soha nem volt. Együtt laktak a kazárokkal három esztendeig... a türkök elűzték Nagy Morávia lakóit és megszállták azok földjét...
Bíborbanszületett Konstantin De adminstrando Imperio

Nevüket a kavarok említése után sorolja fel a császár:[2]

A törzsnevek eredete[szerkesztés]

A magyar törzsnevekről két forrás áll a nyelvészek rendelkezésére, VII. Konstantin listája, amelyet a Bulcsú harka vezette követségtől kapott információk alapján hagyott ránk, és helyneveink. Konstantin listája a nevek többféle olvasatát is megengedi, a helynevek viszont az ezeréves magyar nyelvfejlődés eredményét mutatják. Ezekből kell megállapítani először a 10. századi magyar nevet, hogy abból a régebbi magyar, illetve átvétel esetén az eredeti nyelvű alakot helyreállíthassuk.[4]

Általános etimológiák[szerkesztés]

A korai etimológiák általában figyelmen kívül hagyták a helynévi anyagot, amiből rendszer nélküli, sokszor tréfás megfejtések jöttek ki a törzsnevekre. 1930-ban Németh Gyula volt az első, aki megpróbált rendszert vinni a törzsnevek magyarázatába, bár konkrét megfejtéseit ma már többnyire nem tartják helyesnek. Szerinte a nyék, valamint a megyer törzsnév első tagja finnugor, a többi török eredetű. A nyék finnugor 'sövény, bekerített védőhely' megfejtése általánosan elfogadott, amit ő is már átvett korábbi megfejtésekből, hasonlóan a tarján török 'alkirály' megfejtéséhez. További javaslatai a következők voltak: kabar 'lázadó', megyer 'mańć-ember', kürt 'hótorlasz', gyarmat 'fáradhatatlan', jenő 'miniszter', kér 'óriás', keszi 'töredék'. A kritikák hatására később ezek közül a megyerét, kürtét és kérét visszavonta. A megyer törzsnévre publikálatlanul, hagyatékában javasolta a manysi mansin 'fajdkakas' eredetet.[4]

Hadrendhez kapcsolódó etimológiák[szerkesztés]

1988-ban írt, 1994-ben publikált munkájában Berta Árpád négy törzsnévre teljesen új etimológiát javasolt: kürt 'mellecske', gyarmat 'hát-mögé', jenő 'oldalka', kér 'utolsó'. Ezzel a neveket erőteljesen elvitte a hadrendet ábrázoló rendszer irányába, sőt a törzsszövetség kialakulásának egyes fázisaira is következtetni lehet belőle. A rendszert még egységesebbé tette azzal, hogy a nyék finnugor eredete helyett a kirgiz ǰĕk 'bekerített ágyás, árokpart, szegély, perem' vagy a hasonló jelentésű baskír 'šĕyäk'-ből magyarázza. A megyer törzsnévre pedig az összetett szó helyett pedig egy 'mancser'-'mandzser' átmeneten keresztül egy türk 'bancser'-'bandzser' alakot, végeredményben 'ban jer' „fő hely” alakot javasol, de további vizsgálatokat tart szükségesnek. A kabar névnek pedig 'orr' jelentését mondja nagy valószínűségűnek.[4]

Végeredményben Berta rendszere a törzsszövetség történetének két fázisát tükrözi egy hatalomváltás miatti átalakulás előtti és utáni állapotot, mindent török etimológiával magyarázva: [4]

  • kabar 'orr' – a frissen csatlakozott „élen járó” védőtörzs, előőrs a második fázisban
  • nyék 'sövény – védőtörzs, ami az első fázisban a szövetség határait védte
  • megyer 'fő hely – az első fázis vezértörzse
  • kürt–gyarmat 'mell–hát-mögé' – az első fázisban a megyer törzs elő és utóvédje
  • tarján 'tarχan' – az új vezértörzs, a második fázisban
  • jenő 'oldalka' – az új vezértörzs oldalvédje
  • kér 'hátsó, utolsó' – az új vezértörzs hátvédje
  • keszi 'töredék' – egy régebbi nagyobb törzs maradéka

Ez a hatalomváltás a törzsek között valószínűleg a dinasztiaváltás, amiről Konstantin császár ír A birodalom kormányzásáról című munkájában, amikor leírja, hogy Levedi fejedelem – ezek szerint a megyer törzs feje – átadta a hatalmat Árpádnak[5] – és így a tarján törzsnek.[4]

