Kereszténység Magyarországon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A kereszténység egyike a főbb világvallásoknak. A legelterjedtebb vallás Magyarországon.

A geopolitikai helyzet miatt az államalapító I. István király uralkodása alatt felvette a kereszténységet, és az országba hittérítőket hívatott, azóta a magyarok nagy többsége keresztény. A történelmi Magyarország területén a kereszténységen kívül a zsidó és az iszlám vallás játszott jelentősebb szerepet. Ma – kis létszámban – minden jelentősebb vallásnak élnek hívei az országban.

Magyarország vallási térképe a népesség arányában, 2001
JHS-IHS-Monogram-Name-Jesus.svgRómai katolikus
  <50%
  50-66,6%
  66,6%<

Symbol of Hungarian Calvinism.jpgReformátus
  <50%
  50-66,6%
  66,6%<

Lutherrose.svgEvangélikus
  <50%
  50-66,6%
  66,6%<

Orthodoxcross.pngGörögkatolikus
  <50%
  50-66,6%
  66,6%<

Egyéb
  <50%
  50-66,6%
  66,6%<

Történelem[szerkesztés]

Kezdetek[szerkesztés]

A magyarok kezdetben egyfajta samanisztikus jellegű vallás követői voltak.

A magyarság a Kazár Birodalom peremén élt a 9. század elején. A kazárok már a 8. század folyamán az iszlám hitre tértek, ám a vezető rétegük a zsidó vallást vette fel.[1] Az egyistenhittel egybefonódott, a tízparancsolatban kikristályosodott erkölcsi tanítás közösségi méreténél fogva kisugárzott a kazárokkal érintkező sztyeppei népekre, így a magyarokra is.[1] Az iszlám istenképe és a kazárok kétféle monoteista vallása segítette a magyarokat, hogy Istenről "tisztultabb" képük legyen.

A fejedelmek idején, Taksony és Géza korában erős geopolitikai nyomás nehezedett a magyarságra, hogy hagyjanak fel az ősvallásukkal és a kényszer hatására Géza felvette a kereszténységet, pontosabban, keresztény szertartásokat vegyített az ősvallás közé;[2] továbbra is azt vallotta, hogy elég nagy úr ahhoz, hogy "két istent" szolgáljon.[2][3] Querfurti Brúnó megkeresztelte Gézát, s fiát a kisgyermek Vajkot, valamint ötszáz magyar főurat.[1] Apa és fia a keresztségben az első vértanú, István nevét kapták, aki Passau védőszentje volt.[1] Bár Géza és környezetének kereszténysége felszínes volt, a fejedelem támogatásával kezdték meg nyugati szerzetesek a Szt. Márton tiszteletére emelt pannonhalmi monostor építését.[1]

I. István király[szerkesztés]

I. István apja halála után megszilárdította a trónját Koppány legyőzésével (997), amit Szent Márton égi közbenjárásának tulajdonított.[1][4] (Szt. Mártonnak ebben a korban a nyugati kereszténységben hatalmas kultusza volt.)

A király kötelező vallássá tette és erőszakkal terjesztette a kereszténységet.[5] Bajor származású felesége révén főleg bajor papokat hozatott az országba, de a lakosság zöme csak a kényszernek engedve hajtotta a fejét a keresztvíz alá.[5][6] István a római egyházat juttatta diadalra, bár még hosszú ideig a keleti kereszténység is terjeszkedett.[5] Egyházszervezői tevékenységére tekintettel lett az ország "Szent" Istvánja.[7]

Szerzetesek[szerkesztés]

Szt. Adalbert és társai voltak az első szerzetesek, akik nem csak ideiglenesen, hanem véglegesen megtelepedtek hazánkban.[1] Ők is, mint akkor a nyugati egyházban majd minden szerzetesi közösség, Nursiai Szt. Benedek szabályzatát követték (bencések). A királyok mellett a főurak is alapítottak számukra monostorokat.[1]

A 12. század elejére Magyarország vallásilag felzárkózott a keresztény Nyugathoz, és ennek egyik példája az új szerzetesrendek hazánkba érkezése (premontreiek, ciszterciek stb.) [1]

Papság[szerkesztés]

A 14. században során az Anjou-királyok alatt megteremtődött békében jól kiépült plébániai hálózat fogta egybe a legkisebb településeket is. Ekkortájt például a veszprémi egyházmegye 487 plébániával rendelkezett, a csanádi területen 218, a váradi püspökségben 228 plébánia volt.[1]

A gazdagabb városokban a papság megoszlott gazdagokra és szegényekre. Egyre több plébános helyettest alkalmazott, s arra bízta a lelkipásztori munkát gyenge bér ellenében, míg ő maga gyakran távol volt a plébániától. Ez a papság erkölcsi színvonalára is károsan hatott.[1]

Egy-egy püspöki székvárosban a népes kanonoki testületet karpapok serege egészítette ki. Esztergomban ezenfelül királyi káplánok is voltak, s e városban az Anjou-korban legalább hetven egyházi személy ténykedett a világi papság körében. Ehhez jött még a szerzetesek serege.[1]

A főpapság és a gazdagabb papság inkább világi, mint egyházi életet élt a középkor vége felé,[1] de az alsópapságra és a szerzetesekre is jellemző volt, hogy nem minden esetben tartották be vallásuk előírásait; a barátnők és éjszakai hálótársak tartása sem volt ritka jelenség.[8]

Eretnekmozgalmak[szerkesztés]

Megjelentek hazánkban az államegyház által eretnekségnek megbélyegzett mozgalmak is (valdensek, bogumilok, fraticellik, husziták stb.)