Ezen etimológiák helyessége esetén azt kell feltételezni, hogy a magyar törzsek mindegyike új nevet kapott a nyugat felé tartó vándorlás során. Ez esetben a magyar törzsneveknek folytonosan változónak kellett lenni. (A besenyő törzsek analógiáját felhasználva a védőtörzsek és vezértörzsek koncepcióját korábban már Szegedi László is felvetette.[6])

A törzsfő nevéből vagy méltóságából kiinduló etimológiák[szerkesztés]

Németh Gyula korábban a besenyők nyolc törzsnevének megfejtésére talált egy igen világos rendszert, eszerint a besenyő törzsnevek egy török lószínnév és méltóságnév kombinációi.[4]

635 előtt a nyugati türköknek szintén nyolc törzsük volt.[7] Ekkor elszakadt a türk befolyás alól az onogur-bolgár birodalom Kuvrat vezetésével.[8] Válaszul 635 után katonai reformot hajtottak végre. Az eddig csak 3 törzsből álló nyugati, azaz jobbszárnyukat a keleti, azaz balszárnyhoz hasonlóan 5 törzsűvé alakították és végeredményben 10 törzset alakítottak ki. Az új törzsek vezetőinek méltóságneveit úgy alakították ki, hogy régi méltóságnevükhöz a keleti szárny esetén a csor, a nyugati szárny esetén az erkin méltóságnevet adták hozzá. Így a tudun méltóságnévből keleten tudun csor, nyugaton tudun erkin lett.[7]

A nyugati türkök még az egységes Türk Birodalom idején Istemi vezetése alatt foglalták el a Volgától keletre az alánok és ogurok – köztük az onogurok – földjét. Györffy György javaslata szerint ekkor megszervezhették saját módszerük szerint a magyar törzsszövetséget is, azaz a magyar törzsnevek méltóságnév-tiszteleti név eredetét is kutatni kellene. Györffy egyébként a saragurokban azaz fehér ogurokban – másképpen fehér ugorok – sejti a magyar törzsszövetséget.[2]

Más népekkel közös törzsnevek[szerkesztés]

Magyar törzsnevek találhatók a baskírokéi között.[9][10][11]

A törzsek hetes száma[szerkesztés]

id. Bibó István szerint a hetes szám kiemelt szerepe Eurázsiában az ókori keleti időszámításból terjedt el, ahol a holdhónap negyedét, a hetet számolták. A hetes beosztás katonai szervezeti forma volt. Az 1074-es mogyoródi csatában Géza herceg vezette a derékhadat, és mindkét szárny három seregrészből állt. A jobbszárny középső seregrészét László herceg, a balszárnyét Ottó morva herceg, Géza és László sógora vezette. Azaz a Salamon elleni sereg hetes hadrendet alkotott. A derékhadon túli 3-3 seregrész mindegyike 4 alegységre tagolódott, amely felosztás lényegében megegyezik a székelyek oguz mintát követő szervezetével, akik 6 nemre és mindegyik 4 ágra oszlanak, s így vonultak hadba az ispáni főhadot kísérve.[2]

A hetes számból eredően a „hétmagyar” nem romantikus találmány, hanem bevett sztyeppei szövetségnév-birodalomnév volt. Ehhez hasonló a bolgárok onogur azaz „tízogur”, a kutrugur – csuvasos, azaz ogur, szemben az oguzzal – azaz talán tokuzoguz „kilencoguz”-„kilencogur”, vagy utrigur „harmincugor” nevekhez. A krónikák dentumoger neve is valószínűleg a „hétmagyar” törökös formája. Ez azonban már csak akkor alakulhatott ki, amikor a kürt és a gyarmat törzsek végleg összeolvadtak, mivel ezekkel eredetileg nyolc (általunk ismert) törzs alkotta a törzsszövetséget. Az is elképzelhető, hogy Kónsztantinosz csak a legfontosabbakat sorolta fel, és többet kihagyott. A törzsneves települések ezt a lehetőséget is nyitva hagyják. (Mivel a honfoglaló nemzetségek Kézai által közölt 108-as száma a 9 és a 12 szorzata, Szegedi László azt feltételezte, hogy ebben a rendszerben vagy 9 magyar törzs létezett, egyenként 12 nemzetséggel, vagy 12 törzs egyenként 9 nemzetséggel.[6])

Törzsi helynevek[szerkesztés]

A magyarok és a csatlakozott népek törzsneveit viselő települések a fejedelmi, dukátusi és határvédelmi területeken a legsűrűbbek.

Mindegyik törzsnév több (20-40) településnévben maradt fenn. Pl.: Nyékládháza, Bábonymegyer, Salgótarján, Tiszatarján, Tiszajenő, Hajmáskér, Tiszakeszi, Dunakeszi, Kőkeszi stb.