A bogumil mozgalomnak a 12. században Bosznia lett a központja, de egészen a magyar Dunántúl déli részéig terjedt a nép körében.[9] Baranya egy része, Barcs központtal többnyire bogumil vidék lett.[10]

A valdens mozgalom a 12. század végén jelent meg Nyugaton, majd a 14-15. századi Magyarországon is jelentősen el volt terjedve.[11] Az inkvizíció üldözte őket.

A huszitizmus a 15. században Magyarországon elsősorban a Délvidéken és Erdélyben terjedt el. A mozgalom leverésére a szentté avatott Marchiai Jakabot nevezték ki mint fő inkvizítort.[12]

Újkor[szerkesztés]

A 16. században a Luther által megindított reformációnak komoly visszhangja támadt Magyarországon is. Az "új hit" hirdetői között az 1530-as évektől kezdődően szép számban akadtak papok és szerzetesek.[1] Az ország lakóinak jelentős része protestánssá, főként kálvinistává (reformátussá) vált a században.[13][5]

A Habsburgok aztán minden eszközzel támogatták az ellenreformációt és anyagi kiváltságban részesítették a katolikus egyházat.[5] A jezsuiták és más szerzetesrendek tagjai járták az országot és arra törekedtek hogy a földesurakat újra katolikusokká tegyék és ezzel szabad kezet kapjanak a jobbágyfalvakban is.[14] Pázmány Péter életének a végére a magyar földbirtokos arisztokrácia túlnyomó része ismét katolikussá lett, és velük együtt jobbágyaik hatalmas tömege.[1] A közoktatás jórészt a jezsuiták kezébe került, de felvirágoztak a piaristák iskolái is.

Az 1681-es soproni országgyűlésen korlátozott mértékben engedélyezték a protestáns vallásgyakorlást (megyénként két artikuláris helyen, de azokon kívül sehol). Az ellenreformáció erőszakossága Mária Terézia uralkodása (1740-1780) idején érte el a a csúcspontját: ekkor már csak “titkos protestantizmus” létezett.[13] A 18. század végén II. József király türelmi rendelete aztán a katolikus valláson kívül szabad vallásgyakorlást biztosított más bizonyos felekezeteknek is.

19. század[szerkesztés]

Az 1848-as törvényhozás megszüntette a katolikus vallás addigi államegyház jellegét, és törvénybe iktatta a felekezeti egyenjogúságot.[5] Ez azonban csak a "bevett vallások"ra vonatkozott, és az eddigi egy államegyház helyett a "bevett vallások" (katolikus, református, evangélikus, görögkeleti, unitárius, és 1895-től az izraelita), együttesen élvezték az állam kiváltságait, támogatását.[5]

20. század[szerkesztés]

A század első fele[szerkesztés]

Míg az egyház és az állam szétválasztása (szekularizmus) sok államban már már a 19. század folyamán megvalósult, Magyarországon erre csak a Tanácsköztársaság idején (1919. jún.) került sor. A Tanácsköztársaság megdöntése után a kormány fontos feladatának tartotta az állam és az egyház régi kapcsolatának felújítását. Az állam és a nagy egyházak között szorossá fonódtak a szálak és magyarországi nagy egyházak a Horthy-rendszerrel szorosan együttműködtek.[5] A katolikus egyház e korszakban sokkal inkább jelen volt a törvényhozásban és a közigazgatásban, mint a dualizmus éveiben.[15]

A II. világháború után[szerkesztés]

A II. világháború után a kommunista kormányok célja ismét az állam és az egyházak szétválasztása volt, de tovább lépve egyházellenes intézkedéseket hoztak, vallási szervezeteket és egyesületeket számoltak fel, az egyházi iskolákat államosították, eltörölték a papoknak és a papnövendékeknek addig adott hadkötelezettségi kedvezményeket, majd akadályozták az egyházak lelkészképzését is. Számos egyházi vezetőt menesztettek posztjáról, helyüket pedig az államhatalomhoz hű személyekkel töltötték be.[16]

A Magyar Népköztársaság a társadalom felé az állam és az egyház szétválasztását hangoztatta, a gyakorlatban azonban az egyházak alapos ellenőrzését, befolyásolását és gúzsbakötését valósította meg.

A legnagyobb keresztény egyházak Magyarországon[szerkesztés]

2010-es adatok alapján a legnagyobb egyházak az országban (zárójelben a hívek számával):

Jelmagyarázat:
Csökken a hívők száma: Csökkenés
Növekszik a hívők száma Növekedés

Legnagyobb egyházak[szerkesztés]

Egyéb nagy egyházak[szerkesztés]

Más jelentősebb felekezetek[szerkesztés]

Ortodox egyházak[szerkesztés]

Az ortodox egyházakhoz a 2011-es népszámláláskor 13,7 ezer fő jelölte magát. [17] Csökkenés

Felekezetek Magyarországon[szerkesztés]

Nem teljes lista a Magyarországon jelenlévő keresztény felekezetekről:

Római katolikus egyház[szerkesztés]

Magyarországon a katolikus egyház a legelterjedtebb, de híveinek száma és aránya gyorsan csökken: 1998-ban a lakosság 58%-a, 2001-ben 55%-a (kb. 5.8 millió fő), 2011-ben 39%-a (összesen 3 871 881 fő[20]) tartotta magát katolikusnak.

Az egyház szerint az üdvösség forrása a Szentírás és a Szenthagyomány. A hivatalos becslések alapján 13-15% körülire tehető a vallás tanai szerint élő katolikusok száma.[forrás?]

Szertartásai (rítusai):

Református egyház[szerkesztés]

Magyarországon a második legelterjedtebb vallás. A lakosság 12%-a (2011) reformátusnak vallja magát, ami 1 153 442 reformátust jelent.[20] Általában vallják az eleve elrendelést (predesztinációt). Az üdvösség forrása Jézus Krisztus. Lásd: Magyarországi Református Egyház.

Evangélikus egyház[szerkesztés]

A 2001-es népszámláláson a lakosság mintegy 2%-a, 214 865 fő vallotta magát evangélikusnak.[20] A magyarországi evangélikusok a Magyarországi Evangélikus Egyház tagjai, melyet 264 gyülekezet, tizenhét egyházmegye és három egyházkerület alkot. A történelmi Magyarország másik evangélikus egyháza az erdélyi országos szász egyház volt. A Magyarországi Evangélikus Egyház keretein belül is jelentős számban éltek német és szlovák nemzetiségű evangélikusok, ma már a hazai evangélikus egyház tagjai között a magyarok vannak többségben. Magyar evangélikusok jelentősebb számban élnek külön magyar egyházban Romániában és Szerbiában, a helyi egyház tagjaiként Szlovákiában és az Amerikai Egyesült Államokban. A magyar evangélikusok világszervezete a Magyar Evangélikus Konferencia.

Ökumenikus keresztény mozgalmak[szerkesztés]

Ortodox egyházak[szerkesztés]

Az ortodox kereszténység sok önálló egyházat tömörít magába. Magyarországon a következők vannak jelen:

Baptista egyház[szerkesztés]

Pünkösdi-karizmatikus egyházak[szerkesztés]

Evangéliumi keresztény egyházak[szerkesztés]

Adventista egyházak[szerkesztés]

Metodista egyház[szerkesztés]

Üdvhadsereg[szerkesztés]

Krisztusban Hívő Nazarénusok Gyülekezete[szerkesztés]

A legtöbb nazarénus Békés, Csongrád-Csanád, Bács-Kiskun, Baranya megyében és Budapesten él.

Szentháromságtagadó egyházak[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h i j k l m n o Török József: A katolikus egyház és liturgia Mo.-on, 2000.
  2. a b Hohenauer Ignácz: Királyok és hősök csarnoka
  3. Mireisz László: A magyar vallás
  4. Históriák: Kristó Gyula: Középkori históriák oklevelekben (1002–1410)
  5. a b c d e f g h Vallástörténeti kislexikon: Kereszténység Magyarországon; 1975., Kossuth K.
  6. Szent István király Nagy legendája (1080 körül)
  7. Mandiner: Ami Szent István nagyságát mutatja
  8. E. Kovács Péter: Hétköznapi élet Mátyás király korában, 2008.
  9. Hegedűs Gézaː A szent doktorok tudománya
  10. Hegedűs Gézaː A szent doktorok tudománya 94. o.
  11. Tonhaizer Tibor: Egyetemes egyháztörténelem
  12. https://mek.oszk.hu/01900/01948/html/index725.html
  13. a b Jos Colijn: Egyetemes egyháztörténet
  14. Vallástörténeti kislexikon: Ellenreformáció, 1975.
  15. Miklós Péter: Konfliktus és szolidaritás. Szempontok Horthy Miklós és a katolikus egyház kapcsolatának értelmezéséhez
  16. Egyházak a szovjet rendszerben
  17. a b c d e KSH: 2011-es népszámlálás
  18. 2016 Yearbook of Jehovah's Witnesses
  19. Népszámlálás 2011. www.ksh.hu. Központi Statisztikai Hivatal (Hozzáférés: 2018. jan. 18.)
  20. a b c d e Népszámlálás: rejtőzködő hívők?

Külső források[szerkesztés]