Feltűnő, hogy Kürtgyarmat nevű településnév nincs, de van külön Gyarmat és külön Kürt. Például Füzesgyarmat, Tiszakürt.

A hét magyar és a csatlakozott népek törzsi neveit viselő falvak népe a valószínűleg még Géza fejedelem által széttelepített törzsi-nemzetségi szervezet katonai kíséretéből származott, akiket várjobbágyként a kialakuló vármegyeszervezethez csatoltak. Ők később szabad állapotukat Szent Istvánra vezették vissza, ezért a Szent Király szabadjainak, fiainak, jobbágyainak (liberi, filii, iobagiones Sancti Regis) is nevezték magukat, ami faluneveikben is tükröződött (Szentkirályszabadja). Az ő falvaik lehettek a magyar vagy a csatlakozott népek törzsi vagy népneveit viselő falvak is mint a Nyék, Megyer, Jenő, Kér, Keszi, Kürt, Gyarmat, Tarján, Tolmács, Ság, Varsány, Eszlár, Ladány, Besnyő, Kozár, Várkony, Oroszi, Horváti, Székely, stb).[12] E falvak várjobbágyi eredetét az is alátámasztja, hogy csak várjobbágy nemzetségek nevezték el magukat törzsekről – Kér nemzetség, Kürt nemzetség.[13]

A különböző törzsnevek egymáshoz nagyon közeli csoportokban fordulnak elő – Budaörs, Budakeszi, Budanyék, Budajenő, Békásmegyer–, azaz az ilyen nevű falvak nem a törzsek szállásterületét jelzik, hanem a belőlük máshová eltelepített néptöredéket. Vagyis egy törzs szállásterületét inkább úgy lehet megtalálni, ha azt keressük, mely megyékben nem fordul elő a neve.

A törzsneveket többen is térképre vitték, az eddigi legteljesebb publikált munkával Török Sándor állt elő 1982-ben. Ő 27 nyék, 38 megyer, 19 kürt, 18 gyarmat, 27 tarján, 24 jenő, 51 kér, 47 keszi törzshöz kapcsolható helynevet talált. A lista folyamatosan változhat, mert amellett, hogy újabb elfeledett helynevek bekerülhetnek a listára, néhány név ki is kerülhet, mert későbbi névadás, nem államalapítás-kori, illetve mégsem törzsnévből származik. Korábban Pauler Gyula 1900-ban publikált hasonló listát és ő a baskír törzsek felfedezett két ideillő törzsnevet, a jeneit és a jurmatyot.[2]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.arpad.btk.mta.hu/images/e-konyvtar/Szabados_Gyrgy_2013_Acta_Historica.pdf
  2. ^ a b c d e Györffy György. A magyar törzsnevek és törzsi helynevek., Honfoglalás és nyelvészet. Balassi Kiadó Budapest 1997. ISBN 963-506-108-0 
  3. Ami a középgörög καβαροι rossz olvasata, helyesen kavarok.
  4. ^ a b c d e f Berta Árpád. Eltérő nézetek a magyar törzsnevek eredetéről., Honfoglalás és nyelvészet. Balassi Kiadó Budapest 1997. ISBN 963-506-108-0 
  5. Róna-Tas András. XI.2. A legkorábbi magyar krónika és a Levedi-kérdés., A honfoglaló magyar nép. Balassi Kiadó Budapest, 1997. ISBN 963-506-140-4 
  6. ^ a b Szegedi László: A magyar törzsrendszer képlete. 1996/3. 49–55.
  7. ^ a b Dobrovits Mihály: (cím nélkül) . Antik tanulmányok, XVIII k. 1–2. sz. (2004)
  8. Róna-Tas András. IV.3. A régi török népek, A honfoglaló magyar nép. Balassi Kiadó Budapest 1997. ISBN 963-506-140-4 
  9. Gyala Nemeth. Ungarische Stammesnamen bei den Baschkiren. «Acta Linguistica», t. 16 (1–2). (Budapest, 1966)
  10. Кузеев Р.Г. Происхождение башкирского народа. М., Наука, 1974, С.413-416
  11. Муратов Б.А. К этимологии угорских этнонимов и венгерско-башкирские этнические параллели//Этногенез. История. Культура. I Юсуповские чтения. Уфа, ИИЯЛ УНЦ РАН, 2011, С.175-177.
  12. Magyar történelmi fogalomtár, szerkesztette Bán Péter, Gondolat, Budapest, 194-195. o. ISBN 963 282 202 (1989) 
  13. Györffy György. 15 / A vármegye X. századi előzményei és korai szervezete., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 

További információk[szerkesztés]